Napi sajtószemle

A Népszabadság (1., 2.o.) Ferenc pápa Magyarországra jön, a Népszava (8.o.) Magyarországra látogat Ferenc pápa, a Magyar Hírlap (1.,5.o.) Három év múlva hazánkba látogat Ferenc pápa, a Magyar Nemzet (1.,9.o.) Hazánkba látogat a pápa címekkel számolnak be arról, hogy tegnap Ferenc pápa elfogadta Áder János köztársasági elnök meghívását, hogy Magyarországra látogasson. A Szentatya magánkihallgatáson fogadta az államfőt, aki közölte: a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával (MKPK) egyeztetve hívta meg a pápát 2016-ban Magyarországra. Abban az évben lesz Szent Márton tours-i püspök születésének 1700. évfordulója, aki az akkori Pannónia provinciából származik.

A Népszavában (8.o.) Rónay Tamás Reménysugár címmel úgy véli, hogy ha Ferenc pápa valóban eljönne hazánkba, csakúgy mint Brazíliában, „a magyar főpapokat is arra intené, menjenek a szegények, a rászorulók közé, hirdessék közöttük az evangéliumot, lépjenek ki a kényelemből, hiszen az egyház csak akkor hiteles, ha a főpapok is a tanítás szerint élnek. Szegények itthon is vannak, nem is kevesen. És más problémák is léteznek, amelyeket nem lenne szabad a szőnyeg alá söpörni.” Ami pedig a politikusokat illeti, a cikkíró úgy véli: ha Ferenc pápa „Talán… eljön hozzánk, személyesen is elmondja nekik: megosztás helyett párbeszéd kell, nos, akkor itthon is történhet változás ebben a politikának nevezett posványban. Ha már Ferenc pápa sem tudna segíteni, ha már az ő szavára sem figyelnek oda, akkor tényleg nincs miben bíznunk.”

A Magyar Nemzetben (27.o.) Szilvay Gergely Elődjével ellentétben címmel arra keresi a választ, folytonosság vagy törés van Ferenc pápa és elődje, XVI. Benedek között? A cikkíró tényként állapítja meg, hogy XVI. Benedeket nem szerette a média, Ferenc pápát viszont szereti a sajtó. „Ennek ellenére vagy éppen ezért megnyilatkozásait, mondatait még inkább hajlamos félremagyarázni. Sokan benne látják ugyanis a progresszívek által követelt reformtok letéteményesét. Így aztán akármit mond, sokkal több reformszándékot látnak szavai mögött, mint amennyi valójában van. Mindez pedig együtt jár azzal, hogy Ferenc pápa akármit tesz, lépéseit szembeállítják Benedekéivel… Benedek tehát a reakciós, Ferenc a progresszív pápa… Ez a kategorizálás azonban igencsak félrevezető lehet” – figyelmeztet Szilvay, rámutatva: „Ami ennek ellentmond, az nem létezik – például a Benedek által írni kezdett, majd Ferenc által befejezett, nemrég magyarul is megjelent enciklika, a Lumen fidei; vagy Ferenc pápa Benedekre hivatkozó mondatai.” A szerző megállapítja: a két pápa „kétségtelenül más habitus. A német Benedek óvatos, visszahúzódóbb volt, az argentin Ferenc spontánabb és meglepetésekkel teli. De mindez stílus kérdése, nem az egyház tanításának tartalmáé. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a pápák nem mindenhatóak: köti őket az egyház eddigi tanítása, amelynek nem a megváltoztatására, csak a magyarázatára és továbbadására kapnak mandátumot. A két egyházfő közti törés paradigmáját tehát a sajtó ötlötte ki, ami már csak azért is félrevezető, mert maga Benedek pápa volt az, aki 2005. karácsonyi beszédében – amelyet az egyik legfontosabb megnyilatkozásának tartanak – az ötvenedik évfordulóját ünneplő II. Vatikáni Zsinat kapcsán ítélte el azokat az ultrakonzervatív nézeteket, amelyek szerint a zsinat törést jelentett az egyház történetében, s fogalmazta meg a ’kontinuitás hermeneutikáját’, miszerint a zsinatot a korábbi fényében kell értelmezni.” Vagyis: „a zsinat nem leváltja a korábbi egyházat, hanem kiegyensúlyoz.”

A Népszabadságban (11.o.) Megyesi Gusztáv Púp hátán púp címmel ironizál többek között Harrach Péternek, a KDNP parlamenti frakcióvezetőjének kijelentésén, miszerint a stadionok egészségügyi intézményeknek tekinthetők, s emlékeztet rá: a közelmúltban a Népszabadság jegyzőkönyv alapján jelentette meg, hogy három évvel ezelőtt „Erdő Péter bíboros az apostoli nuncius jelenlétében kifejezetten rossz ötletnek, sőt életveszélyesnek találta Semjén pártelnök tervét, miszerint államilag elismertté tennék az egyházi esküvőt, miképpen a kötelezően választható hittan, illetve etikaóráról se volt jó véleménye. Ha ehhez hozzávesszük a kereszténydemokraták okozta galaktikus méretű iskolai és óvodai káoszt, amit az egyházi vezetők se hagynak szó nélkül, akkor ez a kereszténydemokrata társaság egyre nyomasztóbb púp már az egyház hátán is. És akkor őszentsége a Vatikánban még nem is értesült arról, hogy Semjén pártelnök és társai a liberálisoknál csak az elesetteket és a homoszexuálisokat vetik meg jobban.”

