Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Egyre aktívabb a szélsőjobboldal címmel számol be arról, hogy szándékos emberölés gyanújával indul eljárás a Párizsban a közelmúltban megölt antifasiszta diák halála miatt. A lap arra is kitér, hogy bár egyelőre marginálisnak számítanak, a francia hatóságok nagyon komolyan veszik és megfigyelés alatt tartják a hadsereg szélsőjobboldali, katolikus-tradicionalista köreiből érkező puccsfenyegetést is.

A Hetek (25.o.) Püspökök és tartótisztek – A pártállam utolsó bástyái címekkel készített összeállítást a Magyar Katolikus Egyháznak a szocializmus idején tanúsított magatartásáról, a Tartótiszt című dokumentumfilm kapcsán. Szabó Gyula plébános nem nyilatkozott a lapnak, de a Hetek emlékeztet rá: a 2006-ban megjelent, Utak és útvesztők című könyvből – amelynek szerzői Szabó mellett Tímár Ágnes ciszterci nővér és Lénárd Ödön piarista szerzetes voltak – kiderül: az ügynöknek beszervezett egyházi személyek nyolc százaléka mellett hasonló arányt képviseltek az ún. társadalmi kapcsolatok, a békepapoknak pedig a fele, míg a püspököknek túlnyomó része volt érintett a kommunista állambiztonsággal történt együttműködést illetően. Nyilatkozik a lapnak Ungváry Krisztián történész, aki elmondta: míg az alsópapság szinte teljes egészében megtagadta az együttműködést a kommunista állambiztonsággal, a főpapság súlyosan kompromittálódott: a püspökök túlnyomó része kapcsolatban állt a titkosrendőrséggel. Az egyházvezetés – különös módon – a diktatúra puhulásával párhuzamosan egyre inkább elkötelezte magát az ország kommunista uraival. A kérdésre, hogy hol tart jelenleg a Magyar Katolikus Egyház az állambiztonsági múlt feltárásának folyamatában, a történész azt válaszolta: „Abból ítélve, hogy a legfelsőbb vezetés részéről mély hallgatás övezi a kérdést, sehol. Szerencsére Pannonhalma és még néhány szellemi műhely ennek ellenére komoly munkát végez, hogy ez ne maradjon így.”

Ugyancsak a Hetekben (18-21.o.) Morvay Péter A német antiszemitizmus megújítója címmel folytatja Luther Mártonnak a zsidósághoz fűződő ellenséges viszonyát bemutató sorozatát. Eric W. Gritsch lutheránus történészprofesszor közelmúltban megjelent, Luther Márton antiszemitizmusa című könyvében leszögezte: „Luther antiszemitizmusa életének és munkásságának szerves része, amit irodalmi öröksége bizonyít. Antiszemitizmusa azonban nincs összhangban sem teológiájának központi magvával, sem pedig Pál apostolnak a zsidók és keresztények viszonyáról szóló álláspontjával. Luther zsidókhoz fűződő viszonya ellentétes jobb meggyőződésével.” A kötet részletesen bemutatja a reformátor zsidókkal foglalkozó írásait, és megvizsgálja, hogy milyen hatással voltak Luther művei az antiszemitizmus későbbi történetére. A Hetek az ókori keresztény egyházatyák zsidókat bíráló írásaiból is közöl részleteket.

A Magyar Nemzetben (6.o.) Köves Slomó Zsidók az árvíz ellen címmel felidézi, hogy a zsidó lakosság tevékenyen kivette részét az 1838-as magyarországi árvíz elleni védekezésből, s most is, a Tett és Védelem, valamint a Tábori Rabbinátus közös szervezésével életre hívták a Havária csoportot az árvíz elleni védekezésre. A katasztrófavédelemmel folytatott egyeztetések alapján hétfőn délután és éjszaka számítanak a segítségükre. További információ a +36-30/207-5130-as telefonon vagy az info@tev.hu e-mail címen.

A Magyar Hírlapban (Ady és a szabadkőművesek románca 1.,8.o.) Raffay Ernő történész nyilatkozik, akinek most jelent meg Szabadkőműves béklyóban címmel könyve, amely Ady Endre és a hazai szabadkőművességről szól. A történész azt állítja, hogy Adyt a pénzsóvársága, a magyar dzsentri legrosszabb költekezési szokásaira emlékeztető hedonista életmódja vitte a szabadkőművesekhez, vagyis megvették őt. Elmondta: „Csak 1912-ben csatlakozott konkrétan a szabadkőművességhez, de annak gondolatait, főként a katolikus egyház kérlelhetetlen kritikáját és a radikális liberalizmust már korábban magáévá tette, s írásaiban is képviselte… már 1901-ben megjelent Nagyváradon egyik leghíresebb cikke, az egyházellenes Egy kis séta, amelyből komoly botrány keletkezet… 1905 és 1912 között radikalizmusa kiteljesedett…, Prohászka Ottokárt csuhás gazembernek nevezte. A katolikus egyház amúgy is folyamatosan a célkeresztjében volt mint olyan intézmény, amely butaságban tartja a népet.” Élete utolsó éveiben azonban, miután feleségül vette Boncza Bertát, bár folytatta züllött életmódját, fokozatosan távolodott a szabadkőművességtől. „Amikor Ady megírta Óh, fajtám vére című költeményét, visszatérni látszott magyarságához, istenes verseiből pedig úgy tetszik, egy züllött lélek kereste a megtisztulást, az Úrhoz vezető utat. Istenes költeményei világszínvonalra emelték Adyt, ez nem lehet kétséges.”

Magyar Kurír