Napi sajtószemle

– 2013. június 1., szombat | 10:15

A június 1-jén megjelent napilapok szemléje.

A Magyar Nemzetben (15.o.) Hegyi Zoltán Titkok és szolgálat címmel „üres lufi”-nak, „ócska blöff”-nek minősíti Gianluigi Nuzzi Őszentsége XVI. Benedek titkos iratai című, az Art Nouveau Kiadónál megjelent könyvét. A cikkíró emlékeztet rá: „Éveken keresztül ment annak sulykolása, hogy Joseph Ratzinger hidegfejű teoretikus, olyan nagyon német, már amennyiben ez jelent valamit egyáltalán. Pedig ez az ember a szívével látott, leköszönése forradalmi tett, még sokáig beszélünk majd róla. A nagy pápa árnyékában is kijárt neki a fiatalok által teremtett korai Beatles-hangulat a Szent Péter téren. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy a katolikus egyház valóban beláthatatlan változások előtt áll. Csak éppen nem Nuzzi úr vacakolása miatt. Assange és Wikileaks valóban belecsapott a lecsóba, azóta ott dekkol Ecuador londoni követségén. A Vatileaks nem jött össze. Ellenben Ferenc turnéjának első állomása Assisi lesz.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (24.o.) Szilvay Gergely „Már vártalak titeket” címmel idézi fel, hogy egy héttel ezelőtt szombaton a szíciliai Palermóban boldoggá avatták Pino Puglisi atyát, akit a helyi maffia 1993. szeptember 15-én, az 50. születésnapján meggyilkolt. Szilvay emlékeztet rá, hogy Ferenc pápa május 26-án vasárnap a déli Úrangyala elimádkozásakor az Istenhez való megtérésre szólította fel a maffia tagjait, s hangsúlyozta: Pino Puglisi élete és halála ma is figyelmeztetés azok számára, akik azt hiszik, hogy gyilkossággal kiszánthatják azt, amit az Atya elvetett. A cikk szerzője ismerteti a vértanúhalált halt pap életét, kiemelve, hogy a brancacciói San Gaetano-plébánián „gyakran kiprédikálta a maffiát, a hatóságok számára is felvilágosítást adva a cosa nostra illegális tevékenységének részleteiről. Emellett visszautasította az egyházi ünnepek megszervezésére, megtartására a felajánlott, maffián keresztül érkező pénzeket, ahogy a templom felújítására szánt, illegális összegeket is, például mikor helyre kellett állítani a tetőt. Sőt: megtiltotta, hogy prominens maffiatagok vonuljanak a körmenetek élén… Puglisi atya mindenesetre próbálta megváltoztatni a hívek közönyös, félelemmel teli hozzáállását a maffia finoman szólva erős helyi jelenlétéhez. Menedékházat nyitott a gyermekeknek, a kimaradókat próbálta rávenni, hogy ne lógjanak az iskolából, és igyekezett megakadályozni, hogy cigarettát lopjanak, rablásból és drogkereskedelemből szerezzenek maguknak zsebpénzt.” Mindezzel kivívta a maffia haragját és gyűlöletét, többször is megfenyegették, de ő figyelmen kívül hagyta a személyét ért pszichikai terrort. Szilvay úgy véli: „Puglisi boldoggá avatása amellett, hogy talán védőszentet ad majd a maffia áldozatainak, a reményt is felcsillanthatja a szervezett bűnözés által uralt (nem csak olasz) vidékek lakói számára: valahol mégiscsak lehet kiút. Puglisi atya pedig az légből folytathatja a földön megkezdett küzdelmét.” (Pino Puglisi életét dolgozza fel az olasz Gianfranco Albano Hittel és vérrel című játékfilmje, melyről hírportálunk 2010. augusztus 11-ei számában közöltünk recenziót – a szerk.)

