Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (6.o.) Csókay András Magyar nagypéntek a Himaláján címmel emlékszik Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászókra, akik a közelmúltban életüket vesztették a Himaláján. Az idegsebész cikkíró János evangéliumából idézi Jézus szavait: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (15,13-14). Csókay magyar Golgotának nevezi a történteket, miután a hírportálok leadták Kollár Lajos expedícióvezető pontos leírását a tragikus események végső óráiról a két meghalt magyar hegymászóval történt utolsó telefonbeszélgetések alapján. A szerző szerint a szentek a drámai döntéseken is túlmutatva születnek, „pontosan úgy, ahogy Kiss Péter született meg, és adta meg cselekedetével a kételyek hullámain vergődő országunknak és az egész világnak is ennek a szörnyű és tragikus szenvedésnek, majd halálnak az értelmét.” Kiss Péter fiatal volt és erős, lejöhetett volna a több mint nyolcezer méteres magasságról, de ehelyett visszament a tőle lemaradó, elgyengült Erőss Zsoltért, és próbálta életre masszírozni mesterét, „és közben ő lett az igazi mester, de most már nemcsak az alpinizmusé és a bajtársiasságé, hanem az önfeláldozó szeretet mestere is.” A cikk szerzője a teológusokkal vallja, hogy minden szenvedésnek van értelme, hiszen a nagypénteken történtek révén az emberiség megváltása is a kereszthalállal, szenvedéssel történt meg. „Kiss Péter Krisztust követő tettével összerakta és megerősítette a történteket, értelmet adva nekik. Személyében új, követendő, nemzetünket egyesítő példakép született, világnézetünktől függetlenül.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (10.o.) Rostás Szabolcs Uszoda az oltár helyén címmel felhívja a figyelmet: bár a román kommunista rezsim gaztettei közül az utókor jobbára a társadalom kisemmizésére és megfélemlítésére, vagy az épp huszonöt évvel ezelőtt meghirdetett falurombolási tervekre emlékszik, nem szabad megfeledkezni az egyházaknak okozott mérhetetlen károkról sem. Brassó magyarsága a napokban a dél-erdélyi város református temploma lerombolásának ötvenedik évfordulójára emlékezett. A Gheorge Gheorgiu-Dej fémjelezte proletárdiktatúra idején, 1963-ban három nap alatt tüntették el Brassó akkori egyetlen református templomát. A cikkíró emlékeztet rá: a város egyik ékességének számító, Alpár Ignác műépítész tervei alapján készült istenházát 1892. augusztus 24-én avatták fel, hetven évvel később azonban a román államhatalom a parókia és az elemi iskola épületével együtt kiszemelte egy vendéglátó-ipari tröszt szállodájának kibővítéséhez. Azóta a hotel új, jelenleg fedett uszodát rejtő szárnya áll az istenháza helyett. Ígérete ellenére a város vezetősége annak idején nem épített új templomot, hanem tornatermet adott a református egyházközségnek, amely utólag toronnyal és harangozói lakással toldotta meg az épületet. Itt emlékeztek a hívek most vasárnap az ötven évvel ezelőtti rombolásra, a megemlékezés keretében pedig emléktáblát állítottak a XIX. századi templomépítő lelkész, Molnár János munkásságának elismeréseképpen.

Magyar Kurír