Napi sajtószemle

A Hetek (19.o.) Újabb vádak Ferenc ellen címmel számol be arról, hogy nyolc bíborosból álló tanácsadói testületet nevezett ki Ferenc pápa a vatikáni kúria reformjára. A lap úgy véli: bár az olasz sajtó forradalmi egyházi fordulatról ír, a testülettől gyors döntések nem várhatók. A hivatalos szentszéki közlemény szerint ugyanis a főpapok első találkozójukat csak október elején tartják. A Hetek közli azt is, hogy közben a Washington Post azzal vádolta meg a pápát, hogy Buenos Aires-i érsekként támogatott egy olyan papot – Julio Cesar Grassit –, akit pedofília miatt 15 éves börtönbüntetésre ítéltek. 

A Népszava (8.o.) Rehabilitálását reméli a svájci teológus címmel idézi Hans Küng thübingeni teológust, aki a német Hannoversche Allgemeine Zeitungnak elmondta: reméli, hogy rehabilitálja őt az egyház. Szerinte ez annak lenne a jele, hogy „jóváteszik az igazságtalanságot.” A lap emlékeztet rá: Küngtől a német katolikus püspöki kar 1979-ben vette el katedráját a Vatikán utasítására. Egyebek mellett bírálatokkal illette a pápai csalhatatlanság dogmáját. A teológus a közelmúltban azt mondta: Ferenc pápa megítélése attól függ majd, útjára indít-e reformokat. Ha igen, nagy támogatottságra számíthat.

A Hetekben (26-27.o) Rimaszombati Andrea Hitehagyott Nyugat címmel megállapítja: világszerte egyre kevesebben hisznek abban, hogy Isten létezik, illetve abban, hogy személyesen meg lehet szólítani. Az egyébként egyre kevésbé hívő országok között is kitűnik Németország keleti fele, ahol mindössze a lakosság 13 százaléka gondolja úgy, hogy van Isten, és lehet vele személyes kapcsolatot ápolni. A legvallásosabbak az emberek a Fülöp-szigeteken, a népesség 94 százaléka hisz Istenben. Hazánk a lista közepén helyezkedik el, 31 százaléknyian hisznek Istenben. A cikkíró rámutat: a tendencia világszerte egyre jobban azt mutatja, hogy a társadalmak fokozatosan „istentelenné” válnak.

A Magyar Nemzet (Szentmise… 2.o.) beszámol arról, hogy engesztelő szentmisét tartottak tegnap Szalai Annamáriáért, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a Méádiatanács múlt pénteken elhunyt elnökéért a Szent István-bazilikában. A szertartáson a családtagok mellett részt vett Orbán Viktor kormányfő, Kövér László házelnök, Mádl Dalma, a néhai Mádl Ferenc államfő özvegye és Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek is.

A Népszavában (7.o.) Lendvai Ildikó Orbán, a keresztes lovag címmel idéz Orbán Viktor beszédéből, amit 1992-ben a Fidesz-kongresszuson mondott el: „Az egyházakban politikai szövetségest kereső pártok olyan elkorhadt régi világot képviselnek, amely soha nem fog visszatérni Magyarországra.” Az MSZP volt elnöke megemlíti azt is, hogy május 31-én, Orbán Viktor 50. születésnapján hálaadó szentmise lesz a Belvárosi Plébánia-templomban a Lányok és Asszonyok Orbán Viktorért Egyesület kérésére. Lendvai a miniszterelnök utóbbi években a hittel és a kereszténységgel kapcsolatban tett nyilatkozataiból arra következtet, hogy Orbán Viktor víziója egy új középkor: „a felvilágosodás és a szekularizáció tagadásával, a világnézeti szabadság és sokszínűség visszavételével, a modern Európától való visszafordulással, jó, ha nem istenkirállyal, de új keresztes hadjáratokkal mindenképpen. Hiszen a keresztes lovagok némelyikét sem csak a hit vezérelte. Akadtak, akik a Szentföld anyagi természetű kincseire vágytak…”

A Magyar Hírlapban (7.o.) Szentmihályi Szabó Péter Sarkosan fogalmazva címmel nem érti egyesek felháborodását, amiért hálaadó szentmisét tartanak a miniszterelnök 50. születésnapján. Leszögezte: „… mi köze bárkinek is ahhoz, hogy egy katolikus templomban összegyűlnek a hívek? Vajon kit, kiket sértenek meg, bántanak vagy fenyegetnek ezzel? Nem ’Orbán-vallás’ készül, nem ’keresztény kurzus’, csupán egy évtizedeken át kiszorított és megalázott vallási közösség (mellesleg a többség) fejezi ki ilyen módon elismerését és háláját. Szörnyűségesen kirekesztő, de bármely vallási közösség cselekedhet hasonlóképpen… A szeretetről és az összefogásról nehéz meggyőzni azokat, akik egyik fogalmat sem ismerik és gyakorolják, de a balliberális reakció azt mutatja, hogy továbbra is szeretnék ellenőrizni, mi történik a keresztény templomokban, akárcsak a Rákosi-Kádár-korban. Persze az általuk szorgalmazott vallás- és véleményszabadság nevében. Ha tudnák, szégyellhetnék magukat. De a gyűlöletük nagyobb.”

Magyar Kurír