A Hetekben (26-27.o.) Tömösi Ramóna Keresztényellenesség Európában címmel ír arról, hogy az Európai Keresztények Elleni Intolerancia és Diszkrimináció Megfigyelőközpontja (OIDAC) friss jelentéséből kiderül: a magát kereszténynek mondó Európában folyamatosan növekszik a keresztényekkel szembeni intolerancia, az ellenük elkövetett – esetenként rendkívül megdöbbentő – jogsértések száma. A kötelező tolerancia elve nem vonatkozik a bibliai hit képviselőire. Gudrun Kugler, az IIDAC vezetője a lapnak elmondta: „A kereszténység számos esetben kerül összeütközésbe a mai főárammal. Néhányan azt mondják, amíg nem zavarsz a véleményeddel, abban hiszel, amiben csak akarsz. De ez nem jelent vallásszabadságot, abba ugyanis az is beletartozik, hogy valaki a nyilvánosság előtt beszéljen a meggyőződéséről és kifejezze a hitét. Már Konstantin császár is azt mondta 1700 éve a Milánói Ediktumban, hogy lehetővé kell tenni a szabad és nyitott vallásgyakorlást. Ma ezt a szabadságot a radikális szekularizáció, a radikális genderizmus és a radikális LGBT-aktivisták fenyegetik… A valódi tolerancia teret ad mindenkinek, tehát azoknak is, akikkel az ember nem ért egyet. Mindannyian ismerjük Voltaire híres mondását: ’Nem értek egyet önnel, de az életemet adnám azért, hogy elmondhassa véleményét’.” Gudrun Kugler leszögezte: „A 21. században a kereszténység üzenete a szabadság üzenetévé vált. Az ellenzők meg akarják ezt a szabadságot kurtítani. Sokkol az a sebesség, amellyel az egyenlőségi vagy diszkriminációellenes törvények uralmat vesznek a szabadságon, amelyért századokkal ezelőtt nagy árat fizettünk. Az Egyesült Királyságban a Katolikus Örökbefogadási Ügynökségnek 200 év után kellett bezárnia, annak ellenére, hogy a súlyosan sérült gyerekeket is gondoskodó családokhoz helyezték. Az ok annyi volt, hogy nem akarták a gyerekeket homoszexuális pároknak adni.” Az IIDAC vezetője rámutatott: nem a társadalom fő irányához teljes mértékben igazodó névleges keresztények szenvednek el hátrányos megkülönböztetést. „Azokról van szó, akik megpróbálnak a kereszténység magas etikai elvárásainak megfelelően élni, ők a diszkrimináció céltáblái, és ők nem a többség. De még ha azok is lennének, a történelem megmutatta, hogy egy vezető kisebbség hogyan képes diszkriminatív módon fellépni egy békés többséggel szemben, ahogyan azt az apertheid megdöbbentő példájából láthattuk. Olyan ez a konfliktus, mint egy inga: miután a kereszténységnek nagy lett a befolyása, az emberek azt hiszik, hogy bátor és erkölcsös dolog harcolni ellene. Sok ember úgy magáévá teszi ezt az atmoszférát, mint egy divatot. Ezenkívül vannak erős előítélettel rendelkező lobbicsoportok is, amelyek szemben állnak a kereszténységgel. Megpróbálják a saját ügyüket elősegíteni azzal, hogy a ’keresztény véleményt’ lehetetlennek vagy nevetségesnek állítják be. És ezek a csoportok nem haboznak intoleráns törvényeket támogatni, mint például a gyűlöletbeszédre vagy az egyenlőségre vonatkozó jogszabályalkotást, amelyekkel kitiltják a nyilvánosságból az övéktől eltérő véleményeket.”

A Magyar Hírlapban (Nyájból a puli kutya 13.o.) a hetvenéves Levente Péter rendező, színész, tanár, a gyermekek kedvelt „Móka Mikije” nyilatkozik, aki elmondta: fiatalon szinte mindenben ellentmondott istenhívő édesapja útmutatásának. „A marxista esti egyetem esztétika-filozófia szakán tanultam. Örülök, hogy ez idő alatt döbbentem rá: nem a keresztyén apám idealista, hanem a materialisták, akik azt hirdetik, hogy egyenjogúság lesz a földön. Megköszöntem a tanáromnak, Kemény Györgynek a hat szemesztert, és mint tékozló fiú tértem vissza apámhoz. Döntöttem: realista, Jézus-követő, egyistenhívő ember leszek. A Teremtő hétmilliárdos bárányból álló nyájának is felfoghatjuk az e Földön élőket, akiknek pásztoraik vannak. Én Európában a Jézus nevű pásztorhoz tartozom, de e nyájból nem az egyik bárány vagyok, hanem a puli kutya. Tudom a dolgomat.” Levente Péter vallja: „A fogamzástól számítva alakul ki bennünk az önszeretet, később a feltételes szeretet, majd a feltétel nélküli szeretet. A fogantatástól a halálig terjedő száz évben el lehet jutni a szeretet plusz egy fokára, ami maga a tisztelet. Elismerő szeretetnek nevezem azt, amikor elfelejtem, hogy a másik bántott, vagy egy bizonyos korban nem értettem vele egyet. A feltétel nélküli szeretetig is a hétmilliárdból kevesen jutunk el, de még kevesebben az elismerő szeretet, vagyis a tisztelet szintjére. Létezik még a megbocsátó szeretet, amely már keresztény gondolat. Léteznek műliberálisok és zsebmaterialisták, akik azt gondolják a keresztény emberről, hogy vele bármit meg lehet csinálni, úgyis megbocsát. Egyszer! A keresztény ember nem idióta. Aki visszaél a megbocsátó szeretetével, azt elbocsátó szeretettel elengedi.” A művész kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy a színházi szakma értetlenül fogadja tőle a Jézus-követő gondolatok hirdetését, az elköteleződésről vallott határozott nézeteit. Így például azt, hogy a hagyományos családeszményt vallja, negyvenöt éve házasok Döbrentey Ildikó színésznővel, aki az alkotótársa is egyúttal.

Magyar Kurír 

(bd)