Napi sajtószemle

A Hetekben (21.o.) Morvay Péter Keresztúton címmel kiemeli: nemzetközi zsidó szervezetek részéről óvatos bizakodás kísérte Ferenc pápa megválasztását. A Simon Wiesenthal Központ nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, Shimon Samuels szerint: ha az új egyházfő őszintén szembenéz saját múltja, az argentin egyház, valamint a Vatikán tisztázatlan kérdéseivel, „olyan hiteles képviselője lehet a harmadik világnak, mint volt annak idején II. János Pál a keleti blokk országainak.” A cikkíró a húsvét új vonásának tartja, hogy Ferenc pápával szemben katolikus bírálatok is megfogalmazódtak. Így például radikális katolikusok nehezményezték, hogy nagycsütörtökön a pápa két női rab lábát is megmosta. Ők attól tartanak, hogy Ferenc – bár ő maga ellenzi a nők felszentelését – példája utat nyithat a nők felszentelése és egyházi szolgálatba vonása előtt. Edward Peters kánonjogász szerint: ha valaki nők lábát mossa meg, vét a nagycsütörtöki rítus ellen. Később úgy finomította álláspontját, hogy a pápa nem vétkezett, csupán „figyelmen kívül hagyta” a szabályokat. Jimmy Akin, a National Catholic Register egyházi hírportál konzervatív szerkesztője viszont leszögezte: „A pápának nincs szükséges engedélyre, hogy kivételt alkalmazzon rá vonatkozó egyházi törvények alól.” A Hetek cikkének szerzője arra is kitér, hogy Christian Bouchacourt, a Szent X. Piusz Papi Társasági latin-amerikai vezetője szerint Ferenc pápa „A militáns alázatosságot kedveli, de ezzel megaláztatást szerezhet az egyház számára.” Leszögezte: Bergoglio „tönkretett” állapotban hagyta maga mögött Buenos Airesben a klérust, a szemináriumi intézmények számára pedig „csapást” jelentett a működése. „Vele újraélednek VI. Pál pontifikátusának miséi, újra messze kerülünk XVI. Benedek erőfeszítéseitől, amelyekkel a tiszteletre méltó liturgiai hagyományokat igyekezett helyreállítani” – mondta Christian Bouchacourt.

A Népszavában (7.o.) Hegyi Gyula Hova tűntek? címmel reagál arra, hogy a népszámlálási eredmények szerint az elmúlt tíz évben bő másfél millióval csökkent a magukat katolikusnak vallók száma Magyarországon. A cikkíró ezt többek között azzal magyarázza, hogy a legutóbbi választások idején a Fidesznek – mint más kérdésben is –, „sikerült érvényre juttatnia a polgárháborús, illetve ez esetben vallásháborús gyűlölködést. Sok templom (nem mindegyik) a választások idején valóságos kampányirodává változott, s az egyházi sajtó is a Fidesz-kampány kiszolgálására cserélte a minden emberhez, baloldalihoz és jobboldalihoz egyaránt szóló krisztusi tanítást. A KDNP vezetőjéhez kötődő luxuskocsis, diplomata rendszámos, vadászatos botrányok is sokat ártottak az egyház jó hírének.” A cikkíró emlékeztet rá: Erdő Péter nem lett pápa, de az a tény, hogy a mérvadó vatikáni szakértők is az esélyesek között említették a nevét, bizonyosan megnöveli itthon és a világegyházban is a tekintélyét. Hegyi a bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek tisztelői közé tartozik, s biztos abban, hogy az általa említett jelenségek nem az ő intenciói szerint történtek. A cikk szerzője a magyar Katolikus Egyház egyszerű tagjaként azt javasolná Erdő Péternek, hogy „megnövekedett tekintélyével vegye jobban kézbe egyházát. Érvényesítse a II. Vatikáni Zsinat tanítását, mely szerint a papok nem politizálhatnak, a világi hívők pedig a legkülönbözőbb pártokban küzdhetnek a közjóért, miközben egymás iránt szolidaritást kell mutatniuk. S az egyház ne a baloldaliak, köztük sok katolikus hívő ellen hadakozzon, hanem az eddiginél határozottabban lépjen fel az Ó- és Újszövetséget kigúnyoló, nyílt blaszfémiát űző, Jézust ’pathus hercegnek’ nevező szélhámosok ellen. S esetleg kérdezze meg Orbán Viktort, hogy miért kellett magas kormánykitüntetést adnia efféle durva kereszténygyalázásért?”

Magyar Kurír