Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (39.o.) Mártír címmel harangozza be, hogy február elsején, hétfőn este 22.05 perckor a Hír TV Õsök tere című műsorában az 1957 decemberében meggyilkolt Brenner János rábakethelyi káplán rejtélyes körülmények között bekövetkezett haláláról és a lehetséges tettesekről lesz szó. Soós Viktor Attila egyháztörténész – aki szerzőtársával, Császár Attilával együtt már a második könyvet írja az ügyről – elmondta: miután a plébániáról kicsalták, többen több helyszínen is dulakodtak Brenner Jánossal, aki az első alkalommal még el tudott menekülni. A halál ott érte Zsida határában, annál a háznál, amelyhez a halálos beteg ürügyén hívták. Az erdő szélén ismételten rátámadó csoport tagjai megtaposták stóláját, levágták a nyakában függő láncot – amelyet bal kezével óvott –, keresztjét pedig messze eldobták. A gyilkosság keresztényellenes motivációja világos, csakúgy mint a bestiális kegyetlenség. A gyilkosság felderítésébe azonban számos gyanús és annál több nagyon is egyértelmű elem keveredik – mondta a történész. Miután ugyanis a rendőrség jókora késéssel kiért, több órán keresztül semmilyen vizsgálat nem történt. A közben leesett ónos eső eltüntette a nyomokat, a helyszínen maradt idegen gombot, vért és hajszálat pedig nem vizsgálták meg. Nyilvánvaló összefüggésként említi meg Brenner József – a vértanúhalált halt Brenner János testvére, a szombathelyi megyéspüspök általános helynöke – és Soós Károly Attila is, hogy a gyilkossággal egy időben zajlott a tanács- és párttagok részére rendezett falusi és rendőrségi bál. A rábakethelyi sírásó, miközben a másnapi temetésre készítette a sírhelyet, bőrkabátosok csoportját látta a templom körül a gyilkosság estéjén. Egy nővér pedig beszámolt arról, hogy röviddel a gyilkosság után legalább két férfi és egy női cipőtől származó nyomot látott a holttest mellett. A faluban éjjel többen kiáltásokat hallottak: „Vigyázzatok, arra fut!” „Ne bántsatok! Istenem, segíts!” Soós Viktor Attila szerint az sem véletlen, hogy a szentgotthárdi hatóságok helyett két szombathelyi állambiztonsági tiszt vezette a nyomozást, akik megyeszerte híresek voltak egyházellenes nézeteikről, tetteikről, ráadásul a kihallgatások közben gumibotokat is használtak. A polgári napilap előzetesében arra is emlékeztet, hogy az 1957-ben 16 éves Kóczán Tibor – aki a gyilkosság éjszakáján Brenner Jánost azzal az ürüggyel hívta ki, hogy a nagybátyja haldoklik Zsidán – 1990 után eltűnt. Édesanyját pedig az ötvenes évek végén egy határőr „véletlenül” lelőtte kapálás közben, ám 1989 után is dördült olyan lövés a faluban, amely éppen csak elkerült egy szemtanút. Brenner József nyolc tettest valószínűsít, akik közül egy-kettő még élhet.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Katolikus kapitalizmus 3.o.) Mike Károly közgazdász, a tavaly decemberben katolikus közgazdászok által alapított II. János Pál Gazdaságetikai Intézet igazgatója nyilatkozik. Mike egyébként a Budapesti Corvinus Egyetem közszolgálati tanszékének az adjunktusa. Elmondta: „Az intézet kutatásának alapja a katolikus erkölcsi-társadalmi tanítás. Ennek megfogalmazásában II. János Pál pápának kiemelkedő szerepe volt. 1991-ben kiadott Centesimus annus kezdetű szociális enciklikája közgazdászszemmel olvasva is cizellált, pontos elemzése a modern gazdaságnak. A pápa felveti a kérdést: ajánlható-e a kapitalizmus a kommunista rendszer igája alól frissen megszabadult országoknak? Ha a vállalkozáson, a piacon, a magántulajdonon alapuló egyéni felelősségvállalást és kezdeményezést, az