Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (66.o.) Balla Eszter Ferenc pápa, szupersztár címmel úgy véli, hogy Ferenc pápa riói apostoli látogatása nem kapta meg a jelentőségéhez méltó figyelmet a sajtó és a média részéről. A cikkíró nyilvánvalónak tartja, hogy nem várható el az egyház létét minden fórumon megkérdőjelező, médiát uraló liberálisoktól, hogy megkülönböztetett érdeklődést tanúsítsanak az ilyen megmozdulások iránt, „nekik nem fontos, hogy a korlátlan egyéni szabadság helyett a felelősségre, a rendre, a hagyományos értékekre hívják fel a figyelmet.” Balla Eszter leszögezi: „Mindez a konzervatív média feladata lenne. De mintha az utóbbi időben a konzervatívok szégyellnék saját értékeiket, még a bemutatásuktól is húzódoznak, nemhogy megvallásuktól. Míg a liberálisok az általuk fontosnak vélt elvekért – az azonos nemű párok házassága, a kábítószer-fogyasztás tiltásának feloldása – tűzzel-vassal harcolnak, a konzervatívok mindössze ezek visszaverésére szorítkoznak. A kezdeményezést a reakciók váltották fel. Pedig nagy szükség lenne a konzervatív értékek hirdetésére is, különösen a fiatalok körében, hogy a sok felesleges buktatót kikerülve könnyebben találják meg önmagukat és helyüket a világban.” A cikkíró idézi Ferenc pápát, aki Jézus szavaival buzdította Rióban a fiatalokat: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet.” Balla Eszter hozzáteszi: „A missziós intelem akár a konzervatív sajtóra is vonatkozhatna: ne féljetek, bátran hirdessétek elveiteket! A kishitűeket, az utólagos reakciókat váltsa fel a kezdeményezés, az életben eligazított segítő értékek hirdetése. Szükség van a rendre, a biztos útjelzőkre kaotikus világunkban.”

A 168 Órában (Kampányüzemmódban 6-8.o.) Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakcióvezetője nyilatkozik, aki Ferenc pápa melegekről tett legutóbbi kijelentéséről kifejtette: „Ferenc pápára jellemzők a meglepő szófordulatok. A múltkor azt mondta az evangéliumi jó pásztorról, hogy bárányszaga van. Ez sem megszokott szöveg, azt jelenti, együtt él a rábízottakkal. A melegekről tett kijelentése csak első hallásra meglepő, hiszen lényegében a hagyományos, konzervatív egyházi tanítás keretén belül marad. Vagyis a homoszexualitást mint jelenséget nem támogatja, de az embert a cselekedeteitől függetlenül elfogadja… Ferenc pápa jezsuita és dél-amerikai. A dél-amerikaiak pedig érzékenyebbek a társadalmi problémák iránt, mint az európaiak és az amerikaiak. A jezsuiták korunkban nem harcos rendként jelennek meg, hanem a dialógus és a kompromisszum élharcosaiként. Egyébként is azt mondta a Szentatya, nem örül, ha a melegeket politikai célokra használják fel. Nem szeretnék a megingathatatlanság pózában tetszelegni, de a KDNP régóta ezt az álláspontot képviseli.”

