Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (29.o.) Csontos János Péterek, Ferencek címmel azt fejtegeti, hogy amikor a Vatikán „túlontúl elvilágiasodott, e világi kincsekre és babérokra tört, mindig jött egy eretnekmozgalom vagy tisztító szándékú, nagy formátumú egyénség, aki igyekezett visszafordítani az egyházat a ’szegénypárti’ irányba. A legforradalmibb e tekintetben Assisi Szent Ferenc működése volt”, ezért is oly beszédes, hogy Jorge Mario Bergoglio az ő nevét vette fel pápaként. A cikkíró leszögezi: „Megújulás kell, s nemcsak pedofilügyben, amely az ellenlábasok támadásainak fő csapásiránya. (Más egyházak pedofilügyei érdektelenek.) Ennek a megújulásnak most van esélye. Ezért is támadják Ferencet az első pillanattól. Ahogy Benedek pápát hitlerjugendezték múltja miatt, utódját azzal vádolva, az argentin diktatúra idején nem segítette, sőt kiszolgáltatta üldözött jezsuita szerzetestársait. S bár a vádak nem párosulnak bizonyítékokkal, nem kétséges, hogy felszínen fogják tartani őket, s talán meg is filmesítik, mint a Da Vinci-kódot. Ferencet így igyekeznek minél tökéletlenebbnek bemutatni, nem a gyermekkorában elvesztett fél tüdővel…”

Szintén a Magyar Nemzetben (4.o.) Szerdahelyi Csongor Sándor István lesz az első munkás boldogunk címmel ír arról, hogy várhatóan októberben Budapesten avatják boldoggá Sándor István szalézi laikus testvért, a hit vértanúját, akit hatvan éve, 1953. június 8-án végeztek ki a Budapesti Hadbíróságon született ítélet alapján. A cikkíró kiemeli: ő lesz az első munkás boldogja a magyar egyháznak, akit a munkásosztály nevével visszaélő sztálinista bíróság rendszerellenes összeesküvéssel vádolt. Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök elmondta: „A szalézi rend magyarországi letelepedésének centenáriumi éve az idei, és az ünnepi eseménysorozat csúcspontja lesz a kanonizáció.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Ötödik evangélium 23.o.) Tóth Vencel ferences szerzetes, szentföldi komisszárius nyilatkozik, aki elmondta: Izraelben és bizonyos arab országokban nincs „annyira” keresztényüldözés, legalábbis nem hivatalos állami szinten, „a Közel-Kelet más részein viszont sok helyütt elég keményen. Valahogy mindig a keresztények húzzák a rövidebbet. Vannak vértanúink. A múlt század elején ölték meg a mozlim törökök több társával együtt Dollenz Alfréd magyar származású ferencest, aki a Szentföldön teljesített szolgálatot. Azért azt tudni kell, hogy csak Izraelben él nagyszámú, körülbelül hatmilliós zsidó lakosság, de körben mindenhol iszlám tengerben kell boldogulniuk a helyei keresztényeknek, ráadásul a Közel-Keletnek ezen a részén a harcosan térítő szunniták vannak többségben. Messze a zsidó államban élvezik a legnagyobb védettséget a keresztények, ám az ősegyház egyik legfontosabb városában, Damaszkuszban rohamosan fogy a keresztények száma; de gyilkolják és üldözik hittestvéreinket Egyiptomban, Indonéziában, a volt Szovjetunió területein is. A világon a hívő embereknek körülbelül egyharmada keresztény, mégis a hitükért vértanúságot szenvedőknek körülbelül háromnegyedét ők teszik i. Erről a híradások nem nagyon szólnak, a média bagatellizálja ezeket a híreket.” Vencel atya elmondta azt is, hogy a szentföldi ferencesek komoly szociális munkát végeznek, szociális bérlakásokat építenek keresztény családoknak, ugyanilyen intézményeket működtetnek úgy, hogy az egész custodia háromszáznál nem sokkal több szerzetesből áll. A Getszemáni-kertben dolgozó szerztes, aki azokat az olajfákat gondozza, amelyeket még Krisztus is láthatott, 51 éve vár arra, hogy majd jön valaki, aki átveszi a munkáját. „Kevesen vannak a testvérek ehhez a nagy munkához, és nem mondhatják azt sem, hogy ezt vagy azt az intézményt nem tudjuk fenntartani, ezért leadjuk az egyházmegyének – mert nincs egyházmegye. Ezenfelül nagyon sok plébániát vezetnek a ferencesek. A legfontosabb dolog mégiscsak napirenden tartani a kérdést, hogy a hívek számára fontos a Szentföld, vagy sem. Erre csak igen lehet a válasz. A kereszténység Jézus Krisztustól ered, és ő ott született, ott élt, tanított, ott feszítették keresztre és ott támadt fel. Aki járt ott, megérti, hogy miért mondjuk ötödik evangéliumnak a Szentföldet.”

