Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (Kirobbanna… 57-59.o.) Carl Bernstein amerikai újságíró nyilatkozik, aki 1974-ben a The Washington Post újságírójaként, Bob Woodward kollégájával együtt kirobbantotta a Watergate-ügyet, amely Richard Nixon elnök lemondásához vezetett. Bernstein könyvet írt II. János Pál pápáról is, és elmondta: „II. János Pál szerintem misztikus volt, aki vallási, lelkiismereti meggyőződését érvényesítette politikusként. Imádságos emberként vált a XX. század egyik legkiemelkedőbb politikusává. Hány döntéshozót ismer, aki délelőtt a templom kövezetén fekszik, délután pedig tárgyalásokat folytat a kommunizmus megdöntésének lehetőségéről? Kelet-Európában aligha kell ecsetelni, micsoda érdemeket szerzett ebben a folyamatban. Lengyel katolikus hazafi, aki egyszerre volt képes kapcsolatot tartani Reagan elnökkel, a szovjetekkel és honfitársaival. Politikai manőverezéseit jól jellemzi, hogy nem a világi elkötelezettség vezette, hiszen amint nem értett egyet valamivel – például az iraki háborúval –, azonnal felemelte a hangját, s nem volt tekintettel a korábban kialakított jó viszonyra a világ első számú nagyhatalmával.”

A Magyar Nemzet (10.o.) Kölcsönös diszkrimináció címmel, hírportálunkra hivatkozva foglalkozik azzal, hogy bírósági eljárás indulhat egy fiatal észak-amerikai nyomdász ellen, amiért nem volt hajlandó kinyomtatni egy homoszexuálisoknak szóló magazint (Lásd május 29-ei számunkban Bíróság előtt a melegmagazin kinyomtatását visszautasító vállalkozó című hírünket – a szerk.) A lap rámutat: a brit esélyegyenlőségi törvény szerint szolgáltatást tilos megtagadni bárkinek a szexuális hovatartozása miatt. Ugyanezen jogszabály alapján nyert tavaly pert az a homoszexuális pár, Michael Black és John Morgan, akiknek egy dél-angliai panzió tulajdonosa, Susanne Wilkinson nem volt hajlandó szobát kiadni. Wilkinsont 3600 fontra büntette a bíróság a meleg pár megsértése miatt. A nő, akinek a férje egy újkeresztény egyház vezetője, azzal érvelt, hite miatt nem engedheti meg, hogy a házában össze nem házasodott párok egy szobában tartózkodjanak. A Coalition for Marriage nevű szervezet szerint a Wilkinson elleni ítélet dermesztő hatással van a polgári jogokra és a vallásszabadságra.

A Heti Válaszban (34-36.o.) G. Fehér Péter A multikulti alkonya címmel készített összeállítást annak kapcsán, hogy május végén feldühödött muszlimok törtek-zúztak Stockholmban, miután a rendőrök lelőttek egy rájuk késsel támadó 69 éves muzulmán bevándorlót. A zavargások átterjedtek Svédország nagyobb városaira, a vandalizmusnak több tucat autó és számos üzlet kirakata esett áldozatul. A cikk szerint komoly nehézségekbe ütközik a mozlim bevándorlók integrálása a svéd társadalomba, annak ellenére is, hogy segélyprogramokban, ingyenes juttatásokban, államilag finanszírozott beiskolázásában részesülnek. Göran Larsson, a göteborgi egyetem tanára tanulmányában azt állítja, hogy a svéd lakosság 67 százaléka a muszlim értékeket nem találja összeegyeztethetőnek a skandináv társadalommal, 37 százalékuk ellenzi a mecsetek építését. Az újonnan jöttek 30 százalékának pedig nincs állása.

A Népszabadság (Támadás… 3.o.) és a Magyar Nemzet (Mecsetet gyújtottak fel… 8.o.) is beszámolnak arról, hogy kiégett tegnap egy londoni mecset és a hozzá kapcsolódó iszlám kulturális központ, amelyet ismeretlen tettesek felgyújtottak. A központ elöljárói szerint a támadás válasz lehetett arra a gyilkosságra, amelyet két mozlim férfi követet el a közelmúltban, s amelynek áldozata egy brit katona volt.

A Magyar Hírlap („Nem lehet…” – Miniszter… 4.o.) beszámol arról, hogy kormányzati szereplők és civil szakemberek részvételével megalakult az antiszegregációs kerekasztal. A keddi tanácskozáson részt vett Hofher József jezsuita szerzetes is, aki a lapnak elmondta: csak alapos előkészítéssel lehet bevezetni az integrációt az oktatásban, nem lehetünk türelmetlenek, ezt a többségi társadalomnak is meg kell értenie, nyitottságra, párbeszédre van szükség. „Ha viszont az integrációt előkészítetlenül vezetjük be, ahogy arra már rengeteg példa volt, akkor csődtömeg lehet belőle” – figyelmeztetett P. Hofher József. Ugyanakkor hozzátette: le kell szögezni, hogy a szegregáció hosszú távon zsákutcát jelent, nem lehet jövője. A jezsuita szerzetes úgy látja, hogy az elmúlt években érzékelhető némi javulás a cigányság, a társadalmi felzárkózás ügye kapcsán. A kormány komolyan veszi feladatát, a társadalom nagyobb része is valamivel megértőbb, de még vannak mesterségesen gerjesztett feszültségek. Közli a lap azt is, hogy a keddi egeztetésen csak szakértőként jelent meg a nyíregyházi Huszár-telepi görögkatolikus iskola bezárásáért, szegregációra hivatkozva pert indító Mohácsi Erzsébet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány elnöke.

A Magyar Nemzetben (6.o.) Seszták Ágnes Önök szerint? címmel emlékeztet rá: Mohácsi Erzsébet és jogvédő társai már bezártak néhány jól működő cigány iskolát, mivel azokba csak roma gyerekek jártak, „és az súlyos szegregáció. Az iskolát most újra megnyitották, bárki beiratkozhat bőrszínétől függetlenül. Ez sem tetszik, mert a Husztár-telepi iskola a város legszegényebb pontján működik, és magyar gyerekeket erőszakkal odaterelni nem lehet. Az iskola viszont magas színvonalon oktat, személyre szabott oktatási tervvel foglalkoznak minden gyerekkel. A szülők is elégedettek az ott folyó pedagógiai munkával, és bíznak az iskola tanári karában. Nyomatékosan kérik Mohácsit, hagyja őket békén, ne dolgozzon ellenük.” Ám Mohácsi ügyvédje egy másik iskolaperben kijelentette: „A cigány kisebbség véleménye nem releváns az ügyben.” Seszták Ágnes azt kérdezi az olvasótól: „Mit gondolnak, az iskolát kellene bezárni, vagy Mohácsit izgatásért?”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6.o.) Kodolányi Gyula Egy valódi alma, egy éjszín nyári ruha és egy mustárszínű Hamvas címmel vall a könyvek iránti szeretetéről, s elárulja azt is, hogy utazásaira mindig magával viszi az Újszövetséget, Békés Gellért és Dalos Patrik híres, modern vatikáni fordítását. A szerző idézi az evangélium kezdő sorait: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt.” A könyvet még 1960-ban, csempészáruként hozták be Magyarországra, és a költő nagybátyjától, Kodolányi Jánostól kapta ajándékba. Az író dedikációba foglalt üzenete: „hogy megismerje a lét és az élet alapelveit, legyen mértéke, és legyen a mérték alkalmazásához bátorsága.”

Magyar Kurír 

(bd)