Napi sajtószemle

Ferenc pápa riói apostoli látogatásának sajtó visszhangja

A Népszabadság (3.o.) Ferenc pápa nem ítéli el a melegeket, elváltakat, a Népszava (1.,12.o.) Ferenc pápa: ne diszkriminálják a melegeket címekkel, a Magyar Hírlap (6.o.) Ferenc pápa példa nélküli újítása főcímmel és Nem a melegekkel, a lobbikkal van a baj – mondta a katolikus egyházfő, aki szerint eljött a könyörület ideje az elváltaknak, a Magyar Nemzet (8.o.) Ferenc pápa az egyház átalakítója címekkel tudósítanak, kiemelve, hogy Ferenc pápa azon a „példátlan” kötetlen sajtóbeszélgetésen, amelyet a Rio de Janeiróból Rómába tartó repülőúton tartott, a vatikáni meleglobbira vonatkozó újságírói kérdésre visszakérdezett: „Ha valaki meleg, az Urat keresi és jó szándékú, ki vagyok én, hogy elítéljem?” A pápa leszögezte: nem szabad diszkriminálni az azonos neműekhez vonzódókat, ezt a katolikus egyház is tiltja. „Ők a testvéreink” – mondta a Szentatya, hozzátéve: a probléma a lobbikkal van, nem az emberek esetleges vonzalmával. Sajnálatosnak mondta, hogy lobbik működnek a Vatikánban. Ferenc pápa szólt a külön élőknek és az elváltaknak az egyházba való visszafogadásáról is, hangoztatva, hogy velük szemben elérkezett a könyörületesség ideje.

A Népszabadságban (11.o.) Inotai Edit Papacabana címmel megállapítja: az üzenetek, amelyeket Ferenc pápa Brazíliában megfogalmazott, nemcsak a keresztényeknek szóltak, bárki értelmezheti őket a saját maga számára, kivált, hogy az egyházfő az örömöt is a fontos keresztény értékek közé sorolta. A cikkíró különösen figyelemre méltónak minősíti, hogy a pápa a magas rangú főpásztorokat és a szeminaristákat egyaránt arra buzdította, menjenek ki az utcára, ápoljanak közelebbi kapcsolatot a néppel és mondjanak le a fényűzésről, sőt még lázadása is buzdította őket, ha úgy éreznék, hogy „saját főnökeik” elvesztették a kapcsolatot a valósággal. Inotai szerint ezzel a pápa „jó politikusként” átvette és beolvasztotta a Vatikán által elítélt, Dél-Amerikában igen népszerű felszabadítási teóriát hirdetők érveit, anélkül, hogy magát a mozgalmat rehabilitálta volna. Ugyancsak fontos üzenete a pápának, hogy figyelmeztette a politikusokat: feladatuk a közjó, és nem néhány kiválasztott egyén érdekének előmozdítása, ez az etikus politizálás lényege. A szerző rámutat: „Egy ember, még ha történetesen a római pápa is az illető, manapság nem elegendő a világ megváltásához. De példának nem rossz. Jöhetnek a követők.”

