Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (8.o.) Szerdahelyi Csongor A Pacem in Terris ötven éve címmel emlékezik arra, hogy a hidegháború végének kezdetét jelentette XXIII. János pápa ötven évvel ezelőtt, 1963. április 11-én napvilágot látott, utolsó, „történelmi jelentőségű enciklikája”. A cikkíró rámutat: a Pacem in Terris, vagyis Békét a világnak kezdetű dokumentum az első olyan pápai megnyilatkozás, amely nemcsak a katolikusokat szólítja meg, hanem minden jóakaratú embert nemre, fajra, vallásra, társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül. Szerdahelyi leszögezi: „Hatása frenetikus volt”. A cikkíró felidézi: U Thant ENSZ-főtitkár azt nyilatkozta, hogy hatalmas örömet érzett, miközben olvasta. „Minden ember lelkét megérinti, nemcsak a katolikusokét.” A szovjet hírügynökség, a TASZSZ rögtön közzétette az egész szöveget, és kommentárjában elsősorban a pápa lereszerelésre tett javaslatát dicsérete. A Fehér Ház, amelyben akkor az első katolikus amerikai elnök, John F. Kennedy lakott, közleményében így fogalmazott: „Nagyon örülünk XXIII. János pápa megható üzenetének. A Pacem in Terris rendkívül fontos, világtörténelmi jelentőségű enciklika. A felhívást az Egyesült Államok minden más országnál inkább megszívleli.” A The Washington Post pedig leszögezte: „XXIII. János a népek óhaját foglalta egységbe. A Pacem in Terris nem csupán egy idős pap hangja, nem is csak egy öreg egyházé, hanem a világ lelkiismerete szólal meg általa.”

A Magyar Hírlap (2.o.) Az alkotmányozó helyébe lépett az AB című beszámolója szerint számos kérdést felvetettek az egyházak elismerése és helyzete kapcsán a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) tegnapi fórumának felszólalói. Az új egyházügyi törvényt érintő alkotmánybírósági döntések kapcsán a határozatokat előterjesztő Stumpf István alkotmánybíró elárulta: miután a közjogi érvénytelenség miatt először az egész jogszabályt megsemmisítették, felmerült, hogy ezt másodszor is megteszik, miután a törvényt változatlan formában fogadták el újra. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálta tartalmilag a jogszabályt, de azt kimondta: az egyházak elismerése kapcsán sérül az elutasított felekezetek jogorvoslathoz való joga. A határozathoz különvéleményt fűző Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró kijelentette: az AB az alkotmányozó helyébe lépett, ahelyett, hogy az „alkotmánybírósági székében” maradt volna. Szerinte nem lehet alkotmányellenesnek nyilvánítani azokat az elutasító döntéseket, amelyeket a törvény alapján eddig az Országgyűlés meghozott. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy az alaptörvény szerint a parlament kétharmados törvényben ismeri el az egyházakat, de magáról az eljárásról nem rendelkezik. Az alkotmánybíró elképzelhetőnek nevezte, hogy a vallásügyi vagy közigazgatási államtitkár normatív kritériumok alapján hoz döntést, amit meg lehetne támadni. Köbel Szilvia egyetemi tanár kérdésesnek nevezte, hogy az egyesületté nyilvánított felekezetek nem kerülnek-e hátrányba. Ezek elkerülésére jogi garanciák kellenek. Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának dékánja külföldi példát idézett, amely szerint van, ahol csak egyfajta kategória létezik, de a rendszerben van lépcsőzetesség. A Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, Antalóczy Péter alapvetően financiális kérdésnek nevezte a problémát. Szerinte a felekezetek bármilyen státuszba sorolhatnák magukat, a finanszírozást szektorsemlegessé és feladatalapúvá kellene tenni. Ezt a javaslatot Dienes-Oehm Egon is megfontolandónak tartotta, míg Stumpf István felvetette, hogy a történeti alkotmányt követve a történelmi egyházakat ki lehetne emelni a többi közül.

A Magyar Nemzetben (6.o.) Csókay András Húsvét utáni gondolatok címmel tényként állapítja meg, hogy az összes európai jogrendszer, alkotmány a keresztény tanokra épülve született meg, és csak egyetlen vallás hirdeti alapelvként a cselekvő felebaráti szeretetet, ez pedig a kereszténység. „Az iszlám a feltétlen engedelmességet hirdeti, a buddhizmus a szánakozásig ugyan eljut, de az aktív cselekvő szeretetig nem. Ahhoz Teréz anyának kellett elmennie Indiába, hogy megmutassa a cselekvő szeretetet. Ezzel az iránnyal szemben a kis Magyarország létrehozott egy alkotmányt, amelyben Istent meg meri említeni, a családot védi, a kereszténységre utal. Ez az, ami nem tetszik bennünk a fejlett Nyugatnak. Az EU még nem szakadt ki a fogyasztásban való tobzódás, az élvezetek halmozásának bűvöletéből.” Az idegsebész szerző szerint az elmúlt három évben hazánkban hatalmas dolgok történtek, szembefordultunk a Nyugat szenvedélybetegségével, amely a kizsákmányolásra és a mértéktelen fogasztásra épül. „Folytatnunk kell a megkezdett utat. Segíteni kell Európát, hogy visszataláljon keresztény gyökereihez. Ne hallgassunk azokra a hazudozókra, akik újra csatlóssá akarnak tenni minket.” Csókay András megállapítja: „Istennek jó a humora.” Emlékeztet rá, hogy az EU-zászlót százegy beérkezett pályázatból 1955. december 8-án szavazták meg egyhangúlag, a Szeplőtelen Fogantatás napján. Kikötés volt, hogy nem lehet politikai, sem vallási utalás a zászlóban. A kék a Szűzanya színe. A 12 csillag a Jelenések könyvéből származik, „a napba öltözött asszony” fejét díszíti. A cikkíró szerint a szavazók egyike sem gondolt erre. Idézi Ferenc pápát: „Isten szerencsére nem fáradt bele a megbocsátásba, sajnos mi fáradunk bele sokszor a bocsánatkérésbe.” Csókay hozzáteszi: „Ne adjuk fel, ne fáradjunk el.”

Magyar Kurír