Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (5.o.) Halott a metropolita címmel számol be arról, hogy Kirill várnai metropolitának, az ország egyik legbefolyásosabb egyházi vezetőjének holttestére bukkantak kedden Bulgáriában, a tengerparton. Az ügyészség bűntényre gyanakszik. A lap emlékeztet rá: Kirillről tavaly kiderült, hogy a múlt rendszerben az állambiztonsági szolgálat, a DS ügynöke volt, és Kovacsev, illetve Vladiszlav fedőnéven írta alá a jelentéseit.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Keresztény freskók… 12.o.) közli, hogy középkori erődítményrendszer maradványaira és egy IX. századi templom falain különleges épségű freskókra bukkantak lengyel régészek az ősi szudáni városban, Dongolában. Wlodzimierz Godlewski, az ásatásokat végző csoport vezetője közölte: a freskók a VI. századi királyi palota közelében lévő templom falain láthatók. Az ábrázolásokon Jézus, Szűz Mária, a szentek, az angyalok és az arkangyalok szerepelnek, nagyrészt görög feliratokkal, ezek feltehetően később kerültek a falakra. A kutatók szerint a templom valószínűleg a IX. században épült. Dongola a XIV. századig a keresztény Makuria királyság fővárosa volt, amely a mai Dél-Szudántól Egyiptomig húzódott.

A Magyar Demokratában (Csodák pedig vannak 26-31.o.) Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke nyilatkozik, aki pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából gyalogos zarándoklatra indult, hogy felkeresse élete állomáshelyeit. Elmondta: „Az életem csodák sorozata. Nyolcéves voltam, amikor eldöntöttem, hogy pap leszek. Édesapám meghalt, amikor másfél éves voltam, így édesanyám – mert nem akart férjhez menni – visszatért a szülő házba, ahol én nem egykeként, hanem nagycsaládban nőhettem fel, ami ebben a nagy tragédiában isteni ajándék volt. Nagyszüleim a nagyszülők ’felelőtlen’ gondoskodó szeretetével szerettek, anyám pedig szigorúan fogott. Nagyapám ebben a helyzetben különös figyelemmel fordult felém. Kemény erőpróbáknak is alávetett, ezért nagyanyám sokat zsörtölődött vele. De nagyapám azt mondta: amit meg tud tenni egy gyerek, az a javára válik. Tőle hallottam: kisfiam, az életet ajándékba kaptuk, oda kell adni másoknak. Aki ezt nem vállalja, s csak magára gondol, végül egyedül marad. Én nem akartam egyedül maradni.” A jó fogalmáról Kozma Imre atya kifejtette: „A jó pedig az, ami az embereket megérinti, megszólítja és átalakítja. Sohasem kérdeztem, ki honnan jön, mi a felfogása, és milyen terhek nyomasztják. Jézustól tanultam ezt, aki egyszerűen elfogadta az embereket, s aki vele találkozott, más emberként élt tovább. Ez a jézusi magatartás a megújulás ígérete. Az emberek nem azt várják, hogy a titkaikat fürkésszék, az igazi találkozásban ezek úgyis feltárulnak. Az embernek arra van szüksége, hogy elfogadják s ebben az elfogadásban megfürdőzik és újjászülethet. Ez nem jelenti azt, hogy minden megváltozik, de olyan vágyak és törekvések törnek fel, amelyek szerint élni szeretne.” A beszélgetésben szóba kerül, hogy a máltaiak elnöke a délszláv háború idején nekivágott, hogy az ostrom alatt álló Vukovárról kimenekítse az öregeket, gyerekeket, nőket és betegeket. Kozma Imre felidézte: „Amerikából telefont kaptam, hogy Vukováron a templom pincéjében tartózkodik hét ferences szerzetes, ki kellene menteni őket. Azt kérdeztem: és mi lesz a többi emberrel? A telefonáló elnémult. Elindultunk. Vukovártól hét kilométerre volt a frontvonal. A szerb katonák megállítottak s nem engedtek tovább. Szerintük az út folytatását a generálissal kell megbeszélni. Kértem, hogy kísérjenek hozzá. Többórás autóút után megérkeztünk. Egy bunkerben volt a főhadiszállása. Befelé, lefelé menet belém villant, vajon lesz-e visszaút? A generális öt percet adott. Ez idáig senkit sem fogadott. Húszpercnyi beszélgetés után szerettem volna jó irányba terelni a beszélgetést. Megkérdeztem tőle, ismeri-e a szövetségesemet, akit még senkinek sem sikerült legyőzni. Ki az? Úgy hívják, Jézus Krisztus. Rám nézett, egy könnycseppel a szemében. Jézus megint győzött! Elengedte a négyezer-ötszáz civilt.”

A Népszava (Újabb AB-vizsgálatot akar… 2.o.), a Magyar Hírlap (Tévedésben él… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Újabb… 2.o.) is közlik, hogy az MSZP újabb alkotmánybírósági vizsgálatot szeretne az egyházügyi törvényről, ha a köztársasági elnök aláírja a jogszabály múlt héten elfogadott módosítását. Lendvai Ildikó parlamenti képviselőnő tegnap elmondta: ezúttal Szabó Máté ombudsmanhoz fordulnak, hogy ismét küldje meg a törvényt az Alkotmánybíróságnak, amely korábban már a jogszabály több rendelkezését megsemmisítette. Lendvai kifogásolta, hogy a parlament a törvény érdemi módosítása helyett az alkotmányon változtatott, lehetővé téve, hogy az Országgyűlés ismerje el a vallási közösségeket. Egyúttal emlékeztetett rá, hogy még a „bevett egyházak” is kifejezték aggodalmaikat a hitoktatás körüli bizonytalanságok miatt. Lukács Tamás, az Országgyűlés vallásügyi bizottságának KDNP-s elnöke így reagált: nem ismeri jól a szöveget, ezért bírálja Lendvai Ildikó az egyházügyi törvényt. Lukács leszögezte: az MSZP képviselőnője a hitoktatás rendszerén keresztül úgy bírálja az újra elfogadott egyházügyi törvényt, hogy azt valójában a közoktatási törvény szabályozza.

A Magyar Hírlap (Inkább jobboldaliak… 4.o.) ismerteti az Aktív Fiatalok Magyarországon Kutatócsoport felsőoktatásban tanulók körében mért felmérésének eredményét, amelyből kiderült: a kérdezettek 17 százaléka tartozik egyházi szervezethez. A válaszolók 22 százaléka tartja magát jobboldalinak, 9 százaléknyian baloldalinak. A diákok 23 százaléka egyértelműen liberálisnak, 13 százaléka pedig egyértelműen konzervatívnak vallja magát. A külhoni munkavállalási hajlandóság az egyházian vallásos fiatalok körében a legalacsonyabb (14 százalék), a legmagasabb pedig a magukat ateistának vallók körében (30 százalék). A diákok ötöde szinte bizonyosan, 48 százaléka pedig valószínűsíti, hogy külföldön fog dolgozni.   

Magyar Kurír

(bd)