Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (9.o.) Szerdahelyi Csongor Ferenc pápa első útja Assisibe vezet címmel közli, hogy Somenico Sorrentino, Assisi püspöke bejelentette: a pápa, elfogadva az umbriai püspökök kérését, október 4-én, Szent Ferenc ünnepén Assisibe látogat. A cikkíró szerint joggal mondhatjuk, hogy a pápák egyik legkedveltebb zarándokhelye Assisi. IX. Gergely volt az első, aki nem sokkal Szent Ferenc halála után ellátogatott a sírjához. XXIII. János pápa a Vatikánból vonattal érkezett a városba 1962. október 4-én, a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának előestéjén, II. János Pál pedig hatszor járt ott. A beszámoló szerint Assisiben a ferencesek boldogok, hogy az új pápa első olaszországi útja hozzájuk vezet. Szent Ferenc Itália védőszentje, Jorge Mario Bergogliónak pedig saját maga választotta védőszentje is Isten Szegénykéje, „tehát a látogatás különösen meghittnek, ugyanakkor jelentőségteljesen ígérkezik” – írja Szerdahelyi, emlékeztetve rá: a jezsuita pápa már több jelét adta annak, hogy szimpatizál a ferenci karizmával, és számít a ferences család támogatására. Székfoglaló szentmiséjén saját kérésére az alvernai ferences novíciusok habitusban végeztek oltárszolgálatot. 

A Magyar Hírlap (5.o.) Ma már az EU atyja sem lenne „píszí” címmel számol be egy tegnapi budapesti konferenciáról, amelyen megemlékeztek az Európai Unió (EU) egyik atyjának tekintett Robert Schuman halálának ötvenedik évfordulójáról. Győri Enikő uniós ügyekért felelős államtitkár föltette a kérdést: „Politikailag korrektnek számítana-e Robert Schuman, ha ma élne?” Emlékeztetett rá: a német-francia politikus a kontinens jövőjéről úgy vélekedett, hogy „Európa keresztény lesz, vagy nem lesz Európa”, az európai demokrácia keresztény lesz, vagy el fog pusztulni, egy keresztényellenes demokrácia pedig „zsarnokságba vagy anarchiába süllyedne”. Az államtitkár utalt arra, hogy ma az EU-ban valószínűleg intoleránsnak, felháborítónak tartanának egy ilyen nyilatkozatot. Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vetője azt hangsúlyozta, hogy Európa építése közben „keresztény felelősségünknek teszünk eleget”. Leszögezte: „Nem szabad hagyni, hogy a nemzetek felett álló gazdasági erőterek gyengítsék Európa kulturális gyökereit, a nemzetek Európáját”. Szerinte az EU és Magyarország közötti viták valójában nemcsak hazánkról szólnak, hanem arról is, hogy milyen legyen a jövő Európája, például a család vagy az egyház szerepe, a válságbeli teherelosztást vagy a nemzeti szuverenitást tekintve. A politikai korrektséggel kapcsolatban Balog leszögezte: ma nagyrészt a magát balliberálisnak nevező tábor dönti el, mi politikailag korrekt és mi nem. Szerinte a nyelv megújítására lenne szükség ahhoz, hogy Európa gondjairól beszélni tudjunk.

A Népszabadság (2.o.) Erős mondat címmel három sorban idézi Balog Zoltánt: „Kulturális értelemben nem lehet európainak tekinteni azt, aki még nem hallott a tízparancsolatról, vagy nem tudja, hogy mit ünneplünk pünkösdkor: egyre kevésbé lehet felismerni a kontinens keresztény arcát.”

A Népszava (Schuman-konferencia… 8.o.) azt kérdezte a humánminisztertől, hogy öszeegyeztethető-e a magyar kormány által hirdetett keresztényszocális irány a neoliberálisnak tekintett egykulcsos adóval? Balog Zoltán azt válaszolta: ahhoz, hogy a rászorulóknak segíthessenek, a javakat előbb-utóbb meg kell termelni. A mai magyar adórendszer pedig – amely kiemelten segíti a családokat – épp ezt segíti elő, például az inaktív lakosság mozgósításával.

