Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (Gyurcsány… 2.o.) a keresztény egyházak képviselői reagálnak Gyurcsány Ferenc volt kormányfő, DK-elnök június 16-án, a mártírhalált halt miniszterelnök, Nagy Imre kivégzésének és újratemetésének napján elmondott beszédének egyházakat és a keresztény középosztályt bíráló megjegyzéseire. Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök leszögezte: ha Gyurcsány Ferenc úgy érzi, valami problémával küszködik, a katolikus egyház mint mindenkit, őt is szeretettel fogadja. Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspök Konferencia (MKPK) titkára szerint „Ez a stílus nem üti meg azt a szintet, hogy kommentálásra érdemes lenne.” Szabó István, a Dunemelléki Református Egyházkerület püspöke oldalrúgásnak nevezte a volt miniszterelnök támadását. Kifejtette: Nagy Imre újratemetésének napján hogyan lehet azt megtenni, hogy valaki kísérletet tesz a Kádár-rendszer restaurálására, hogyan lehet egyszerre Nagy Imrét és Kádár Jánost felmagasztalni, ez egészen páratlan tünemény nem csak a magyar politika, hanem az európai politika történetében. Szobota Zoltán, a Hit Gyülekezet sajtóirodájának képviseletében levélben válaszolt a lap megkeresésére, hangsúlyozva: a zsidó-keresztény kultúra és értékrend kulcsszerepet töltött be a szabad világ – így a magyar nemzet – létrejöttében és fennmaradásában, ezért ezeket az értékeket nem üldözni, hanem védeni kell.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Díszpolgárokat… 2.o.) beszámol arról, hogy tegnap Tarlós István főpolgármester díszpolgári címeket adományozott tizenöt személynek, köztük Dávid Katalin művészettörténésznek és Khirer Vilmosnak, az Óbudai Szent Péter és Pál-főplébánia plébánosának, pápai prelátusnak, tiszteletbeli kanonoknak, bírósági helynöknek.

A Heti Válaszban (62.o.) Baritz Sarolta Laura Keresztény unortodoxia címmel idézi fel, hogy áprilisban a Budapesti Corvinus Egyetemen volt a bemutatója Luigino Bruni és Stefano Zamagni Civil gazdaság – hatékonyság, méltányosság, köz-jóllét című könyvének. A két szerző főbb gondolatai: Adam Smithnek voltak itáliai társai (Antonio Genovesi, Cesare Beccaria, Carlo Cattameo és mások), akik egész más paradigmában gondolkodtak, mint az angolszász gondolkodás. A könyv szerzői ezt nevezik „civil paradigmának”, s ennek a gyökerei visszanyúlnak a középkori keresztény gondolkodáshoz, ahol az erényes és a kapcsolataiban felfogott ember az ideál, sőt, visszanyúlnak Arisztotelész felfogásáig, ahol az erényes gazdálkodók legfőbb célja a háztartás körüli munkák elvégzése, a család és környezete valós szükségleteinek kielégítése, a használati értékben való gondolkodás. A gazdálkodás fő célja „az Adam Smith-i profitmaximálási cél helyett az emberek boldogsága, amit Genovesi ’köz-jóllétnek’ nevez, s az egyik legfőbb viselkedési norma a gazdaságban az emberi méltóság tisztelete. Az értékválasztás és az erkölcsök, sőt az erények a gazdaság integráns részei ebben a gondolkodásmódban.” Bruniék rámutatnak: a civil paradigma ősibb, mint az Adam Smith-i, amely a haszonelvűséghez közelít, a civil gazdaság viszont az arisztotelészi, Aquinói Szent Tamás-i erényetika talaján áll.” A Genovesi által leírt paradigmát Bruni és Zamagni búvópataknak nevezi, Arisztotelésztől ered, majd folytatódik a keresztény középkorban (ferences népbankok, Firenzei Szent Antonin tevékenysége, Aquinói Szent Tamás gondolatai a kamatról, nyereségről), de a XV-XVIII. századi Olaszországban eltűnik. „Előbukkan a XIX. században a katolikus egyház társadalmi tanításában, s feltör jelen korunkban is.” A domonkos rendi szerzetesnő civil szerveződéseket sorol: Ashoka, Ness, Fokoláre Mozgalom Közösségi Gazdasága, az értékekben gondolkodó kis- és középvállalkozások ÉRME Hálója, a KEVE, a Sapientia Főiskola Keteg (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) képzés tudományos tevékenysége. Laura nővér szerint a régi gyökerű új paradigma hatását érezheti minden olyan civil ember, aki átadja a helyét a másiknak a buszon, önkéntesként helytáll az árvíz idején, vagy épp csak megkérdezi a másik embertől, hogy segíthet-e neki?

Magyar Kurír