Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (12.o.) Új nemzeti emlékhelyek címmel közli, hogy öt új helyszínnel bővül a történelmi emlékhelyek köre a kormány döntése alapján. Mostantól a pécsi székesegyház a püspöki palotával és a középkori egyetemmel, a tihanyi bencés apátság, a sólyi református templom, a szécsényi ferences kolostor és a budapesti Wesselényi utcai Hősök Temploma és az ehhez tartozó sírkert is történelmi emlékhelynek minősül. Így összesen 42 történelmi emlékhely van hazánkban.

A Magyar Nemzetben (7.o.) Ugró Miklós Kontraszelektáltak, antiszelektáltak címmel vitába száll Lendvai Ildikóval, az MSZP egykori elnökével, parlamenti képviselőjével, aki egyik cikkében azt állította, hogy az egyenlőség és a szabadság eszméjét a felvilágosodás hozta az európai kultúrába. A cikkíró viszont tényként szögezi le: „…a szabadság és az egyenlőség eszméjét nem a felvilágosodás hozta az európai kultúrába, hanem a kereszténység.”

A Heti Válaszban (20-22.o.) Élő Anita Perben, szeretetben címmel a nyíregyházi Huszár-telepi, a görögkatolikus egyház által működtetett Sója Miklós Általános Iskola helyzetével foglalkozik, miután az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány beperelte az önkormányzatot és az egyházat, azzal a váddal, hogy az iskola szegregál, döntő többségben ugyanis cigány gyerekek járnak az intézménybe. A cikkíró megállapítja: „ilyen pert még nem látott a világ”, Mohácsi Erzsébet, az alapítvány elnöke ugyanis maga is elismeri, hogy a görögkatolikusok szeretettel veszik körül a gyerekeket. Kocsis Fülöp püspök is úgy látja, Mohácsi jót akar. „Mégis kibékíthetetlen az ellentét, a per tétje pedig az iskola megszüntetése” – írja Élő Anita. A lapnak Halász Krisztina, az iskola igazgatónője elmondta: nem lehet úgy tenni, mintha nem létezne előítélet a cigányokkal szemben. Feladatának éppen azt tekinti, hogy tanítványaikat felvértezzék ez ellen. „A vita azon van, hogy Mohácsi Erzsébet szerint minél korábban kezdődik az integráció, annál sikeresebb lesz. Mi azt mondjuk, minél később éri az ezzel járó sérelem a gyermeket, annál hatásosabban tud küzdeni ellene.” Az igazgatónő arról is beszélt, hogy munkájuk többől áll, mint írni és olvasni tanítani. „Van egy gyermekünk, akiből tudós válna, ha az akadémia tövébe születik, de folyton lop. Hogyne értenénk meg, hiszen nincs semmije. Nem a bűnöst, csak a bűnt ítéljük el, s a gyermekek érzelmi gazdagságára építünk. Elmagyarázzuk, milyen fájdalmat okoz a lopással a másiknak, s most már bocsánatot kér.” Mohácsi Erzsébet szerint „A per nem csupán arról a 30 roma gyerekről szól, akik a Sója Miklós iskolába járnak. Az összes szegregált iskolába járó gyerek sorsa a tét: ha Nyíregyházán lehet cigányiskolát működtetni, akkor másutt miért ne,” Kocsis Fülöp püspök elmondta: „Valaki azzal vádolt minket, hogy szeretettel csalogatjuk a gyerekeket.” A cikk szerzője hozzáteszi: „Ám ennél súlyosabb a ’bűnük’, mert a szülőket is csalogatják, a telepről keresnek munkaerőt, és esti imára hívják őket. Élesek a kontrasztok: az iskola mögött nagy égett folt, a tábortűz helye, ott olvasztják le a lopott vezetékekről a műanyagot.” Kocsis Fülöp leszögezte: „Nem merik kimondani, hogy amit csinálunk, az jó. Csak nem teszek rosszat azoknak a gyermekeknek, akikhez elviszem Isten szeretetét?” Mohácsi Erzsébet is megerősítette: „Itt mindenki jót akar.” Ám hozzátette: csak úgy áll el a pertől, ha bezárják az iskolát. Élő Anita megjegyzi: „Furcsa jogvita hát ez, ami arról szól, hogyan kell szeretni és felzárkóztatni a cigány gyerekeket. Mennyivel előrébb tartanánk, ha együtt dolgoznának a sikerért.”

Magyar Kurír