Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (6.o.) Globális ima címmel számol be arról, hogy Ferenc pápa vezetésével szentségimádást tartottak vasárnap délután a római Szent Péter-bazilikában, az imához mind az öt kontinens egyházmegyéiben egyszerre csatlakoztak. A lap kiemeli: a globális imára első alkalommal került sor az egyház történetében.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Késik… 2.o.) cikke szerint tovább csúszik az egyházi törvény módosításának régóta tervezett zárószavazása, mivel a kormány még egyeztet a témában.

A Népszabadságban (11.o.) N. Kósa Judit Hittel, erkölcsösen címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy egy felmérés szerint a szeptemberben kezdő elsősök és ötödikesek szüleinek 48 százaléka úgy döntött, hogy erkölcstanra íratja be gyermekét, míg 52 százaléknyian a hittant választották. A cikkíró szerint a választás „egyfajta önleleplezés: a polgár könnyen érezheti, hogy valójában NER-kompatibilitásról vall ilyenkor. És hát pontosan ez volt a kormány szándéka, amikor erőltetett ütemben, a nagy egyházak húzódozása ellenére bevezettette a hit- vagy erkölcstant. A hideg fejjel kiválasztott szerep a konzervatív kereszténység védelmezőjéé – legyen szó akár Magyarországról, akár Európáról – ugyanazt a célt szolgálja, mint minden más tettük: választóvonalat húzni a mi és az ők közé. Amióta a Fidesz vezetői maguk is keresztények lettek, a neofiták buzgalmával avatják politikai kategóriává a hitet. Nemcsak kisajátítják a vallásos értékeket, hanem egyenesen ők akarják eldönteni, mi a hitgyakorlás helyes módja.” N. Kósa rámutat: a hit- és erkölcstanban kialakult „fele-fele” csaknem pontosan tükrözi azt az arányt, amely a tavalyi népszámlálásban mutatkozott meg. Akkor nagyjából ugyannyian vallották magukat valamely egyház hívének, mint ahányan másmilyennek. „Politikai igazodás helyett felelős döntések születtek tehát, aminek előfeltétele… az autonómia. A kérdés már csak az, hogy ilyen irtózatos ideológiai présben meddig képes még megőrizni a társadalom ezt az egészséges szellemet.”

A Magyar Hírlap (Kövér László… 2.o.) és a Magyar Nemzet (A fasori templom… 4.o.) is beszámolnak arról, hogy szombaton hálaadó istentisztelettel emlékeztek meg a Városligeti fasori református templom százéves születésnapjáról. Kövér László, a Parlament elnöke ünnepi köszöntőjében leszögezte: „Ma bajban van Európa nagy része, önmagát tagadja meg, azt hirdeti, hogy a hagyományos értékeket, mint a család, a vallás, a nemzet, fel kell számolni. Szerintük viszont a jövőt jelentik, nagyobb szükség van rájuk, mint bármikor, ezért megerősítendők.” A házelnök emlékeztetett rá: 1913-ban, amikor a templom felépült, Magyarország egyik virágkorát élte, bölcs emberek észrevették a szükséget, hogy templomokat kell emelni a keresztény közösségeknek, meg kell kötni a keresztény gyökereit már-már elveszítő embereket. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta: 1933-ban, amikor a gyülekezet a templom felépítésének huszadik évfordulóját ünnepelte, Mózes II. könyvének 3. részében található, az égő csipkebokorról szóló igét választotta magának jeligéül. „Ég, de meg nem emésztetik, így hangzik az ige. A második világháborúban, amikor bombatalálat érte a tetőt, égett a templom, de sem az épület, sem a gyülekezet meg nem emésztetett.” A püspök leszögezte: nem a gyülekezet választotta az igét, hanem az ige a gyülekezetet. Az égő csipkebokor történetét példaként állítva kifejtette: aki Istennel találkozik, más emberként megy tovább. „Nem emésztetik meg az a gyülekezet, az a nép, amelynek közepén Isten lakozik.”

Magyar Kurír