Napi sajtószemle

A pápaválasztás a Szentlélek műve

Erdő Péter bíboros, prímás interjúja a Heti Válaszban

A magyar katolikus egyházfő a lapnak (A pápa is ember 25–27.o.) elmondta: „Nem tudjuk, hogy Jézus milyen alapon jelölte ki Szent Pétert, de bizonyára nem a rátermettsége miatt. Inkább az volt a lényeges, hogy fölismerte benne a kegyelmi kiválasztottságot. A pápaválasztás a Szentlélek műve, mi pedig azzal a tudattal veszünk részt benne, hogy megkeressük az általa kiválasztott személyt. Bár ennek lehetnek emberi jelei is, a szempontok semmiképp sem hasonlítanak egy menedzser- vagy vezérigazgató-választás ismérveihez.” A lap kérdésére, hogy a konklávé előtt a világ őt is az esélyesek között tartotta számon, milyen lelkülettel olvasta ezeket a híreket, Erdő Péter elmondta: „Nagyon reális lelkülettel, vagyis nem gondoltam, hogy komoly alapja lenne. De már az is megtiszteltetés, hogy valakinek az eszébe jutottam.” A XII. században élt ír püspök, Malakiás jövendölésével kapcsolatban, miszerint ha Péternek hívják a mostani egyházfőt, akkor ő lesz az utolsó pápa, a bíboros prímás azt mondta: „Ezek a ’jövendölések’ a legendák körébe tartoznak. Mert ugyan XVI. Benedek pápa milyen alapon tekinthető az olajfák dicsőségének? És miért volt hajós XXIII. János – azért-e, mert velencei pátriárka volt, vagy mert a II. Vatikáni Zsinat összehívásával kormányozta az egyház hajóját? Vagy attól, hogy a címerében liliomok voltak, mindjárt virágok virágának kell nevezni VI. Pált? Ezekbe a jelképekbe sok mindent és az ellenkezőjét is bele lehet magyarázni, így nincs komoly alapjuk.” Erdő Péter figyelemre méltónak nevezte, hogy Ferenc pápa virágvasárnapi prédikációjában „máris kritikus megjegyzéseket tett a pénzügyi körök felé. Ez egyébként is beleillik az egyház társadalmi tanításába, hiszen XIII. Leó óta a kapitalizmus kritikája újra és újra megjelenik a pápai megnyilvánulásokban.” A bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek azonban figyelmeztetett: „Óriási különbség van a szegényekért végzett munka és a felszabadítás teológiájának szélsőséges változata között. Utóbbi szerint a szegényeknek a megváltást valamiféle társadalmi, akár erőszakkal végrehajtott forradalom hozza el, már itt a földön megteremtve a ’paradicsomot’. Az ilyesmit a kereszténység sosem vallotta, miközben a szegények támogatását, sőt szeretetét mindig is hirdette, nem véletlen, hogy Teréz anya sem volt fegyveres forradalmár.” Erdő Péter azt is leszögezte: „Ma Latin-Amerika a katolicizmus egyik nagy súlypontja. Az ottani hitélet sok jelensége pedig máris nagy hatással van még a kelet-közép-európai pasztorációra is. Budapesten sikerrel működnek például olyan ifjúsági, szegényeket támogató lelkiségi mozgalmak, amelyek Peruból, illetve Brazíliából indultak ki, de ők nyitottak a mi tapasztalatainkra is, Latin-Amerikában és Európában is erősek a népi vallásosság, a Szűz Mária-tisztelet megnyilvánulásai, például a zarándoklatok. Elég, ha nálunk csak Csíksomlyót említem: a világháború előtt ha tízezer ember összegyűlt, már azt mondták, tömeg volt – most meg évről évre százezrek kerekednek fel. Mindebben meg kell látni az idők jeleit, és olyan helyzetekben kell megszólítani az embereket, ahol a leginkább fogékonyak Isten üzenetére. S ebben az új Szentatya máris jó példát mutatott az egész világnak.”

Magyar Kurír