A Népszava Szép Szó című mellékletében (3.o.) Bóta Gábor A gödör legmélyén címmel ír méltató kritikát Székely Csaba Bányavidék című drámatrilógia befejező részének, a Bányavíznek a Szkéné Színházban Csizmadia Tibor által színre vitt előadásáról. A darab egyik főszereplője egy alkoholista, pedofil pap.

A Magyar Nemzet (4.o.) Végső búcsú a szeretet vértanújától címmel számol be arról, hogy nagy részvét mellett szülőfalujában, Nógrádon helyezték tegnap örök nyugalomra a múlt héten meggyilkolt cibakházi plébánost, Szarvas Andrást. Délelőtt az engesztelő szentmisét Beer Miklós váci megyéspüspök celebrálta, aki prédikációjában felidézte, hogy Jézus kétszer kiáltott fel a kereszten. Először azt mondta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” „Szarvas atya ravatalánál most mi mindannyian ugyanezt a jajkiáltást halljuk a lelkünkben visszhangozni. Feltesszük a kérdést, hogy ez a drága jó ember hogyan halhatott meg ilyen kegyetlen módon?” – fogalmazott a főpásztor. Ugyanakkor mindenkit azzal igyekezett megnyugtatni, hogy minden emberi sorsnak a feltámadás az értelme. Beer Miklós jelezte azt is, hogy Krisztus a keresztfán másodszor is felkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” A püspök a gyilkosra utalva azt mondta, hogy keresztény emberként el kell tanulnunk Jézustól a megbocsátás lelkületét, mert egyedül abból fakad reménység a lelkünkben. A szentmise végén Hegyes Zoltán cibakházi polgármester beszédében leszögezte: egy olyan nagy embertől kell elbúcsúzni, aki a község gerince volt. Fedor Tibor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője pedig Jézus szavaira emlékeztettt, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért. „A mártírhalált halt András atya példája ezt támasztotta alá” – tette hozzá.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (40.o.) György Zsombor A vértanú címmel készített riportot, kiemelve, hogy Cibakháza nem tér magához a sokkból, amit a mindenki által szeretett és tisztelt Szarvas András atya brutális meggyilkolása okozott. A cikkíró emlékeztet rá: Szarvas András nem csak a helyben élő szegényeket karolta fel, sokat segített árvaházban nevelkedő fiataloknak is, tanította őket, nyári táborokat szervezett. Pártfogoltjai közül többen is vissza-visszajártak hozzá, többnyire pénzt kértek tőle. Így tett az a 31 éves fiatalember is, aki májusban W. Renátóval együtt meglátogatta. Elmesélte neki, hogy egészségügyi iskolába jár, egyenesbe fog jönni, készül Svájcba ápolónak. Csak egy kis segítség kell még az elinduláshoz. Az atya összeszedte minden pénzét, amit otthon talált, hatezer forintot, odaadta nekik, és szállást is biztosított számukra. Szeptember 10-én éjszaka a Budapesten az utcán élő, 19 éves W. Renátó visszatért „meghálálni” a szívességet. Az még kérdéses, hogy a gyilkosságot egyedül követte volna el, a falusiak szerint képtelenség, hogy egyedül képes lett volna tettét véghezvinni. A lapnak Máthé György esperes nyilatkozik, nem tagadva, kegyetlenül nehéz a feladat, hogy alig pár nappal a gyilkosság után kiálljon a hívek elé, s szóljon hozzájuk. Máthé atya is sok viszontagságon ment keresztül eddigi élete során. Elveszítette két testvérét. Az egyiket 31, a másikat 44 évesen szólította magához az Úr. Néhány éve Újpesten családirtás áldozatait temette, köztük két gyermeket, s mindenki tőle várta a választ: ha Isten létezik, s tényleg szeret minket, miért hagyja, hogy ilyesmi megtörténjen? S most miért hagyta, hogy Cibakháza szeretett papját, a falu lelkét megöljék?” Az esperes szerint elsősorban is idő kell, hogy kibeszéljük a történteket, magunkban feldolgozzuk, hogy aztán ne a bosszú, hanem a jézusi szeretet kerekedjen felül magunkban, ami jelen esetben úgy fordítható le, hogy ne süllyedjünk le a barbárok szintjére. Maradjunk emberek, akiket maga formájára alkotott a Jóisten. A cikkíró hozzáteszi: a megbocsátás nem is várható el, de az abban való hit igen, hogy odaát, a túlsó dimenzióban minden tettünk megméretik, hogy a jók jutalmukat, a rosszak büntetésüket nyerik el, s hogy András atya „már onnan tekint le ránk, ahová az Úr tettei alapján elhelyezte, szóval az ebben való hit mégiscsak hozhat némi megnyugvást. Másrészt számolni kell még a szabad akarat kérdésével is, Isten egyik legnagyobb ajándékával. Ami lehetőség és felelősség is egyben. Egyesek élnek, W. Renátó és barbár társai visszaélnek vele, amiért jó esetben már a földi igazságszolgáltatástól is megkapják büntetésüket, de odaát biztosan.” Máthé György XIII. Leó pápa Szent Mihály-imáját idézte: „Te pedig mennyei seregek Vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, taszítsd vissza a kárhozat helyére.”

Magyar Kurír