Napi sajtószemle

A Világgazdaság (1.,2.o.) Ferenc pápa a pénzmosás ellen című írása szerint a zavaros vatikáni pénzügyek állhatnak a hátterében annak, hogy Ferenc pápa leváltotta a Szentszék államtitkárát, Tarciso Bertonét és kinevezte helyette Pietro Parolin érseket, aki tapasztalt diplomata, legutóbb Venezuelában próbálta elcsitítani az ellentéteket az idén tavasszal elhunyt Hugo Chavez volt elnökkel.

A Heti Válaszban (48.o.) Baritz Sarolta Laura Gyurta Dánieltől Erdő Péterig címmel ír arról, hogy a közelgő őszi fesztiválok és művészeti rendezvények közepette a magyar katolikus egyház is nagyszabású bemutatóra készül. A cikkíró megállapítja: Magyarországon eddig még nem rendeztek társadalmi hetet. A szeptember 20-22. között a Nemzeti Múzeum kertjébe szervezett Katolikus Társadalmi Napok (Kattárs) – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából – az első próbálkozása egyházi és világi szervezőknek. A rendezvény fő védnökei Áder János, Mádl Dalma, Gyurta Dániel, a megnyitóbeszédet Erdő Péter bíboros tartja. A domonkos rendi szerzetesnő felsorolja, hogy kikkel találkozhatnak az érdeklődők: többek között Böjte Csabával, Vértesaljai Lászlóval, Kemenes Gáborral, Pákozdi Istvánnal, Csókay Andrással, Csaba Lászlóval, Kerekes Sándorral, Kiss Ulrich-kal, Héjj Tiborral, Süveges Gergővel. Laura nővér rámutat: a Kattárs honlapjának és önkénteseinek hívószavai: „kölcsönösség, testvériség, önzetlenség. Reméljük, a fesztiválok szlogenjei között ezek a szavak is vonzóak lesznek a magyar társadalom számára.”

A Népszabadságban (6.o.) Államosított elkülönítés címmel Ónody-Molnár Dóra emlékeztet rá, hogy Orbán Viktor a napokban azt mondta: „A kabinet szándékai szerint olyan oktatási rendszert hoz létre, amely nem konzerválja a társadalmi csoportok közötti szakadékokat, hanem minden gyermeknek, éljen bárhol az országban, esélyt ad a tanulásra és így az előrejutásra.” Balog Zoltán humánminiszter pedig többször elmondta, hogy az iskolák állami fenntartásba vétele az integráció irányába tett lépés, hiszen az iskolák működéséért már nem az önkormányzatok, hanem az állam a felelős. Ám a cikkíró szerint az, ami most Jászladányban történik, mindennek az ellenkezőjét bizonyítja. „Nagyon úgy fest, hogy az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK), a megyei kormányhivatal és a jászladányi önkormányzat folytatja a hátrányos helyzetű roma gyerekek elkülönítését… az önkormányzat… fondorlatos eljárással menti át a szegregációt, katolikus segédlettel.” Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) munkatársai szeptember 2-án, hétfőn délelőtt Jászladányra utaztak, és döbbenten tapasztalták, hogy a nyáron csődbe ment alapítványi iskola gyerekei a Szászbereki Kolping Katolikus Általános Iskola tagintézményeként működő egyházi iskolában már a tanórákon ültek. A jogvédő szervezet új per indítását tervezi a jászladányi önkormányzat, a KLIK és a katolikus egyházhoz – az egri érsekséghez – tartozó Kolping Iskolafenntartó ellen.

