Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadságban (29.o.) Sárközy Júlia Megbocsátó pápák címmel közli, hogy huszonkilenc évnyi börtönbüntetés után hétfőn szabadul Ali Agca, II. János Pál pápa merénylője. „A jelenlegi katolikus egyházfő, XVI. Benedek viszont tegnap már fogadta is Susanna Maiolót, aki decemberben rátámadt a pápára… Susanna Maiolo sjnálatát fejezte ki a történtek miatt. A pápa, miként rögtön a támadás után tette, ismételten megbocsátott és a nő egészsége felől érdeklődött” – írja a lap római tudósítója. A cikkíró felidézi, hogy 1983 decemberében II. János Pál személyesen látogatott el a római Rebibbia börtönbe, és közölte Ali Agcával, hogy megbocsátott neki. A török terrorista soha nem árulta el, hogy miről beszélt a pápával. Sárközy idézi Karol Wojtylát: „Úgy beszéltem vele, mint fivéremmel, akinek megbocsátottam és aki bizalmamat élvezi. Amit egymásnak mondtunk, az az én és az ő titka.”

A Magyar Hírlapban (9.o.) Szerdahelyi Csongor Katolikusok, zsidók Rómában címmel megemlíti, hogy egy olaszországi zsidó magazinban karikatúra jelent meg XVI. Benedek pápáról abból az alkalomból, hogy január 17-én vasárnap, elődjéhez, II. János Pálhoz hasonlóan látogatást tesz a római zsinagógában. A rajz a pápát kötéltáncosként ábrázolja, amint éppen Róma folyója, a Tevere fölött kel át egy kötélen, hosszú rúddal egyensúlyozva, melynek egyik végére az van írva, hogy párbeszéd, a másik végére pedig, hogy térítés. A cikkíró megállapítja: „E beszédes rajz is jelzi, hogy nehéz vállalkozásra készül a német pápa. A katolikus-zsidó kapcsolatokban a II. Vatikáni zsinat, vagyis a hatvanas évek közepe óta látványos fejlődésnek lehetünk tanúi, de ma sem felhőtlen a viszony az Ó- és az Újszövetség népe között, vagy II. János Pál szép hasonlatával, a fiatalabb és az idősebb testvér között.” Szerdahelyi leszögezi: „A Vatikán és a római zsidóság viszonya a 20. században sokat javult. Az utólag igaztalanul támadott XII. Pius az Örök Városban személyesen, a világ más részein pedig nunciusai közvetítésével minden lehető eszközt megragadott az üldözöttek megmentése érdekében. Ennek az egyik szép bizonyítéka, hogy a világháború után az akkori római főrabbi katolizált, és hálából a pápa keresztnevét, a Jenőt (Eugenio) vette fel. VI. Pál volt az első katolikus egyházfő, aki Izraelbe, a Szentföldre látogatott, II. János Pál az első, aki betette a lábát egy zsinagógába, éppen a rómaiba, és utóduk, XVI. Benedek, aki szintén járt már a Szentföldön, most a római zsinagóga felkeresésével igyekszik a régi sebeket gyógyítani és a zsidó-keresztény párbeszéd ügyét előmozdítani.”