A Népszabadságban (12.o.) Takács Imre Az ész trónfosztása címmel arra figyelmeztet, hogy a jövedelmek egyenlőbb elosztásának kedvezőbb hatását nemcsak a közgazdaságtudomány, hanem a fejlett európai országok példája is alátámasztja. A XIII. Leo pápa nevéhez fűződő Rerum novarum enciklika 35. cikkelye rögzíti, hogy a kormányon lévők legfőbb kötelessége az igazságos elosztás elvének valóra váltása. Ferenc pápa pedig a szegénység elleni harcot hangsúlyozza. „Ezzel szemben a magyar Országgyűlés az egykulcsos személyi jövedelemadóval, a magas jövedelemmel rendelkezőknek kedvező családi adókedvezménnyel és egyéb döntéseivel nem a leszakadó rétegeket, hanem az élet napos oldalán lévőket támogatja, és ezzel tovább erősíti a piacgazdaság által szükségszerűen kialakult egyenlőtlenségeket” – írja a cikk szerzője, s idéz Bölcskei Gusztáv református püspök pünkösdi igehirdetéséből: „Pünkösd van, változik a menetrend. Ha nem tartjátok meg Jézus parancsolatait, akkor lélek nélküli emberek lesztek.” 

A Népszabadság (3.o.) Nyitnak a cserkészek a melegek felé, a Népszava (8.o.) pedig Melegek is lehetnek cserkészek címekkel közlik, hogy az amerikai fiúcserkészek közé ezentúl nyíltan homoszexuálisokat is fel lehet venni. Erről döntött a szervezet texasi közgyűlése. A szervezetben továbbra sem dolgozhatnak nyíltan homoszexuális felnőttek. Mindkét lap meglepőnek nevezi a döntést, emlékeztetve rá: az amerikai cserkészek szövetsége tavaly még kinyilvánította, nem tervezi, hogy változtat a nyíltan meleg tagok felvételének tilalmán. A Népszabadság beszámolója szent a javaslat hatalmas feszültséget váltott ki a szervezetben, és most sokan attól tartanak, hogy a konzervatív és keresztény pénzügyi támogatók megvonják a cserkészektől a forrásokat. A mormon egyház viszont jelezte, nem vonják meg a támogatást a cserkészektől. 

A Magyar Narancsban („Az én Jézusom nem hisz a feltámadásban” 30-31.o.) Lengyelország „talán legfelkapottabb” fiatal, 36 éves írója, Ignacy Karpowicz nyilatkozik, akinek most jelent meg magyarul is nagy sikerű, Égiek és földiek című regénye, amelyben a világ összes istene leköltözik a földre. Elmondta: „Szembe kell néznünk azzal, hogy nem Isten, hanem csupán a köré épült infrastruktúra létezik. A könyvben Jézus újból visszatér a földre, de az én Jézusom nem hisz a feltámadásban, hanem teljesen és végleg meg akar halni, mindenféle csinnadratta nélkül. Nincs más élet a mi szánalmas emberi életünkön kívül.” Karpowicz leszögezte: Lengyelországban mindig erős volt a mágikus katolicizmus, és „Valószínű, hogy ha nem ide születek, ahol még mindig erősen kísértenek a vallás démonai, akkor ezek a kérdések nem kezdenek el ennyire foglalkoztatni, és biztosan nem így írtam volna meg a könyvet.”

A Magyar Nemzetben (6.o.) Czakó Gábor A Csaba testvér jelenség címmel felidézi, hogy az idei csíksomlyói búcsú napján, este, a csángó misén Böjte Csaba ferences szerzetes prédikált a hitről a zsúfolt, hatalmas kegytemplomban „meg a templomtéren kacagó és könnyező tömérdek népnek”. A cikkíró leszögezi: „Böjte Csaba látja a Szentlélek jelenlétét mindenütt: a tévelygő szívekben és a cipősdobozba, a saját piszkába dugott csecsemőben is. Erről meggyőzött most is minden figyelő embert, és ez a másik nagy tudása. A harmadik, amit Evoláék nem tudtak, a vigasztaló jelenlét erejét imáival meg tudja hívni Jézus barátai, a szegények, nyomorultak és szomorúak megsegítésére. Hozzá fogható bölcselőnk nincsen, de a világon sem sok párja akad. Mélysége nem holmi fortély vagy mesterkedés, hanem a Vigasztaló öröme, hogy munkatársat talált. Ő nagyon szeretne együtt dolgozni velünk. És ha szolgálatába állunk, akkor a világ összes erőit a rendelkezésünkre bocsátja, akkor nem kell rettegni tulajdon gyermekünktől, nehogy megszülessék, hanem akár ötezer árvát is fölnevelhetünk, miközben somolyoghatunk a bajuszunk alatt a történelmi, politikai, gazdasági, tudományos, katonai és egyéb mihaszna ’szükségszerűségeken’.”

Magyar Kurír