Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Meleglobbiról is beszélt a pápa, a Népszava (9.o.) Korrupt főpapokról beszélt Ferenc pápa című beszámolói kiemelik: vatikáni meleglobbiról és szentszéki korrupcióról beszélt Ferenc pápa június 6-án, amikor latin-amerikai és karibi szerzeteseket és apácákat fogadott. A Szentatya úgy fogalmazott, hogy a Vatikánt a „korrupció folyama” szeli át, és elismerte, hogy létezik egy tekintélyes egyházi személyiségekből álló meleglobbi is. „Sokan említik ezt a meleglobbit, és igaz, ami igaz, valóban létezik is” – idézte a pápát egy chilei katolikus portál, a Reflexión y Liberación. A Népszava azt is megemlíti, hogy Ferenc pápa az audiencián kifejezte aggodalmát a gnoszticizmus miatt is. Elmondta: „Hallottam olyan generálisról, aki megtiltotta az apácáknak, hogy reggelente imádkozzanak, ehelyett ’a kozmosz lelkiségében merüljenek’ el. Nem veszik figyelembe, hogy Krisztus itt járt közöttünk.”

A Népszabadságban (11.o.) Czene Gábor Rejtőzködők című cikke szerint „Valószínűleg kell még egy kis idő ahhoz, hogy az egyházak feldolgozzák és megemésszék a népszámlálás eredményét. A hideg zuhanyt. Feltűnően sokan döntöttek ugyanis úgy, hogy köszönik a lehetőséget, de inkább nem válaszolnak a hovatartozást firtató kérdésre.” A cikkíró hivatkozik Harrach Gábornak az evangélikusok honlapján közzétett tanulmányára, amelyben a történész-szociológus szerző megállapítja, hogy a történelmi keresztény egyházak híveinek összesített aránya egy évtized alatt 73-ról 53 százalékra csökkent, a vallástalanok aránya 15-ről 18 százalékra, a nem válaszoló rejtőzködőké pedig 11-ről 27 százalékra nőtt. Harrach szerint minél magasabb valahol a történelmi egyházakhoz kötődő hívek aránya, annál erősebb a jobboldali (fideszes) szavazók jelenléte. És minél nagyobb a baloldali-liberális szavazók aránya, annál több a rejtőzködő. Harrach Gábor úgy véli, hogy a válaszmegtagadás egyfajta ellenzéki önkifejezésként értelmezhető. Czene szerint ha tényleg így van, „akkor bekövetkezhet az, ami az egyházaknak legkevésbé se lehet ínyére: a vallási hovatartozás kibogozhatatlanul összefonódhat a politikai identitással. Orbán Viktor tudatosan játszik erre. A kormányfő időnként szerepet téveszt, és úgy beszél, mintha éppen istentiszteletet tartana nyájának, a magyar népnek. Nehéz elhessenteni a gyanút, hogy a kormány a hittan bevezetésével is elsősorban az egyházak, közvetve a jobboldal utánpótlásáról szeretne gondoskodni.” Czene úgy látja: „Vannak egyházi vezetők, akik szívesen sütkéreznek a fideszes hatalom fényében, mások azonban érzékelik a veszélyt. Talán felmérték, hogy nem szül semmi jót, ha a hitbéli meggyőződést politikai törésvonalak alakítják – de az is lehet, hogy egyszerűen csak megnézték a népszámlálási adatokat.”

A Heti Válaszban (19-21.o.) Szőnyi Szilárd „Engedjétek hozzám a gyerekeket!” címmel készített riportot annak kapcsán, hogy a szerző szerint „meglepően nagy arányban”, 52 százalékban választották a leendő elsősök szülei etika helyett a hittant. A cikkíró figyelmeztet: „Ennyi templomjáró persze nincs az országban, így az egyházak páratlan missziós lehetőséghez jutottak.” Szőnyi úgy tudja, Erdő Péter bíboros prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke azért olyan óvatos a kötelező etikával/hittannal, „mert attól tart, hogy az államnak egyszer eszébe jut beleszólni a tárgyak tartalmába. A függetlenség jegyében a bíboros ellenezte azt is, hogy a hitoktatók a tantestület tagjaivá váljanak.” A riportban többen véleményt nyilvánítanak. Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök elmondta: nemcsak az egyház jut esélyhez a nem hívő gyerekek megszólításával, de ők is alkalmat kapnak a hátrányos megkülönböztetés felszámolására, amennyiben korábban nem volt lehetőségük megismerni a kereszténység értékeit. A főpásztor is látja a hiányosságokat, és elismeri, hogy az egyházak sincsenek teljesen felkészülve a szeptemberi indulásra, de azt mondja: a szoros határidő arra ösztönzi őket, hogy kapják össze magukat. Obbágy László görögkatolikus teológus, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottságának tanácsadója hangsúlyozta: „A katekézis célja nem ismeretközlés, nem is a ’személyiség  irányba terelése’, hanem bevezetés a Krisztusban való élet örömébe. Ez teljesen csak templomközelben, a hit- és egyházélmény együttesében valósulhat meg. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne kellene élni az új lehetőséggel, hiszen most elérhetünk olyan családokat, akikkel eddig nem találkoztunk. Akiknek jó része ’egyházidegen’ – tehát nem egyházellenes, csak éppen nem ismer minket, de van benne nyitottság. Vét, aki nem fedezi fel, hogy ez komoly sansz.” Papp Kornél, a református egyház Zsinati Hivatal Oktatásügyi Irodájának vezetője hasonlóan vélekedik: „Az iskolai hittan a misszió olyan lehetősége, mellyel nem jól élni nagy vétek… Ugyanakkor nem hitet oktatunk, hanem hittant, s ennek során juthatnak hozzá a nem hívő családok gyermekei azon ismeretekhez, melyek oda- vagy visszavezetik őket az egyházba. A hit- és erkölcstanoktatás tehát az ismeretátadás területén olyan lehetőséget ad, mely hatékonyabbá teheti a katekézist.” Hölvényi György egyházügyi államtitkár a lap megkeresésére azt mondta: „Minden kezdeti probléma ellenére ez óriási lehetőség az egyházaknak. A gyermekbetegségeket természetesen időközben orvosoljuk, ezért is szerencsés, hogy a hittan- és etikaoktatás felmenő rendszerben indul be.”

A Magyar Nemzetben (19.o.) Jocha Károly Búcsú Hajnal Józseftől címmel a 68 éves korában meghalt Hajnal József utánpótlás-kézilabdaedzőtől búcsúzik, kiemelve: „Neki nem a pártok, a kapcsolatok, a nők vagy éppen az alkohol jelentették az élet értelmét. Ő hívő és gyakorló keresztényként csak és kizárólag az isteni törvényeket fogadta el, azokhoz a sziklák keménységével, megingás nélkül, következetesen ragaszkodott. Kapott is ezért életében éppen eleget, de elfogadta az őt ért értetlenkedő vagy éppen kimondottan rosszalló megjegyzéseket… Ő valóban elmondhatja, hogy a pályát megfutotta, várja őt példaértékű élete jutalma, a lélek örök boldogsága.”

Magyar Kurír 

(bd)