Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (4.o.) Vértanúról nevezik el az iskolát címmel közli, hogy a Békés megyei Almáskamarás iskolája tegnap felvette a falu szülöttje, Károlyi Bernát vértanú nevét. Az egykori kínai misszionárius és hat ferences vértanú társa – Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael – boldoggá avatási perének egyházmegyei szakasza augusztus 31-én zárul a pasaréti ferences templomban. Az ünnepi vesperást Paskai László bíboros vezeti, aki maga is a boldoggá avatási ügyek egyik tanúja. A több ezer oldalas peranyag – ahogy erről tegnapi szemlénkben beszámoltunk – hamarosan az illetékes vatikáni hivatal elé kerül, ahol megkezdődik az eljárás utolsó szakasza. A lap emlékeztet rá: Károlyi Bernát a ferencesek 1929-ben induló kínai missziójának volt a vezetője, 1938-ban visszatért, és a misszió anyagi hátterének biztosításán fáradozott. 1940-től a kecskeméti ferences rendházban tevékenykedett. A vészkorszak idején mentette az üldözött kecskeméti zsidókat. Az orosz front közeledtével a város világi vezetői elmenekültek, és gyakorlatilag Bernát atya vette át Kecskemét irányítását. A kommunisták embertelensége ellen is fölemelte a szavát, ezért üldözték. A Barankovics István vezette DNP színeiben parlamenti képviselő lett 1947-ben. A hitoktatás fakultatívvá válása és az iskolák államosítása után arra buzdította a híveket, hogy maradjanak hűségesek a hitükhöz. Egyik ilyen beszéde után hurcolták el a kommunisták. Vallatás közben kegyetlenül megkínozták, és koncepciós perben börtönre ítélték. Az emlékezők szerint saját szenvedései ellenére rabtársait mindvégig bátorította, hogy ne adják fel, „mert ebben a pokolban sem hagy el minket az Isten.” Egyik rabtársa szerint „maroknyi mennyország volt a jelenléte.” A súlyos bántalmazások következtében 1954. március 2-án halt meg a budapesti rabkórházban. Almáskamarási emléktáblájának avatásakor Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök Károlyi Bernát atyát az evangélium forradalmárjának nevezte.

A Népszabadság Hétvége mellékletében (5.o.) Szigeti László Egy bérmálás utózöngéi címmel felidézi, hogy micsoda szörnyű élmény volt számára a bérmálás, de azt állítja, nem emiatt nem lett hívő. A cikkíró számára a kérdés – „Van Isten?” – tette világossá, hogy a világ két ellentétes táborra oszlik. „Istenhívőkre és istentagadókra. Volt idő, amikor már azért is halál járt, ha valakit hidegen hagyott ez a kérdés. Mai szemmel a keresztény hittérítők módszerei ugyanolyan erőszakosak voltak, mint a fasizmus vagy a bolsevizmus módszerei. Mindhárom diktatórikus fölfogás szerint büntetendő már a kívülállás kísérlete is.” Szigeti állítja: „A keresztény kultúra és az antikvitásban gyökerező szekuláris (civil, polgári) kultúra különbözősége máig ott feszült az európai tudat mélyén.” Leszögezi: „A kereszténység a hitével, a szekuláris Európa pedig jogalkotó erejével adhat határozott választ a saria európai terjeszkedésére. A szekuláris állam védelmi potenciálja az egész államot – így a keresztény Isten egyetlen igazságát is – védi. Ezért aki azonosul az európai szabadságjogok rendszerének értékeivel, nehezen érthet egyet azokkal a magyar és lengyel nemzeti-keresztény politikai törekvésekkel, amelyek ’keresztényebbre’ formálnák a szekuláris államigazgatást, az oktatást, a művészetet, a társadalmi intézményeket, és historizáló erkölcsi fundamentumot tákolnak maguknak egy ilyen keresztényesítéshez. Választóikat romantikus nemzetfelfogással és az antikommunizmus mitizálásával bódítják, s cinizmusukban odáig süllyednek, hogy a modern szociáldemokráciában élő európai polgár szabadságának alapszellemét, a liberalizmust a kereszténység ádáz ellenségének nevezik, s a ’liberális’ jelzőt billogként sütik rá ideológiai ellenfeleikre.” A szerző megállapítja: Európában csupán a lengyel ellenzéki Lech Kaczynski, és „a Fidesz-vezér, Orbán Viktor próbálkozik elhitetni választóival, hogy létezhet szakrális demokrácia. Ipari méretekben működtetett homály… Ez a nemzeti-keresztény lengyel és magyar ideológiai őrület azt hirdeti, hogy a nyugat-európai civilizáció halálos fenyegetést jelent a nemzetre és a kereszténységre. Hogy a modernitás maga az Ördög.” A szerző úgy véli, hogy időszerűek az olyan lengyel és magyar kérdések, hogy „szakrális vagy szekuláris államot? Egyenruhás vagy civil kultúrát? Dekoráló vagy teremtő művészetet? Bólogató egyetértésre vagy kritikai gondolkodásra ösztönző oktatást?” 