erre épülő társadalmi rendet értjük rajta, akkor mindenképpen – hangzik a Szentatya válasza. A piacgazdaság lényege az együttműködés szabadsága, ennek legbiztosabb alapja pedig felfogásunk szerint a keresztény hit és a szeretet. A kapitalizmus a keresztény értékek szempontjából alapvetően pozitív, mert biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit.” Mike Károly szerint a pápai gondolatnak bizonyos vonásai már jelen vannak a mai Magyarországon. „… mint minden társadalmi rend, a kapitalizmus is alapvetően két részre osztható: az állam által megszabott törvényekre, játékszabályokra, illetve az ettől jó esetben elválaszthatatlan etikus magatartásra. A rendszerváltás megteremtette az intézményi alapokat, amelyek persze folyamatosan javításra szorulnak, de az erkölcsiség terén sokkal jelentősebb a hiányosság.” A lengyel pápáról elnevezett intézet igazgatója leszögezte: „A keresztény társadalmi tanítás alapeleme a szegények segítése. Ezt diktálja az igazságosság és a szeretet. A kettőt nem lehet összekeverni, erre jól rámutat XVI. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetű enciklikája. Az igazságosság nevében mindenkinek meg kell adni, ami jár neki. Elsősorban a minimális életfeltételeket, amelyek a közösség tagjaként megilletik. A szeretet pedig azt jelenti, hogy ezen túlmenően is adnunk kell. Hosszú távon kell gondolkozni, s látni, hogy a globalizáció hatására milyen átalakulás megy végbe: Világméretű szegénység ugyan még napjainkban is van, azonban az elmúlt húsz-harminc évben radikálisan csökkent. Ez elsősorban a szabadpiacnak köszönhető: a nagyon szegény országok is bekapcsolódhattak a világkereskedelembe, s így óriási tömegek juthattak munkához. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy akut vészhelyzet esetén, ha valaki kilátástalan helyzetbe kerül, rövid távú megoldást kell keresni. A segítségnyújtás határát érdemes azonban szigorúan megvonni, épp a személyes autonómia érvényesülésének a lehetősége érdekében. A társadalomnak persze nemcsak a piacon kell alapulnia, hanem a szolidaritáson, a felebaráti szereteten is. Enélkül nem is működhet jól.” Mike Károly szerint a felebaráti szeretet önkéntes alapon válhat a piacgazdaság részévé: „Az ugyanis nem szeretet, hogy megbízom a kormányzatot, vegyen el más vagyonából, s abból támogassa a rászorulókat. A szegények segítésének elsősorban magán- és civil kezdeményezéseken kellene nyugodnia.” Az intézet vezetője elmondta azt is: „Elsősorban a keresztény hívőket, az egyház vezetőit, a papokat s a papi szemináriumokban tanulókat keressük. Velük szeretnénk megértetni a modern gazdaság működését. A szeretet gyakorlásához ugyanis reális társadalomképpel kell rendelkeznünk.”

A Magyar Hírlap (Egyesülnek… 9.o.) összeállítása szerint ha a jövő szombati budapesti unitárius zsinat úgy dönt, hogy a magyarországi unitáriusok egyesülni akarnak az erdélyiekkel, akkor még az idén létrejöhet az egységes Magyar Unitárius Egyház. Elekes Botond magyarországi főgondnok meggyőződése szerint az egyesülési folyamatot senki nem tudja megakadályozni, mert a magyar unitárius jövő elkezdődött. Elmondta: „Mi is a keresztény közösséghez tartozunk, ezért a kölcsönös szeretet és türelem jegyében szeretnénk javítani és mélyíteni kapcsolatainkat a többi keresztény felekezettel.” Az unitárius főgondnok az ökumenikus párbeszéd és együttműködés elkötelezett híve a keresztény, és egyben a nemzeti egység erősítése érdekében, mert hittel vallja: nem lehet szétválasztani a Kárpát-medence magyarságának felekezeti és nemzeti identitását.”

Magyar Kurír