Ugyancsak a Népszabadság (4.o.) Folytatódik a per címmel közli, hogy az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) folytatja azt a pert, amelyet tavaly indított a Görög Katolikus Egyház Hajdúdorogi Egyházmegyéje ellen. A lap megjegyzi: tavasszal annak reményében szüneteltette az alapítvány az eljárást, hogy sikerül megegyezésre jutniuk a Nyíregyházán kialakult iskolai szegregációs helyzetben a vitában álló feleknek. Mohácsi Erzsébet, a CFCF elnöke az újságnak elmondta: az álláspontok nem közeledtek, „ellenkezőleg. A görög katolikus püspök hallani sem akar az iskola bezárásáról vagy alsó tagozatos kisiskolává alakításáról. Már középiskolát is szeretnének a telepen. Ezen a ponton nincs mit egyezkedni. Elküldtük a bíróságnak a per folytatásáról szóló kérelmünket. Szeptember végére kaptunk időpontot.” Mohácsi elmondta azt is, hogy ígérte ellenére Balog Zoltán humánminiszter nem vett részt az egyeztetésen. „Írtam neki egy levelet, és beszámoltam róla, hol tartunk a tárgyalásokon a püspökkel, de a megkeresésemre sem reagált.”

A Heti Válaszban („Maga sirály arc, Pál bácsi!” 31-33.o.) Zöldy Pál, az „ország alighanem legközvetlenebb hit- és erkölcstanára” nyilatkozik, aki egyik diákjától érdemelte ki a címben olvasható dicséretet. A Szociális Missziótársulat keszthelyi Farkas Edit Római Katolikus Szakképző Iskolájának munkatársa Pest és Zala megyei szakmunkások között edződött, diákjainak többsége hátrányos helyzetű cigány fiatal, de az interjúkészítő Szőnyi Szilárd szerint „módszere tanulságos lehet az iskolai hittan és etika valamennyi tanárának.” Zöldy Pál óráján például enni is lehet. Elmondta: amióta hittant tanít, megerősödött a hite, de a legfontosabb a diákok hite. „Az utolsó órán meg is kérdezem a végzősöket, szerintük milyen az Isten. Írjátok le hát, szerintetek az enyém milyen! – hiszen, amint egy kisgyerek is a szülei alapján képzeli el Istent, úgy egy hittanos is a tanára nyomán alkot képet róla. Hatalmas felelőssége ez a nevelőnek; vigyázz, mert istenarcot festesz a gyerekek ecsetvonásaival, és ha elrontod, az maga a lélek ellen való bűn! Egyikük azt írta: ’A maga istene olyan, hogy az út végén majd megveregeti a maga vállát, és azt mondja: de jó, hogy hazaértél!’ Ez a mondat abból a kislányból fakadt, aki korábban még arról győzködte az iskola igazgatóját, hogy ’neki joga van nem hinni Istenben’.” A kérdésre, hogyan készül arra, hogy jó etikatanár legyen, Zöldy Pál azt válaszolta: „Hasonlóan, mint a hittanoktatásra. Meg kell ismernem a gyerekek nyelvét, a gondjaikat. Egyszer a szakiskolában áhítatot készültem tartani: emberek halászává teszlek – szólt az aznapi evangélium. Vakartam a fejem, hogy fogom én ezt megértetni velük, aztán az jött ki belőlem: tudjátok, mi az, hogy emberhalász? Az a legklasszabb dolog, az igen, az királyság! Láttatok már emberhalászt? Nem? Akkor nézzetek rám: én az vagyok! Nekem Jézus minden pénteken azt mondja: Menj el az iskolába, találsz ott néhány jó arcot – vesd ki a hálót! És valóban, itt vagytok ti, jó arcok, lám, Isten nem hazudott! És ha azt mondom nekik, hogy ilyen embernek – kereszténynek – lenni jó, és megküzdöttem azért, hogy legyen hitelem előttük, akkor előbb-utóbb azt mondják: talán érdemes figyelni rá, mégsem lúzer a pasas!”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Lukács Csaba Tanévkezdés tanulságokkal címmel a Baptista Szeretetszolgálat intézményeit alapul véve – mivel másfél évtizede dolgozik nekik – vizsgálja, hogy milyen az állam és az egyház kapcsolata Magyarországon. A cikkíró emlékeztet rá, hogy a közelmúltban Budapesten járt Anthony Peck, az Európai Baptista Szövetség főtitkára, és utólag bevallotta: „előítéletektől vegyes kíváncsisággal érkezett Budapestre, mert az utóbbi időben azt hallotta Magyarországról, hogy fasizálódik, diktatúra épül, ahol elnyomják a kisegyházakat. Ezzel szemben azt látta, amit nagyon kevés helyen Európában: az állam együttműködik az egyházakkal, partnerként kezeli őket fontos társadalmi feladataik ellátásában, és anyagiakkal is támogatja ebben.” A magas rangú egyházi vezetőt lenyűgözte, hogy milyen sok oktatási intézményt működtetnek a baptisták.