A Népszavában (12.o.) Rónay Tamás Ferenc pápa meghódította Brazíliát címmel megállapítja: Rióban a pápát igazi sztárként fogadták. A cikk szerzője szerint komoly lelkiismereti válságot jelenthetett az egyház számára a felszabadítás teológiájának ügye. Az antikommunista Vatikán úgy érezte, egy „kommunista” áramlatnak nincs helye az egyházban. Másfelől azonban Rónay szerint nehéz lehetett eltekinteni attól a „nem is lényegtelen” „mellékzöngétől”, hogy mindaz, amit Krisztus hirdetett, közelebb áll egy szocialista, mint egy kapitalista világrendhez. A cikkíró leszögezi: „Ferenc pápa nem is tesz mást, mint visszatér a gyökerekhez, s éppen ez az, ami az egyház konzervatív köreit leginkább aggasztja. Azok a főpapok, akik még II. János Pál szellemiségét követik, teljesen mást tanultak, tapasztalhattak a lengyel pápától, már csak azért is, mert ő kezdeményezte a meglehetősen kemény fellépést a felszabadítás teológiájának képviselőivel szemben. XVI. Benedek emeritus pápa ezzel szemben teljesen apolitikus volt egyházfőként.” Rónay szerint Ferenc pápa üzenete a párbeszéd fontosságáról és figyelmeztetése, hogy a szegényekkel különösképpen törődni kell, nem csak a brazil politikusoknak szólt, hanem mindenkinek a világban. A cikkíró reméli, hogy az egyházfőnek „a párbeszédre s a szegények megsegítésére vonatkozó megjegyzéseire itt, Közép-Európában is felfigyelnek azok, akiket érint.”

A Magyar Nemzet itáliai újságokból idéz. Az olasz püspöki kar lapja, a L’Avvenire kiemeli: „A pápa rámutatott, az élet és az egyház szoros kapcsolatban áll egymással.” A Huffingtonpost.it hírforrás emlékeztet rá, hogy Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek szavai szerint cselekszik, aki lemondásakor a bíborosoknak mondott utolsó beszédében kijelentette, hogy az egyház csakis átalakulva él tovább, növekszik és ébred fel a lelkekben. Andrea Riccardi történész pedig a Corriere della Serában azt írta, hogy a pápa brazíliai sikere bebizonyította: népszerűsége nem csak Olaszországra korlátozódik.

Egyéb téma

A Népszabadságban (11.o.) Hargitai Miklós Beszól a püspök címmel reagál arra, hogy Robert Zollitsch freiburgi érsek, a német püspöki konferencia elnöke a Focus című hetilapban felszólalt egy évtizedes, elfogadott gyakorlat ellen, amikor azt mondta: „A német munkaerőpiacon kialakult egy szürke zóna, a kelet-európai vándormunkásokat éhbérért dolgoztató ügyeskedők világa, ami minden egyes elemében ellentmond a katolikus egyház szociális tanításának.” A cikkíró ennek kapcsán hazai vizekre hajózva leszögezi: nagy egyházaink lelkesedése a második Orbán-kormány iránt mára alábbhagyott. „Vannak püspökök – főként a katolikus és a református egyházban –, akik nyilvános megszólalásaikat továbbra is mintha a kormányzati propagandaanyagokból ollóznák össze, ám Erdő Péter bíboros olykor már az óvatos kormánybírálatig is elmegy, még ha nem is az 1994 és 1998 közötti időszak, vagy az ’elmúltnyolcév’ stílusában. Arra viszont továbbra is hiába vár a hívők közössége és a laikus közvélemény, hogy a katolikus (református, evangélikus) egyház testületileg és nyilvánosan felemelje a szavát a legszegényebbeket többszörösen sújtó adó- és szociálpolitika, az otthontalanok de facto üldözése, a (még) tömegesebb elszegényedés, a legalsó hárommillióról történő, államideológiává tett kormányzati lemondás ellen – pedig mindez éppannyira ellentmond a keresztény szociális tanoknak, mint az a gyakorlat, ami Németországban az ottani püspöknél kiverte a biztosítékot.” Hargitai idézi Ferenc pápát, aki a közelmúltban figyelmeztette az európai vezetőket: „A pénz és a politika szolgáljon, ne uralkodjon.” A cikkíró hozzáteszi: „Jelentkezzen, aki szerint ez az elv erősebben van jelen a magyar mindennapokban, mint az aktuális hatalom lázári ars poéticája: amennyid van, annyit érsz. A Bibliában még más szerepel – ’amit a legkisebbek közül eggyel tettetek, azt velem tettétek’ –, de napjaink forradalmárjait kevéssé izgatja, hogy mit mondott Jézus.”

Magyar Kurír