A Magyar Nemzet (10.o.) Pergőtűzben a katolikus egyház című összeállításában felhívja a figyelmet: „Miközben a katolikus egyház XVI. Benedek vezetése alatt, ragaszkodva értékeihez, igyekszik a béke üzenetét közvetíteni, nem szünetelnek az intézményei elleni támadások szerte a világon. Az akciókra nemcsak ellenséges közegben, olyan társadalmakban kerül sor, ahol a keresztények kisebbséget alkotnak, hanem olyanokban is, ahol az anyaszentegyház dominál.” Az egyház elleni egyik minapi támadás éppen Portugáliában történt. Iszlámra utaló feliratokkal összefirkálták a híres fatimai szentélyt, ahová májusban a tervek szerint ellátogat XVI. Benedek is. Múlt vasárnap reggel négy, a kegyhely templománál lévő szobrot rongáltak meg festékkel, portugál nyelven olyan szavakat festve fel, mint például iszlám, mecset és muzulmán. A helyi csendőrség közölte, hogy megvannak a térfigyelő kamerák felvételei. Az ügyben vizsgálat indult. A csendőrség állítja: teljesen elszigetelt esetről van szó, a történteknek nincs közük semmilyen szervezethez. Az orgánum a malajziai helyzetre is kitér, hangsúlyozva, hogy az ázsiai országban „a fenyegető véleménynyilvánítást manapság jócskán túlszárnyalták a keresztények ellen fellépő erők. Négy, különböző keresztény felekezethez tartozó templomot gyújtottak fel, miután a malajziai legfelsőbb bíróság eltörölte azt a jogszabályt, amely megtiltja a nem muzulmánoknak az Allah szó használatát írott szövegekben.” A cikk szerint Malajzia mozlim lakossága e tekintetben ugyanúgy megoszlik, mint a mozlim világ: egyik fele fenyegetést lát abban, ha keresztények használják az arab szót, másikuk viszont – az arab világ gyakorlatát követve – természetesnek tartja. Számos arab ország keresztény kisebbségei az Allah szóval illetik Istent, és ez nem vált ki ellenérzést. A polgári napilap rámutat arra az ellentmondásra, hogy a maláj kormány Bibliákat kobzott el az Allah megnevezés használata miatt, noha ezek a Szentírások a szomszédos mozlim Indonéziából származnak.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (Az áldozatvállalás… 15.o.) Szörényi Levente, Kossuth-díjas zeneszerző, az Illés együttes egykori frontembere nyilatkozik, aki elmondta: Tanúhegyek című, legújabb művében Maszada zelóta és Montségur albigens védőinek történetét dolgozta fel, szerinte a két történet kapcsolódik egymáshoz: „A szellemi hátterében egy tényszerűen kimutatható eszme áll, ami még az Ószövetség előtti időszakban megalapozta a legtöbb nagy vallás, vagyis az Ószövetség, az Újszövetség és az iszlám kereteit, ez pedig a zoroasztriánizmus, a dualista világnézet.” Szörényi nem fél attól, hogy darázsfészekbe nyúl: „Nem tehetek mást, mint amit a lelki parancs sugall…. Miért kellene éppen abban az időszakban megerőszakolnom saját magam, amikor alig van már hátra? Félreértés ne essék, én komolyan meg vagyok lepődve azon, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar megpróbálja a társadalmat befolyásolni bizonyos körleveleivel. Az én szemszögömből nézve semmi értelme nincsen kiadni például olyan kommünikét, hogy ’Szörényi Levente magasra tartja az újpogányság zászlaját’. Ez persze nem most volt, hanem az István, a király csíksomlyói nagy sikere után. Most pedig itt az újabb körlevél, amellyel az ember nem tud mit kezdeni. Én is tágra nyílt szemekkel nézem azokat az őrülteket, akik megpróbálnak valamit létrehozni ősvallásunk ürügyén, miközben gyakorlatilag alig tudnak valamit. Ugyanakkor, meggyőződésem, hogy sokkal magasabb rendű lehetett a táltosok és a mágusok kozmikus felfogása, mint a szibériai sámánok dobolós önkívületi állapota. A táltosok, mágusok eszmei világa feltehetőleg a zoroasztriánus volt, ami nagyon messze áll a sámánizmustól. Itt kapcsolódik össze a Tanúhegyek és az én működésem.