A Heti Válaszban (Bródy… 22-24.o.) Szörényi Levente, az István, a király zeneszerzője nyilatkozik, a Bródy Jánossal közösen írt rockoperájuk legutóbbi, nagy vihart kavart Alföldi Róbert-féle rendezéséről. Elmondta: „Koppány nem hívta be a mongolokat, István hívta a németeket. Ez tény, ráadásul eddig is benne volt a darabban… Azt persze, hogy a nép új hitre térítése is tűzzel, vassal ment volna végbe, szokás vitatni, hiszen nem hízelgő az egyházra nézve, ettől még így történt… Én mindenesetre nem abban vagyok érdekelt, hogy az egyház és a mindenkori politika által jóváhagyott, ’kényelmes’ István, a király kerüljön színpadra. Nem azért írtuk, hogy kényelmes legyen.” Szörényi azonban elismeri: „az nem stimmel, hogy István csak egy anyja és neje által vezetett, sodródott uralkodó lett volna. Nem lett vazallus, sőt, II. Konrád császár hadjáratát a felégetett föld taktikájával 1030-ban meghiúsította, megszégyenítő futásra kényszerítve. Amikor az Istvánt írtam, nem lapozgattam még a Képes Krónikát, így aztán belekerült a darabba a veszprémi csata, amely – ma már biztos vagyok benne – meg sem történt a valóságban. De a történelmi hűséget nem kell következetesen számon kérni egy ilyen művön.” A zeneszerző azt is elmondta: „Akkora katyvasz van a fejekben, a szélsőjobbon aztán különösképpen, hogy nem lepődöm meg semmin. Néphülyítők olyanokkal tömik az emberek fejét, hogy Jézus is magyar volt. Azt is olvastam már, hogy ’mi előbb voltunk keresztények, mint Jézus’. Szép csendben kihullik a hajam, amikor ilyeneket hallok. Ezt a szellemi moslékot tudatosan kavargatják önjelöltek, gyakran a szélsőjobb támogatásával.”

Szintén a Heti Válasz (56-57.o.) Se korona, se glória címmel harangozza be, hogy Ránki Dezső és Klukon Edit zongoraművészek kisebbik fiukkal, a 18 éves Ránki Fülöppel adnak koncertet a szeptember 14-22. között zajló Ars Sacra fesztiválon. Jótékonysági estjük a budai Várra néző oldalon felállítandó Mária Anya-szobor megvalósítását szolgálja. Mátyássy László szobrász a Klukon Edit által létrehozott Immaculata Alapítvány felkérésére alkotta meg négyméteres bronzszobrát, mely az adventre a helyére kerül. Klukon Edit, aki az alapítvány élén áll, vállalta a műalkotás létrejöttéhez szükséges 60 millió forint összegyűjtését. A szobor bizánci stílusú ikonparafrázis, az Istenanya nem visel sem koronát, sem glóriát, időtlen egyszerűsége mégis hordozza az ikonográfiában a Nikopoia, azaz „Győzelmet hozó” néven ismert ábrázolásmód stílusjegyeit: az álló Mária nem érinti az ölében ülő – szinte lebegő – Jézust, ám védőn körülöleli. Klukon Edit szerint a szobor mindenkit megszólító jelképet hordoz: „Kifejezője a feltétel nélküli szeretetnek, az elfogadásnak és az elengedésnek. Egyelőre nem terveztünk szoboravatót, később talán egy koncerttel ünnepelünk, így köszönnénk meg az adományozóknak a segítségüket.”

Magyar Kurír