Ugyancsak a 168 Órában (Reform vagy rendcsinálás? 11-13.o.) Mártonffy Marcell irodalomtörténész, katolikus teológus nyilatkozik, aki bizonyos abban, hogy Ferenc pápának a melegek felé tett gesztusa szívből jött, „és mindenképpen üdvözölni kell, mert… az egyház eddig jóval radikálisabb hangot ütött meg, főként arról beszélt, hogy a homoszexualitás utálatos az Úr színe előtt. Ez pedig a homofób indulatoknak kedvezett. A pápa meg azt mondta: ’Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?’ Újra az „én’ szó és Isten irgalmának hangsúlyozása. Ez jelezhet trendfordulót is. Igaz, Ferenc is rögtön különbséget tett az egyház hivatalos tanítása és aközött, hogy létezik az a fajta nagylelkű, elfogadó viszony is, amit ő képvisel. De szavazzunk ez utóbbinak bizalmat, már csak azért is, mert ezek után a szavak után az egyháznak nehéz lenne újra utat találnia a korábbi, könyörtelenül kategorikus beszédmódhoz.” Mártonffy úgy véli, hogy „Ferencnek nincs is feltűnő reformhajlandósága, viszont tapasztalt vezetőként tud foglalkozni a vatikáni struktúra bajaival. Úgy látszik, próbál is nyitni. A megnyerő pápaképnél is fontosabbnak tartom, hogy évszázadok óta először összehívott egy olyan, nyolc bíborosból álló grémiumot, amely mintha a kollektív vezetés lehetőségét mutatná, és amelynek tagjai az egész katolikus világot reprezentálják.” A teológus szerint a Vatikán nem feltétlenül képes befolyásolni a regionális központokat, „és ezért is félő, hogy ha ezentúl a csapból is Latin-Amerika folyik majd, sokáig elterelődik a figyelem arról, ami Kelet-Európában történik. Márpedig itt egy olyan politikai katolicizmus jutott uralomra – nemcsak a pártpolitikában, hanem magában az egyházi hierarchiában is –, amely nagymértékben eltávolodik az alapvető keresztény eszményektől. Egy olyan fundamentalista, dichotomikus világképről beszélek, amelyben csak a jó és a gonosz uralkodik, és ez a felosztás vonatkozik a politikai erőkre is. A jó erői persze azokat a pártok jelentik, amelyeknek semmi közük nincs ugyan az egyház érdekeihez, de népszerűnek szánt politikai formulákba keresztény jelszavakat foglalnak bele. Ez köszönő viszonyban sincs a kereszténységgel.” Az interjúkészítő Szénási Sándor megjegyzésére – „És most ne próbáljak meg a KDNP-re gondolni?” – Mártonffy így válaszolt: „Én se próbálok meg a Fideszre sem, ugyebár. Zajlik tehát a vallási tradíció manipulációja, amit az egyház nemhogy nem ellenez, de sok tekintetben támogat is. Ez a manipulált tradíció ősinek nevezi magát, miközben egy tizenkilencedik századi eredetű, megmerevedett, párbeszédképtelen, mindent a hierarchikus tekintélyre alapozó és a politikai katolicizmus hatalmi jellegű áttörésében bizakodó hagyományt képvisel… az egész a Horthy-korszak állami-egyházi összefonódását idézi, persze modern propagandaeszközökkel.” 

Szikora János, a Székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója a Magyar Hírlapnak (Megelevenedik… 13.o.) és a Heti Válaszban (Fehérvárott… 54-55.o.) is nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy Székesfehérvárott augusztus 17-18-án hagyományteremtő szándékkal megrendezik a Koronázási Ünnepi Játékokat. Az idén Szent István király élete és a középkor hangulata elevenedik meg. A helyszín a valamikori Nagyboldogasszony-bazilika környezete, amely a koronázás színtere volt. 

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Szent Istvánról szóló… 13.o.) közli, hogy Antonio Caldera Velencében született, Bécsben elhunyt barokk zeneszerző Szent István, Magyarország királya című oratóriumát mutatja be Németh Pál vezényletével a Savaria Barokk Zenekar augusztus 17-én a somogytúri Móricz Zsigmond Művelődési Központban. Másnap Gárdonyban, 19-én Kazincbarcikán, 20-án pedig a bélapátfalvai ciszterci apátsági templomban is előadják a zeneszerző alkotását. Szent István szólamát Jekl László, Gizella királynét Jónás Krisztina, Asztrik főpapot Szigetvári Dávid énekli, Erstót, az alattvalót Herz Péter személyesíti meg.

Szintén a Magyar Hírlap (13.o.) Robert Schumann Pannonhalmán címmel közli, hogy színház-, zene-, film- és képzőművészeti programokkal várja látogatóit a X. Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál augusztus 23. és 25. között. A Pannonhalmi Főapátság területén rendezett esemény az idén rendhagyó lesz: az elmúlt évek során meghívott nyolc kortárs, elismert és az általuk ajánlott hét fiatal zeneszerző műveivel Robert Schumann ritkán hallott darabjait állítják szembe. A teátrumi műsort a kortárs táncművészet meghatározó alakjai, Emio Greco és Pieter C. Scholten adják.

A Magyar Nemzetben („A Művészet…” 14.o.) Nicolas Winding dán filmrendező nyilatkozik Csak Isten bocsáthat meg című, legújabb filmjéről, amely egy modern Oidipusz-történet. A kérdésre, hogy véleménye szerint csak Isten bocsáthat-e meg földi bűneinkért, azt válaszolta: „Az Újszövetség szerint így van – az én értelmezésemben.”

A 168 Órában (A foci… 38-40.o.) a labdarúgás történetének egyetlen háromszoros világbajnoka, Pelé nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy film készül az életéről. Felidézte: „Emlékszem, amikor tizenöt-tizenhat évesen cukkoltam a többieket, mert sokkal felkészültebb és ügyesebb voltam náluk, apám leintett: 'Fiam, ne csináld. Hagyd abba. Isten ajándéka, hogy focizni tudsz. Te semmit sem tettél érte. Add meg mindenkinek a tiszteletet. Akkor lehetsz csak példakép másoknak’.” Pelé állítja: „Ahhoz, hogy újra és újra erőt merítsek, szükségem van Istenre.”

Magyar Kurír