Napi sajtószemle

Húsvét a magyar sajtóban

A Magyar Nemzet (Készülődés… 1.,4-5.o.) beszámol arról, hogy megtartotta első nagypénteki liturgiáját tegnap a vatikáni Szent Péter-bazilikában Ferenc pápa.

A Magyar Hírlap (Jézus… 5.o.) arról tudósít, hogy több ezer keresztény hívő zarándokolt el nagypénteken a jeruzsálemi óvárosba, hogy megemlékezzék Jézus mintegy kétezer évvel ezelőtti megfeszítéséről. A rendet több ezer izraeli rendőr biztosította. A lap emlékeztet rá: a nagyfokú készültséget az is indokolja, hogy a palesztinok március 30-án tartják a „föld napját”, arra emlékezve, hogy 1976-ban ekkor halt meg az arab közösség hat tagja egy tüntetésen, amelyen a palesztin földek izraeli elkobzása ellen tiltakoztak.

A Népszabadság (Jézus… 3.o.) fényképes beszámolója két sorban közli, hogy Jézus Krisztus szenvedéseit élték át és jelenítették meg a világ számos pontján nagypénteken, a hagyományoknak megfelelően így tettek Németországban, a Frankfurt közelében fekvő Bensheim város olasz közösségének tagjai is.

A Magyar Hírlapban (Isten a szeretetet adta az embereknek 1.,4.o.) Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete nyilatkozik, aki húsvéti üzenetként a XVII. században élt német költőt és misztikus teológust, Angelius Silesiust idézte: „Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.” Lévai Anikó azt vallja, mint Márai Sándor: Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot.

A Magyar Hírlapban (11.o.) Szentmihályi Szabó Péter Sarkosan fogalmazva címmel leszögezi: „A kereszténység transzcendentális, metafizikus igazsága elolthatatlan fénnyel világít, az egyetlen bizonyosság a viszonylagos és egymást cáfoló tudományos tételek felett az, hogy lelkünk halhatatlan, hogy Jézus példájára és ígérete szerint feltámadunk. Persze sokan vannak, akik valamiért nem hiszik és nem is szeretnék ezt a sorsot önmaguk számára, és talán az irgalmas Isten hagyja is őket örökre eltűnni abban a fekete lyukban, amelyet mi, keresztények pokolnak nevezünk.” A cikkíró Jézust idézi: „Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Körmendy Zsuzsanna A késlekedő megváltás címmel Dsida Jenő Húsvéti vers az üres sziklasír mellett című verséből idéz: szent kenyéren nőtt apostol,/ aki bűnbe később kóstol,-/ Krisztus, ilyen voltam én.” A cikkíró megállapítja: „A létező legkeresztényibb magatartás: magunkra venni a hordhatatlannak, a megérdemeletlennek érzett keresztet, akár bűntelenül is.” Körmendy úgy véli, „nem fog rátalálni az igazság szavaira az, aki csak Isten végtelen jóságáról képes beszélni, és ezzel szinte kizárja a templom falai közül a mérhetetlen szenvedéssel megverteket. Őhozzájuk is kell tudni szólni. Éppen azért, mert akit olyan súlyok nyomasztanak, amelyek elviseléséhez nem talált se embert, se Istent, az Krisztussal még tud azonosulni. Az emberi szenvedés hordozhatatlanságának érzete nem lehet ok arra, hogy lelkileg egy kissé kiebrudalva a ’valódi hívők’ közül, bármely keresztény templomban megérintetlen szívvel maradjanak magukra a nagy terhet cipelők. Hiszen ezen az alapon Jóbot is ki lehetne tessékelni, mert valljuk be, ha valaki, ő aztán igencsak felemás módon, na meg egy kissé megkésve dicsérte az Urat…” A szerző állítja: a hitben érzés és gondolat szorosan együtt vannak. Megőrizték ennek igazságát Dávid zsoltárai. Körmendy Zsuzsanna varázslatosnak nevezi a bibliai, „bölcs szív” kifejezést, ami a héber nyelvből adódó ősi állapot tükre. Mégis, úgy érzi, „nincs az a szófejtés, amely igazából lehánthatná magáról érzés és gondolat szent szimbiózisát. De aki cáfolni szeretne, mutasson rá egyetlen krisztusi mondatra, ami nem érzés, csak gondolat, vagy ami csak érzés, és nem gondolat is egyúttal.”

Magyar Kurír

(bd)