Napi sajtószemle

A Magyar Demokratában (42-43.o.) Nagy Ida A pápa Magyarországra látogat címmel készített összeállítást a múlt heti, Katolikus Társadalmi Napokról. A tudósító megállapítja: az érdeklődés a szervezők legvérmesebb reményeit is túlszárnyalta. A cikkíró kiemeli: „Rengetegen voltak kíváncsiak a fogyatékosat, öregeket gondozó otthonok munkájára, a cigány és a szenvedélybeteg pasztoráció lehetőségeire, a katolikus oktatási és szakképző intézmények tevékenységére.”

A Népszabadságban (Irreálisan sok a hittanos 4.o.) Kamarás István egyetemi docens, vallásszociológus elmondta: az általános iskolákban irreálisan sokan választották a hittant, többször annyian, mint amennyi a rendszeresen vallásgyakorlók aránya a társadalomban. Szerinte több tényező mellett a szülők tájékozatlansága vagy félelme is közrejátszott abban, hogy így alakult, egy részük úgy gondolta: „a mai világban jobbat tesz a gyerekének, ha inkább hittanra járatja.” Ismeretes: az általános iskolákban felmenő rendszerben vezetik be az erkölcstant és az alternatívaként választható hittant, egyelőre az első és az ötödikes évfolyamon. Kamarás István kifejtette: előzőleg arra lehetett számítani, hogy a hittanra jelentkezők aránya megközelítőleg hasonló lesz a vallásgyakorlókéhoz. Az eredmény őt is meglepte. Miközben a vallásukat egyházi keretben aktívan gyakorlók aránya Magyarországon összesen 16-18 százalékra tehető, addig a szülők az ötödikesek 42 százalékát, az elsősöknek pedig 52 százalékát íratták be a valamelyik felekezet által szervezett hittanra. A különbség szembetűnő. A szociológus emlékeztet rá, hogy Erdő Péter bíboros többször is kijelentette: a kötelezően választhatóvá tett iskolai hittan bevezetését nem a katolikus egyház kérte. Kamarás másfél száz egyházi személyt és világi keresztény értelmiségit kérdezett meg arról, mi a véleménye az új rendszerről: nagy részük annak ellenére sem támogatja, hogy jobboldali nézeteket vall. A papok és lelkészek attól tartanak, hogy a tantervbe illesztett hitoktatás miatt a diákok kevésbé fognak részt venni az egyházközségek és a gyülekezetek életében. Elgondolkodtató, hogy a tizenhárom megkérdezett püspökből nyolc ellenzi a hitoktatásnak ezt a formáját – olvasható a cikkben.

Ugyancsak a Népszabadságban (9.o.) Ónody-Molnár Dóra A hazugság örök címmel azt állítja, hogy Balog Zoltán humáncsúcsminiszter csak szavakban hirdeti a romboló hatású szegregációt. „Jászladányban a Klik a katolikus egyház közreműködésével oldotta meg, hogy a roma gyerekek iskolai elkülönítése fennmaradjon. A miniszter ezekben az ügyekben hallgat. Egyedül akkor szólt, amikor egy jogvédő szervezet beperelte a görög katolikus egyházat, mert az újranyitott egy iskolát, amelyet éppen a szegregáció miatt zártak be korábban. Természetesen nem azért tiltakozott Balog, hogy így megint a többiektől elkülönítve tanítsák a roma gyerekeket, ellenkezőleg: fellépett az iskola védelmében.”

A Magyar Nemzet (15.o.) Apáca, vérbíró, road movie címmel számol be arról, hogy az idei Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon a fődíjat Pawel Pawlikowski Ida című filmje nyerte el, amely egy apácajelölt lány és egy kommunista jogásznő sajátos utazását meséli el: a hatvanas évek elején az árvaként kolostorban felnevelkedett novíciának, Idának a felszentelése előtt találkoznia kell Wandával, az egyetlen rokonával. Wanda az ötvenes években vérbíróként működött, Vörös Wanda néven híresült el. A nagynéni elárulja a lánynak: Ida valójában zsidó származású. Szülei és bátyja halálának körülményeiről szinte semmit sem tudni, csak azt, hogy egy kicsi településen laktak, és a földi maradványaik is ott találhatók valahol. Az idősebb, de még mindig vonzó, ugyanakkor kiégett és az italt sem megvető nagynéni és a teljesen ártatlan, a világ dolgaiban járatlan lány együtt indulnak útnak, hogy az utazás végén szörnyű, bár a történelem ismerői számára egyáltalán nem szokatlan felfedezést tegyenek a család többi tagjának haláláról.

Magyar Kurír