Napi sajtószemle

A Népszabadság (Börtönbüntetés… 2.o.) és a Magyar Hírlap (Börtönre ítélték… 16.o.) beszámolói szerint háromévi börtönre ítélte tegnap nem jogerősen a Győri Ítélőtábla a győri egyházmegye egykori főszámvevőjét, Tóth Györgyöt társtettesként, különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás miatt. Egykori beosztottja, Herold Lászlóné könyvelő két év börtönbüntetést kapott.

A Magyar Nemzet (5.o.) Az öreg cserkészek igaz embere címmel emlékeztet rá, hogy Pécsett, a Széchenyi téren álló Belvárosi templomban a közelmúltban avatták fel Csonka Ferenc római katolikus cserkész pap emléktábláját. A meghurcolt pap tanítványai közül ma is sokan élnek, és állítják: Csonka Ferenc mindent megtett, hogy megvédje a titkos cserkészmozgalomban részt vevő diákokat. Rehabilitálását, a koncepciós perben született ítélet semmissé nyilvánítását is az „öreg cserkészek” kezdeményezték tavaly. A lap kiemeli: „Hittanórák, beszélgetések és kirándulások, amelyek jórészt lelkigyakorlatok voltak – ez volt Csonka Ferenc összes ’bűne’, amikor 1961-ben letartóztatták.”

A Népszabadság (6.o.) Világos szavakat várnak Orbántól címmel részleteket közöl Orbán Viktornak az izraeli Jediot Ahronotban megjelent interjújából. A miniszterelnök abból az alkalomból nyilatkozott, hogy holnap Budapesten rendezik meg a Zsidó Világkongresszus közgyűlését. A kormányfő visszautasította a vádat, hogy hazánk lenne Európa legantiszemitább országa lenne, s leszögezte: „Első alkalommal szíven ütött az antiszemitizmus vádja, második alkalommal fájt, harmadik alkalommal visszautasítottam. Kereszténységem véd meg engem ezektől. A vádak abban gyökereznek, hogy én nemzeti politikus vagyok. Ám ugyan Európa-párti, de mindemellett magyar és kereszténydemokrata vagyok. Egy igazi keresztény nem képes támogatni semmit sem, ami az emberi szabadság és méltóság ellen való.” A Magyar Nemzet (Betiltanák… 2.o.) pedig a következőket emeli ki a miniszterelnök szavaiból: „Az antiszemitizmus gyakran kisebbségi érzésből fakad, sokan azt gondolják, a zsidók erősebbek náluk, és ezért kárt okozhatnak bennük. Azt magyarázom az embereknek, hogy nekünk tilos a zsidókra mint veszélyre tekintenünk, inkább tekintsünk rájuk mint Isten ajándékára.”

A Népszavában (Nekem is… 6.o.) Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház kinevezett igazgatója nyilatkozik, aki a lap kérdésére – „Továbbra sem tett le arról, hogy felszenteltesse a Nemzetit?” – azt válaszolta: „Miért tettem volna le róla. Nem is értem, miért váltott ki ekkora érzelmeket ez az emberekben. A hívők nem haragudhatnak érte, a nem hívőknek pedig úgysem jelent ez az egész semmit… A szentelés lehetőségét minden egyháznak felajánlom.” Az újabb felvetésre – „Az egyik hetilapban egy komoly tanulmány részletezi a felszentelés értelmetlenségét” – a direktor azt válaszolta: „Én is tudok íratni tanulmányokat ellenkező gondolatokkal is.”

A Magyar Nemzetben (6.o.) Csejtei Dezső A dán valóságmondó: Sören Kierkegaard címmel emlékszik meg arról, hogy kétszáz évvel ezelőtt, 1813. május 5-én született a nagy dán filozófus. A cikkíró rámutat, hogy Kierkegaard vallotta: az igazi, minőségi vallásosság csak kevesek számára adatik meg, mert nem megnyugvást és egyszerű beteljesedést hoz magával, hanem éppenséggel felfokozza az emberi létezés alapvető meghasonlottságát. Híres megfogalmazása szerint „70 000 ölnyi mélység felett lebegek, és mégis hiszek”, „vagyis az igazi vallásos hit soha nem állhat harmonikus viszonyban az ésszel, hanem ereje épp abszurditásában rejlik, tehát abban, hogy az ember minden racionális kétely ellenére és dacára mégis képes hinni.”

Magyar Kurír