Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Argentin film készül Bergoglio életéről címmel közli, hogy filmet forgat Ferenc pápáról Egy pap története címmel az argentin Alejandro Agresti rendező. Az alkotás Buenos Aires-i ifjúságától pápává választásáig öleli fel a Szentatya életét. A pápát Rodrigo de la Serna argentin színész játssza, aki a Che Guevara ifjúságát felidéző Egy motoros naplója című filmben a főhős barátját alakította. A rendező, Alejandro Agresti elmondta: „Az érdekel, hogy belemerüljek ennek a rendkívüli személyiségnek a belső világába, bemutassam, hogyan döntött elhivatottsága követéséről, és hogyan vetette össze hitét az értelemmel 14 éves jezsuitaként tanulva, mielőtt felszentelték volna.”

Szintén a Népszabadságban (3.o.) Ónody-Molnár Dóra Keresztény nevelés híján címmel idézi Hoffmann Rózsa közoktatásért felelős államtitkárt, aki szerint az a cél, hogy minél több gyerek részesüljön keresztény nevelésben, már az óvodától kezdve. A cikkíró számára már csak az a kérdés, hogy a keresztény nevelés kiterjed-e a felnőttekre, ugyanis kimondottan hasznos lenne, ha a kormánytagok – élén Orbán Viktor miniszterelnökkel –, és a Fidesz politikusai is részesülnének abban. Ónody-Molnár szerint ha ez megtörténne, „akkor biztosan nem történt volna meg, hogy hőségriadó idején a fideszes városvezetés korlátozza a közkutak vízellátását. Hiszen tudnák, hogy amikor a roma gyereknek nem adnak inni, akkor Jézusnak nem adnak inni. Mert amit a legkisebbel tettek meg, azt vele tették meg. Nem történhetett volna meg az sem, hogy a hajléktalanokat üldözni kezdi a kormányzat, valamint a (nem Ószövetség-olvasó) főpolgármester, hiszen az evangélium sokféleképpen magyarázható, de úgy biztosan nem, hogy Jézus a szegények üldözését helyeselné.” A szerző hírportálunkra hivatkozva feltételezi, hogy a kormánypárti politikusok a keresztény képzésen biztosan megismerkednének a Magyar Kurírban olvasható pápai üzenettel: „Nem elég a kiengesztelődés, mert egyetlen társadalom sem képes kiengesztelődni, ha megmaradnak a társadalmi egyenlőtlenségek.” Ónody-Molnár Dóra hozzáteszi: „Ferenc pápa itt arra szólította fel a politikusokat, hogy kötelezzék el magukat a szegénység gyökereinek felszámolása mellett, és nem azt tanácsolta, hogy tereljék éhbérért értelmetlen közmunkára a nyomorgókat. Az oktatás a legalkalmasabb terep lehetne a keresztény értékek megjelenítésére. Ott kezdődik, hogy nem alakítják át úgy a rendszert, hogy kizárólag a tehetősebbnek kedvezzen, a legszegényebbeket pedig kitaszítsa a tanulás világából.” A cikkíró végül megjegyzi: ha téved, és a keresztények olyanok, mint a kormánypárt politikusai, „akkor nem szeretnénk, hogy a gyerekeink ebből a nevelésből részesüljenek.”

