Napi sajtószemle

A Népszava (1.,8.o.) Cáfolják, hogy XVI. Benedek beteg lenne címmel közli, hogy a spanyol El Mundo szerint XVI. Benedek emeritus pápa súlyos beteg. A Vatikán azonban cáfolta az értesülést. A Szentszék leszögezte: nincs semmiféle titok, Joseph Ratzinger idős kora miatt gyengébb.

A Magyar Nemzetben (27.o.) Pósa Tibor Meglepetések kora címmel számol be a bolognai egyetemen tanító Stefano Zamagni olasz közgazdászprofesszornak a héten a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán és a Corvinus Egyetemen tartott előadásairól, melyeken arra kereste a választ, lehet-e másféle gazdaságot létrehozni, amely megfelel a katolikus egyház által képviselt keresztény elveknek? A cikkíró megemlíti azt is, hogy a napokban magyarul is megjelent Stefano Zamagni és Luigino Bruni professzor Civil gazdaság – hatékonyság, méltányosság, közjóllét című könyve, a L’ Harmattan Kiadónál. A könyv alapja Stefano Zamagni munkásságának, amely a főáramú közgazdaságtannak egyrészt alapos bírálója, másrészt új utak elkötelezett keresője. A Zamagni-Bruni-szerzőpáros úgy véli, hogy még ma is a XVIII. századi Adam Smith felfogás határozza meg az uralkodó köztudatot: a haszonelvűséget helyezi mindenek elé. Ez a gazdaságelmélet nem foglalkozik kellő súllyal a klasszikus görög-keresztény közgazdaságtannal, amely a szerzők szerint meghatározó. Tanulmányukban kiemelten foglalkoznak a XV-XVIII. század közötti itáliai polgári humanizmus időszakával, amelyet civil gazdaságnak hívnak. Zamagni professzor vallja: „Nem kell tagadni a hasznosság jó voltát, feltéve, hogy az ezek birtoklására való törekvés nem rombolja le az emberi kapcsolatokat. Mint emberi lények a boldogságra törekszünk. Az a rendszer, amely nem tudja ezt biztosítani, az ellen felkelnek, vagy olyan rossz megoldásokat választanak, mint az öngyilkosság.” Az olasz közgazdász egyetért Fred Hirsch oxfordi professzorral, aki a javakat négy csoportba sorolja: a magán-, a köz-, a kapcsolati és a közösségi javak. A jelenlegi rendszer azonban, amelyben élünk, arra ösztönöz bennünket, hogy egyre többet állítsunk elő az első két típusból, viszont nem teremti meg az egyensúlyt a négy vagyoncsoport között. Ez a társadalom fenntarthatatlanságát mutatja. Zamagni professzor leszögezte: a neoliberális gondolkodás így nem tudta beváltani saját ígéreteit. A neoliberalizmus azért van válságban, mert hitt a Kuznets-görbében, amelynek lényege, hogy bár jelenleg nőnek az emberek közötti egyenlőtlenségek, de nem kell aggódnunk, mert a hatékonyság növelésével majd közelítünk a vágyott egyenlőséghez. Ma már mindenki tudja, hogy ez az elv hibás: nemhogy nem közelítünk az egyenlőség felé, hanem rohamléptekkel távolodunk attól. A bolognai professzor föltette a kérdést: „Mi válthatja fel a neoliberalizmust, hiszen az emberiség már belekóstolt az államszocializmusba, a jóléti államba, és ezek a rendszerek sem tudtak válaszolni a kérdésekre. Ez a bizonyos másik út a civil piacgazdaság. Most még csak a folyamat elején járunk. A piacgazdaság önmagában jó, amelyet fejleszteni akarunk, ám ez a folyamat nem veszélyeztetheti a piac civilizációját, emberségesebbé tételét.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (32.o.) A szeretet erejével címmel mutatja be a kéz és láb nélkül született motivációs trénert, Nick Vujicicot, aki először látogat hazánkba április 18-20. között és előadásokat tart Budapesten, Pécsett és Debrecenben. Az Ausztráliában született Vujicic elmondta: sokáig nem látta értelmét életének. Egy ideig ugyan imádkozott azért, hogy nőjön keze és lába, de egy idő után rájött, hogy hálásnak kell lennie azért, hogy él, hogy Isten ezzel feladatot és kihívást adott neki, és célt kell keresnie az életében. Életének egyik fordulópontja az volt, amikor édesanyja megmutatott neki egy újságcikket, amely egy súlyosan fogyatékos férfiról szólt. Vujicic megértette, hogy nincs egyedül, nem ő az egyetlen, akinek ilyen nehéz sors jutott. A másik fordulópont pedig az volt, amikor tizenöt éves korában elolvasta János evangéliumának 9. fejezetét, amelyben Jézus Krisztus találkozik egy születése óta vak emberrel. Az embereknek azon kérdésére, miért született így ez az ember, Jézus azt felelte: azért, hogy nyilvánvalóvá váljanak rajta keresztül Isten tettei. Nick Vujicic életének célja és értelme végül az lett, hogy beszéljen embertársainak Isten szeretetéről, és megerősítse őket abban, hogy valósítsák meg álmaikat. Sok gyakorlással és akaraterővel megpróbálta megoldani a mindennap előtte tornyosuló feladatokat. Hatalmas erőfeszítésekkel megtanult írni, gépelni, a számítógépet használni, fésülködni, fogat mosni és borotválkozni. Sőt ma már szörfözik, úszik, golfozik, focizik. Tizenhét éves korától tart prédikációkat és előadásokat Isten szeretetéről, saját nonprofit vállalkozás hozott létre, könyveket jelentet meg, filmeket forgat. A Kaliforniában élő Vujicic 2012-ben megnősült, majd 2013-ban gyermeke született, Kijoshi James Vujicic. Papp Szabolcs, a „Nem adom fel!” Alapítvány kerekes székes szóvivője leszögezte: „Nick egész eddigi élete példa arra, hogy karok és lábak nélkül is lehet boldog és értelmes életet élni, sérült emberként is lehet életcélokat találni, s azokat megvalósítani. Megmutatja mindannyiunknak, hogy noha testi fogyatékossággal él, még sincs akadály az ő életében. Ez az a hozzáállás, amelyet a ’Nem adom fel!’ Alapítvány is zászlajára tűzött, s amely ebben az évben Nick Vujicsics előadásainak köszönhetően még több magyar emberhez jut el, legyen sérült vagy ép.”

