Napi sajtószemle

A Népszabadság (Szoborrongálásra emlékeztek… 3.o.) két soros fényképes beszámolót közöl arról, hogy egynapos szemináriumot tartottak a restaurátori munkáról a Vatikáni Múzeumban, ahol éppen 41 évvel ezelőtt rongálta meg kalapáccsal egy Tóth László nevű férfi Michelangelo Pieta-szobrát.

Ugyancsak a Népszabadság (Az oltár előtt… 3.o.) beszámolója szerint főbe lőtte magát tegnap a párizsi Notre Dame-székesegyházban az oltár előtt a 78 éves Dominique Venner író. A lap emlékeztet rá: a férfi a hatvanas években az Algéria függetlenségét ellenző egyik szervezet, az OAS tagja volt, mostanában pedig a melegházasságot ellenző mozgalomhoz állt közel. A melegek házasodási jogát szentesítő törvényt Francois Hollande államfő szombaton írta alá, Venner a blogjában elítélően írt erről.

A Magyar Hírlap (Emmi… 2.o.) ismerteti az Emberi Erőforrás Minisztérium tegnapi közleményét, amely szerint a Magyar Közlönyben március 22-én megjelent Emmi-rendelet iránymutatásának megfelelően rendben zajlik az iskolákban a szeptembertől induló új tantárgy, az erkölcstan, valamint a helyette választható hit- és erkölcstanoktatás megszervezése. „Az egyházakkal folytatott hosszas egyeztetéseket követően született rendelet részletesen szabályoz minden fontos kérdést”, s a jogszabályból „egyértelműen kiderül, sem felfelé, sem lefelé nem korlátozza a csoportok létszámát, biztosítja a hit- és erkölcstan iskolán kívüli oktatásának lehetőségét” – olvasható a minisztérium közleményében. A lap emlékeztet rá: pünkösdhétfőn Erdő Péter bíboros prímás, Esztergom-budapesti érsek kifogásolta, hogy még mindig nem jelent meg mindaz a végrehajtási utasítás, amellyel a vonatkozó törvényt „hitoktatási vonatkozásban” át lehetne ültetni a gyakorlatba.

A Magyar Nemzetben (4.o.) Szerdahelyi Csongor A szalézi rend alapítóját ünneplik címmel ír arról, hogy „a világ egyik legnagyobb ifjúságnevelője”, Bosco Szent János születésének kétszázadik évfordulójára készülve a világ 131 országában mutatják be öt év alatt a szalézi rend alapítójának ereklyéjét. Tegnap Budapestre szállították az üvegkoporsót. Ábrahám Béla tartományfőnök a lapnak elmondta: a szent testének viaszmásolata tulajdonképpen az ereklyetartó, amelynek mellkasában helyezték le a szent valódi kézereklyéjét tartalmazó dobozt. A tudósító kiemeli: a Szent István-bazilikában az albertfalvai Don Bosco katolikus iskola több száz diákja, szüleik és Don Bosco budapesti tisztelői várták tegnap délután a szállítójárműről kis kézikocsival a bazilika kupolája alá behúzott koporsót. Sédyné Esztregár Klára igazgatónő történelminek nevezte a pillanatot, hiszen Don Bosco megelőző szeretetével fordulnak nap mint nap diákjaikhoz, és e találkozón erőt tudnak meríteni további munkájukhoz. Snell György, a bazilika plébánosa leszögezte: Don Bosco Jézus üdvözítő szeretetével szerette a kallódó fiatalokat. Gondoskodott iskoláztatásukról, otthonukról, szabadidejük értelmes eltöltéséről, és istenszeretetre tanította őket. Ábrahám Béla tartományfőnök hozzátette: Bosco János nem pedagógus, nem szociális munkás volt, hanem pap, aki a fiatalok üdvösségét akarta munkálni. Don Bosco azért adott kenyeret a gyerekeknek, azért adott nekik iskolát, mert tudta, hogy ez is fontos az üdvösséghez.

A Magyar Hírlapban (7.o.) Szabó Palócz Attila Áldás és békesség címmel emlékszik a május 18-án, 95 éves korában elhunyt Kamarás Mihály ferences szerzetesre, aki csodával határos módon túlélte az 1944. őszén a Délvidéken a jugoszláv partizánok által a magyar lakosság ellen elkövetett kegyetlen vérengzéseket. Két rendtársa közül Körösztös Krizosztom rendfőnököt a partizánok még Újvidéken kivégezték, Kovács Kristóf atyát a munkatábor felé haladó menetben előbb súlyosan bántalmazták, majd a már félholtra vert embert agyonlőtték. Mihály atyát pedig, röviddel a munkatáborból való kiszabadulása után, kiutasították az akkori, titói Jugoszláviából. A cikkíró rámutat: „Szükség volt valakire, aki évtizedek múltán is elmesélheti tragikus történetüket. Az utókor okulására.” 

Magyar Kurír