Szintén a Magyar Nemzetben (25.o.) Szilvay Gergely, hírportálunk munkatársa Felgyújtott betlehem címmel harangozza be, hogy idén is közreadja jelentését az a bécsi szervezet, amely harmadik éve vizsgálja, miként éri hátrányos megkülönböztetés vagy atrocitás Jézus követőit a keresztény hagyományokra épülő Európában. A jelentés nyilvánosságra hozatala előtt Szilvay az OIDCE elnökével, Gudrun Kuglerrel beszélget. A jelentésből kiderül: nő a keresztényellenesség Európában. Az alsó-ausztriai Amstettenben például három templomban csaptak fel a lángok 2012. december 23-án. A franciaországi Savoy templomának betlehemét december 18-án gyújtották fel. A Franciaországban 2012-ben elkövetett vandál támadásoknak 84 százalékban keresztény szent helyek estek áldozatul. Brüsszel főterén pedig decemberben a más vallásúak érzékenységének tiszteletben tartása miatt az eddigi szokásoktól eltérően nem karácsonyfát, hanem csak egy sematikus, absztrakt „télfát” állítottak, a hatvanas évek űrben játszódó sorozataiból ismert dizájnnal. A hamarosan megjelenő dokumentum öt keresztényeket diszkrimináló törvénytípust sorol fel: a lelkiismereti szabadságot, a szólásszabadságot, a szabad gyülekezést, a szabad vállalkozást és a szülői jogokat korlátozó törvényeket. Mindezek olyan alapvető emberi jogok, amelyeket számos emberi jogi egyezmény, deklaráció kinyilvánít és véd, mégis korlátozzák őket Európában – írja Szilvay Gergely. Nagy-Britanniában például az eredetileg a futballhuliganizmus visszaszorítására hozott jogszabályokat rendszerint felhasználják a homoszexualitást kritizáló keresztény lelkipásztorok, illetve az abortuszt elítélők ellen. A gyülekezési szabadságot korlátozó törvényeket pedig az abortuszt végző klinikáknál tüntető keresztény csoportosulások ellen alkalmazzák, megtiltva a klinikák körzetében való demonstrációt. Gudrun Kugler elmondta azt is, hogy a jelentés több szempontból vizsgálta Magyarországot is, de nem találtak kifogásra okot adó jelenségeket, legalábbis a jogalkotás szintjén. Kugler arra is emlékeztet, hogy miközben sokféle társadalmi csoport érzékenységét illendő ma tiszteletben tartani Európában, a keresztények nem tartoznak ezek közé. A Charlie Hebdo című francia lap egyik februári számának címlapján például úgy ábrázolja a konklávét, mint csoportos szexet, a Titanic című német vicclap pedig márciusban a XVI. Benedek pápát és személyi titkárát ábrázoló képen így szellemeskedik: „Végre szex!” – mintha a lemondott Szentatya és titkára homoszexuális kapcsolatban élne egymással. Szilvay megjegyzi: képzeljük el, mi lenne, ha ezt mozlim vallási tekintélyekkel tenné meg valamelyik újság.

Magyar Kurír
(bd)