A Magyar Nemzetben (6.o.) Csóti György Az István, a király budapesti előadása címmel írt elemzést Szörényi Levente és Bródy János rockoperájának Alföldi Róbert-féle rendezéséről. A cikkíró kifejti: „A darab… arról szól, hogy István kétségek között vergődik, emészti magát a testvérháború miatt, de harcol, amikor az már elkerülhetetlen, ugyanakkor hajlik megbocsátásra és szeretetre. Tehát igazi uralkodó és bölcs, érző szívű ember. Alföldi Róbertet az egyáltalán nem zavarja, hogy István 41 évig uralkodott, ebből 38 évig koronázott király volt, létrehozott egy birodalmat, amely ötszáz évig Európa meghatározó hatalma volt, és amely visszaverte a német, török és más hódító törekvéseket. Úgy állítja be az ezer év előtti eseményeket, mintha a kegyetlen németek (SS-egyenruhára emlékeztető, állítólag mai német katonai öltözetben feszítő tisztek és géppisztollyal a magyarokat halomra lövöldöző maszkos kommandósok) leigázták volna, és rabszíjra fűzték volna elődeinket.” A cikkíró nem tudja, hogy jó üzenet-e ez a mának, „de egyszerűen nem igaz.” Az igaz ugyan, hogy Szent István Gizella révén német segítséget vett igénybe a lázadások leverésére, de később már ellenségnek tekintette a németeket. Amikor 1030-ban II. Konrád megtámadta Magyarországot, fényes győzelmet aratott felette, kiverte az országból a betolakodókat. Istvánnal ellentétben viszont Koppányt nem írta át a rendező, ő majdnem ugyanúgy szerethető, mint az elmúlt harminc évben, csak az a különbség, hogy nincs mögötte senki. Csóti fölteszi a kérdést: ha ez az előadás a mának szól, akkor kinek címezte Alföldi? „Ferenc pápának vagy a mai történelmi egyházaknak?” A cikkíró elismeri, hogy az elmúlt 1500 évben az egyházak elkövettek számos hibát és bűnt, „de ma nemcsak hirdetik a szeretetet és a békét, hanem gyakorolják is.” Az Alföldi-féle előadást viszont végig uralja Asztrik püspök, Gestapo-főnökként, „végtelenül ellenszenves, kegyetlen, érzelmek nélkül uralkodó diktátor.”

A Magyar Demokrata (27-31.o.) Isten tenyerén című, Vizsolyon készült riportja megállapítja: „Nem a külföldi pénzcsapoktól függ az élet, a sorvadó végeken is lehet boldogulni saját erőből, ha van hozzá hit, akarat, elszántság. A magyar nyelvű Biblia bölcsője, Vizsoly hosszas dermedtség után jövőt épít és példát ad.” Nyilatkozik a lapnak Kovács Zsolt Levente református lelkész, aki Vizsolyban kezdte meg szolgálatát 2011 őszén. A 28 esztendős tiszteletes feleségével, Kovácsné Kerülő Kingával első gyermekeiket várja, az ikerpár várhatóan szeptember végén fog megszületni. A tiszteletes nagy boldogságnak és áldásnak nevezte ezt, és emlékeztetett: „A kicsiny és jelentéktelen Betlehem Isten akaratából a kereszténység különleges helyszínévé vált, hiszen az Ige itt öltött testet. Ugyanez történt Vizsolyban, amikor a Szentírás teljes egészében olvasható lett magyarul. Mondhatjuk tehát, hogy Vizsoly a református Betlehem. Isten különleges döntései köteleznek minket különleges helytállásra, arra, hogy legyünk terjesztői az Igének, a trianoni határokat is felülírva őrállói a magyar nyelvnek, hitéleti kultúránknak, bátorítói és ösztönzői nemzeti identitásunknak.” A riport beszámol arról is, hogy a hit- és identitáserősítés jegyében adták át az augusztus 10-ei zarándoklat ünnepélyes intézményeként a vizsolyi Bibliát sajtó alá rendező nyomdászmester nevét viselő Mantskovit Bálint Könyvesházat. Minden adományokból épült fel, ahogy Kovács Zsolt Levente mondja: „A kicsiny lét Isten tenyerén gyakran nagy dolgokra sarkall. Tudatosítanunk kell magunkban és mindenkiben, hogy nem a brüsszeli pénzcsaptól függ az életünk, a keresztény magyar emberek hitből táplálkozó összefogása, segítő szándéka a legnyomorúságosabb körülmények között is csodát tud tenni.”

Magyar Kurír

(bd)