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (A studiolo… 23.o.) Prokopp Mária művészettörténész nyilatkozik, aki 2007-ben azt a szenzációs bejelentést tette, hogy Vitéz János egykori esztergomi érsek dolgozószobájának freskóit Botticelli festette. A professzornő emlékeztetett rá, hogy Mátyás király volt nevelője már Váradon is, ahol 1445-1465 között, húsz éven át volt püspök, „létesített egy akadémiát, ahol nemcsak filozófiával foglalkoztak, mint Firenzében, hanem természettudományokkal, matematikával, fizikával, csillagászattal is. Vitéz Jánosnak gazdag humanista könyvtára volt, amely Mátyás számára is mintául szolgált. A studiolo freskóinak a kulcsa tehát abban rejlik, hogy Vitéz János európai tekintélyű szellem volt. A törökellenes összefogást sürgető diplomáciai tárgyalásai révén a kor valamennyi hatalmasságával tárgyalt. Semmi meglepő nincs abban, ha egy ilyen személyiség a fiatal Botticellit megbízza dolgozószobája kifestésével.” Fáy Zoltán interjúkészítő szerint „A Vitéz-studiolo körül kirobbant viták mintha nem is a freskók festőjéről szólnának, hanem a magyar múlt művészeti alkotásainak nem kellő értékeléséről, a tudományosan megalapozott nemzeti öntudatról.” Prokopp Mária szerint „… erről is van szó. Tulajdonképpen az egész magyar történelmet újra kellene gondolnunk, újra kellene írnunk, a kalandozásoktól kezdve napjainkig. Mintha nem akarnánk tudomásul venni arról, hogy a középkori Magyar Királyság európai nagyhatalom volt, és amikor a török hódoltság után felszabadult az ország, úgy tudtunk bekapcsolódni az európai művészeti és szellemi vérkeringésbe, mintha nem is lett volna a százötven év félelmetes pusztítása, rombolása. A hazai művészet és műpártolás európai színvonalára bizonyíték Esztergomban a porta speciosa, a III. Béla királyunk által is építtetett székesegyház díszkapuja, a királyi várkápolna, az Anjou-kori falképek és ezt követően a Vitéz-studiolo freskódísze. Utóbbi megismertetése a világgal Botticellitől függetlenül is fontos, hiszen ebből a korból egyetlen főpapi dolgozószoba sem maradt fenn Európában, még a humanista műveltségű reneszánsz pápák studiolóját sem ismerjük! A fennmaradt vagy irodalmi említésből ismert reneszánsz dolgozószobák polgárok megrendelésére készültek, mint Cosimo Medici vagy Federico da Montefeltro jeles hadvezér, Urbino urának studiolója. Vitéz János, a Lux Pannoniae, a nagy műveltségű, európai látókörű főpap és államférfi studiolójában az erények állnak a középpontban, amelyeket a bolygók diadalmenetei világítanak meg, hasonlóképpen Dante látomásához, aki a Paradiso első hét körében a bolygóktól beragyogott erények uralmát látja.”

Nyilatkozik a Magyar Nemzetben (A sátán Budapesten 34.o.) Bata Ambrus, a Keresztény Rendőrök Szövetségének elnöke, aki negyvenéves korában, már hadnagyként tért meg. 2005-ben szerelt le. Úgy látja, az egész rendszert átitatta a hazugság. Bata Ambrus elmondta: „A keresztény orvosoknak, sőt újságíróknak is van egyesületük. Miét ne lehetne a keresztény rendőröknek is? A társadalomban tapasztalható morális válság a rendőrök közt is jelen van, vagyis épp azok közt, akiknek a bűn ellen kell küzdeniük. Ez óriási probléma. Természetesen a keresztény rendőr is használ fegyvert vagy kényszerítő eszközt, de csak szükséges mértékben; nem vezetheti erőfitogtatás vagy bosszúvágy. Fokozottan tudatosítani kell, hogy a tekintély, mellyel rendelkezik, nem az övé. A hatalmat a bűn kordásában tartására kaptuk, és el kell vele számolnunk. A rendőr olyan terheket hordoz, amelyeket csak egy másik rendőr érthet meg igazán. Például ebben segít egy ilyen szervezet.” A volt hadnagy állítja: egy jól működő keresztény rendőrszövetség növelné a rendőrség presztízsét, erősítené morális tartását. Szerinte sok hívő rendőr van az országban. Kifejtette: „Mindig vannak emberi felelősök is, de létezik az eseményeknek spirituális szintjük is. Ha erről az oldalról nézzük, azt mondhatom: 2006 őszén a sátán tombolt Budapesten. A keresztény rendőr tudja, hogy a bűn igazából nem kívül van, hanem belül, mindannyiunkban. A Krisztussal közösségben élő ember megtanulhatja legyőzni, de a végső megoldást csak Isten adhatja meg. Ha ő akarja, lehet morális megújulás, s lehet újra keresztény rendőregyesület is, amelyet nem fognak ellehetetleníteni.”

Magyar Kurír