A Magyar Nemzet (Óriási segítség… 4.o.) emlékeztet rá, hogy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet bő egy hete hirdette meg tanévkezdés előtti segélyakcióját. A kampány célja, hogy az 1353-as adományvonalon keresztül ezer rászoruló diáknak gyűjtsenek forrást minőségi tanszerekre. A segélyszervezet eddig ötszáz tanuló csomagját tudta összeállítani, a nagylelkű felajánlásokat szeptember 30-áig várják. Közben a segélyszervezet már megkezdte a tanszerek postázását és átadását átmeneti otthonaikban, valamint a családsegítő intézmények látókörében élő rászoruló gyermekek között.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6.o.) Tóth Tihamér A piacnak is erényesnek kell lennie címmel rámutat: a gazdaság rendeltetése nem pusztán a termékek halmozása, nem is a nyereség vagy a hatalom növelése, hanem az ember szolgálata, mégpedig az egész emberé. A katolikus egyház e tanításával igyekszik az üdvös emberi élet felé terelni mindenkit. A szerző emlékeztet rá: az 1891-ben XIII. Leo pápa által kiadott Rerum novarum kezdetű enciklika óta számos pápai dokumentum foglalja össze, hogy a Biblián alapuló keresztény hitből milyen következetések adódnak a helyes gazdasági életvitelre. Ezek alapján a tisztességes profitra törekvést és a keresztény erkölcsöt alapul vevő gazdálkodás útjai egybefonódhatnak. „A katolikus egyház piaci tanításának fontos tételei az emberi méltóságból eredő gazdasági, vállalkozói szabadság, a teljes ember szolgálata, a tisztességes megélhetést biztosító munkabér, és nem utolsósorban a szubszidiaritás elve alapján az egyén és közösségek elsődleges felelősségvállalása. Az állam ugyanis gyakran nemcsak a megoldója, hanem éppen az okozója a problémáknak.” A cikkíró figyelmeztet: szükséges újra felfedezni más alternatív közgazdasági irányzatokat a ma uralkodóval szemben, így sokat tanulhatunk a két világháború között működő freiburgi iskola képviselőitől. Az ordoliberális jogászok és közgazdászok építkeztek a katolikus egyház társadalmi tanítására, az ő szellemi munkásságuk alapozta meg a német gazdasági csodát. Így például Wilhelm Röpke a piacgazdaság alapvető feltételeinek a keresztény tanításnak megfelelő társadalmi-erkölcsi rendet, az értékálló pénzt biztosító pénzügypolitikát, a szabadverseny önszabályozó erejét, a gazdaságot meg nem fojtó adópolitikát és a kezdeményező, bátor állami előírásoktól nem béklyózott vállalkozót tekintette. Tóth Tihamér leszögezi: „Erkölcsi rend nélkül nincs gazdasági rend. Bár a jó gazdaságpolitika országonként, koronként változhat, néha van, hogy nem kell a kereket újra feltalálni.” 

A Népszava (Indul… 6.o.) közli, hogy Liszt Ferenc Requiemjével indul Budapesten, az Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplomban ma 19.30-kor a Szent Efrém Férfikar új évadja. A jótékonysági koncerten a Parafónia Zenekar működéséhez rendeznek gyűjtést. Az együttes Stanislav Surin szlovák orgonaművésszel szólaltatja meg a legszebb magyar Requiemet, s még kétszer énekli el ősszel: szeptember 5-én a pozsonyi Szent Márton-dóm Orgonafesztiválján, majd október 23-án ismét Budapesten, a Szent Imre Ciszterci Templomban, az 1956-os áldozatok emlékére.

Magyar Kurír