Napi sajtószemle

A Népszava (8.o.) Védekezik a leváltott vatikáni államtitkár címmel számol be arról, hogy Tarcisio Bertone vatikáni államtitkár, akinek október 15-én hatályba lépő leváltását a hétvégén jelentették be, újságírók előtt azt mondta, nem akar bűnbak lenni: „Természetesen sok probléma merült fel, különösen az utóbbi két évben számos vád ért, kémek és viperák hálójába kerültem, de ennek sem szabadna elhomályosítani munkám pozitív mérlegét.” Hozzátette: több probléma forrása az volt, hogy az államtitkárságot nem tájékoztatták megfelelően. A bíboros ezzel a holokauszttagadó püspök, Richard Williamson ügyére utalt. Tarcisio Bertone szerint egyesek sportot űztek abból, hogy másokra kenjék a felelősséget. Azt viszont elismerte, hogy végiggondolva államtitkári tevékenységét, bizonyos ügyeket másként kezelt volna, de nem minden múlott rajta. Leszögezte: „Minden tőlem telhetőt megtettem, de természetesen hibákat is elkövettem. Egyrészről úgy tűnhet, mindenről az államtitkárság dönt, s mindent ellenőriz. Ez azonban nincs így.” A Népszava megjegyzi: több bíboros is elégedetlen volt Bertone munkájával, főleg a válságok kezelésének módjával. Már évekkel ezelőtt néhány főpap megpróbálta elérni leváltását, de XVI. Benedek kitartott mellette.

A Népszabadságban (11.o.) Ortutay L. Gyula Farkasok és viperák címmel meglepően élesnek nevezi a leváltott vatikáni államtitkár újságírók előtti kifakadását. A cikkíró emlékeztet rá, hogy az anekdota szerint amikor egy újságíró megkérdezte néhai II. János Pál pápát, hogy hányan dolgoznak a Vatikánban, ironikusan azt válaszolta: „Többé-kevésbé a fele.” Ortutay hozzáteszi: „Azzal, hogy mivel foglalkozhatott a másik fele, nem szól a fáma.” A cikkíró az igazi kérdésnek azt tartja, hogy „a Latin-Amerikából érkezett Ferenc pápának sikerül-e új utat szabnia a katolikus egyháznak, ezen belül persze a vatikáni Kúriának is, ezzel megakadályozni a mostanság 1,2 milliárdra becsült hívők számának további csökkenését.” Ez lenne az egyik fő feladata a leendő szentszéki államtitkárnak, az 58 éves Pietro Parolinnak is. Ortutay felidézi: a főpásztor első nyilatkozatában azt mondta, hogy Ferenc pápa megválasztása óta „hangulatváltás” érezhető az egyházban a korábban tapasztalt pesszimizmussal szemben. Parolin szerint azonban jogtalan volt a pesszimizmus, mert pápaként XVI. Benedek is mindent megtett az egyház megreformálása érdekében.

Ugyancsak a Népszabadságban (11.o.) Tóth Levente Koppány, a király? címmel felidézi: „Két hete sincs, hogy állami vezetőink egymást túllicitálva mondták magukat István király örököseinek. Annak az Istvánnak, aki felismerte, hogy ha a magyarságot meg akarja itt tartani, akkor visszafordíthatatlanul be kell tagozódni a nyugati Európába, elfogadva szokásait, felvéve hitét. A túlélés elég nagy tét volt ahhoz, hogy vérrel-vassal kényszerítse pogány népét a keresztény Európába. Most a szemünk előtt játszódik a fordított István, a király. Európa megtagadása. Koppány tüzeli népét. Még nem pogány, csak unortodox keresztény.”

A Magyar Nemzetben (15.o.) Pethő Tibor Együtt a padon címmel emlékeztet rá, hogy a hét ferences vértanú – a XX. század negyvenes-ötvenes éveiben ölték meg őket, boldoggá avatási eljárásuk jelenleg is tart – emlékének ajánlották a szerzők és az előadók a tavasszal bemutatott Ördögárok című előadást, amit a Radikális Szabadidő Színház adott elő. Kaj Ádám rendezésében. A darabot a közelmúltban novelláskötetet is megjelentető műegyetemi tanár, az Igen című katolikus folyóiratban gyakran publikáló Hajnal Géza írta.

Magyar Kurír