A Magyar Nemzet (Nemzeti emlékhelyet avattak… 4.o.) beszámol arról, hogy tegnap avatták fel a Debreceni Református Kollégium és a Nagytemplom nemzeti emlékhellyé nyilvánítását jelképező emlékoszlopot. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere beszédében a legmagasabb rendű politikának nevezte az „emlékezés politikáját, amibe nemcsak az épületek megőrzése, de a szellemi és lelki állagmegóvás helyreállítása is beletartozik.” Leszögezte: a Nagytemplom és a kollégium valódi építőanyaga a hit és a hűség, valamint a körülötte, benne élő közösség.” Bölcskei Gusztáv református püspök köszöntőjében menedéknek nevezte Debrecent, ahol mindig befogadták a máshonnan kitaszítottakat. Emlékeztetett II. János Pál gesztusára, amikor „regnáló pápaként” a kollégium és a Nagytemplom közötti emlékkertben megkoszorúzta a XVII. században gályarabnak elhurcolt református prédikátorok emlékművét.

A Magyar Hírlapban (A szemlélődő… 1.,14.o.) a 75 éves Sándor György humoralista nyilatkozik, aki elmondta: jó ismerőse, Mékl Attila római katolikus pap virágvasárnap „nagyon beletrafált” a lelkébe, a következő üzenetet adta neki ajándékba, a születésnapjára: „Mi nagyon sokszor nem tudjuk elviselni azt, hogy szeretnek, és ahogy szeretnek minket. Talán az életünknek nagy előrelépése lehetne, ha fölfedeznénk a körülöttünk élők tökéletlen szeretetének üzenetét. Jézus is elviselte, hogy királyként ünneplik a jeruzsálemi bevonuláskor. A passió misztériuma pedig az, hogy Jézus azt is elviselte, hogy nem szeretik, és ahogyan nem szeretik. Jézus misztériumát azért ünnepeljük, mert a nyomában járhatunk. Mert van valaki köztünk, aki megmutatta, hogy milyen ez. Nem mintha mi meg tudnánk ugyanezt tenni. De jó szemlélni valakit, aki megmutatta nekünk, hogy ez mit jelent.”

Magyar Kurír 

(bd)