Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadságban (6.o.) Sárközy Júlia A római zsinagógába várják a pápát címmel harangozza be, hogy vasárnap XVI. Benedek pápa ellátogat a római zsinagógába. A lap római tudósítója kiemeli, hogy a Szentatya látogatására éppen egy hónappal XII. Piusz boldoggáavatásának bejelentése után kerül sor. Sárközy idézi Riccardo Di Segni római főrabbit: „Ebben a zsinagógában, ebben a városban béke és barátság kíséri a pápa látogatását. Nem lesz könnyű, a vitáknak nincs vége. Úgy gondoljuk, hogy XII. Piusz többet tehetett volna, de felelősségünk példát mutatni a vallások közötti békéről. Barátsággal várjuk Ratzingert.” Israel Meir Lau tel-avivi főrabbi viszont a SkyTg24 hírtelevízióban így fogalmazott: „Wojtyla pápa a soát az áldozatok oldalán élte át. Ratzinger a barikád túloldalán.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy II. János Pál volt az első pápa, aki ellátogatott a római zsinagógába, 1986 áprilisában. XVI. Benedek vasárnapi látogatásáról a 82 éves Pietro Terracina azt mondta: „Inkább a Róma-meccset nézem, nem tudok felejteni.” A zsinagógához készülő Shlomo Venezia kijelentette: „Én hiszek abban, hogy előre kell lépni.” A rabbigyűlést vezető Giuseppe Laras „kiszámíthatatlan reakciókat” vár. A Keresztény Egység Tanácsát vezető Walter Kasper bíboros szerint viszont vasárnap a józan ész fog felülkerekedni: „A pápa úgy döntött, hogy lezárja a játszmát, mivel a tények XII. Piusz mellett szólnak, mindent megtett a zsidók mentéséért. Találkozni és egymás szemébe nézni segít a félreértések tisztázásában. A szentföldi látogatást is félelem kísérte, akkor is feleslegesen.”

Az Élet és Irodalomban (Védőbeszéd… 9.o.) David van Reybrouck flamand író nyilatkozik, aki Védőbeszéd a populizmus mellett című írásáért 2009-ben megkapta az év legjobb esszéjének járó Jan Hanlo-díjat. Az író állítja: az európai populista mozgalmakat a magasan és az alacsonyan képzettek közötti mély szakadék teremtette meg. Szerinte a populizmus két irányba mehet: „Vagy még szélsőségesebb lesz, vagy egyfajta demokratizálódáson megy keresztül. Ez utóbbi történt a szocialista mozgalommal is, amikor a radikális kommunista vonaltól elmozdult a szociáldemokrata vonal felé. Bár baloldalinak tartom magam, azt gondolom, XIII. Leo pápának igaza volt, amikor a Rerum Novarumban azt mondta, hogy a munkáskérdés túl fontos ahhoz, hogy átengedjük a szocializmusnak. Kimondta, hogy a szocializmus módszereivel nem értünk egyet, de a helyzetelemzésén érdemes elgondolkodni, és ez döntő lépés volt a megoldások felé.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (4.o.) Kacsoh Dániel Késik az egyházi iskolák támogatása címmel emlékeztet rá: tavaly szeptember eleje óta adós a kormányzat azt egyházi iskoláknak még a 2008. év után járó kiegészítő támogatás összegének meghatározásával. A legújabb határidő február közepe, noha a tételnek már a november végén megszavazott zárszámadási törvényben is szerepelnie kellett volna. Papp Kornél, a református egyház oktatási szakértője a lapnak elmondta: minősíthetetlen a kormányzat eljárása, az összegnek szerepelnie kellett volna a 2008. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben. Ráadásul tavaly ősz eleje óta folyik a játék a számokkal. Papp Kornél szerint a zárszámadás számadatait figyelembe véve hozzávetőlegesen négy és félmilliárd az állam tartozása az egyházak felé.

A Magyar Nemzet (Dávid… 3.o.) beszámol arról, hogy Dávid Ibolya, az MDF elnöke tegnap az izraeli parlament, a knesszet delegációjával tárgyalt a Parlamentben. A találkozó után elmondta: a knesszet létrehozott egy izraeli knesszet keresztény szövetségesek választmánya nevű csoportot, amelyik a világ országaiban különféle pártok keresztény képviselőivel keresi a kapcsolatot azért, hogy részben vallási, részben pedig közös kulturális célokat szolgáljanak. Magyarországon az MDF az egyik ilyen párt, amellyel szeretnének kapcsolatot kialakítani az elkövetkező időben.

A Hetekben (Veszélyzóna… 14-15.o.) Heller Ágnes filozófus nyilatkozik, aki leszögezte: „A kommunizmus gyilkosságai morálisan ugyanúgy ítélendők meg, mint a nácizmus gyilkosságai. Tömeggyilkosság és tömeggyilkosság között nincs morális különbség. A különbség ’teológiai’ jellegű. A zsidók esetében a nácizmus nem az ’ellenséget’ akarta kiirtani, ahogy a Szovjetunió, hanem egy népet, amely ráadásul a monoteizmus hagyományainak a megtestesítője. A holokauszt valójában Isten elleni harc volt. Nemcsak azért, mert úgy tartották, a zsidók Isten kiválasztott népe, hanem azért is, mert a zsidók létezése egyetlen bizonyítéka annak, hogy Krisztus élt. Tehát ha a zsidókat kiirtják, ezzel együtt a kereszténységet is kiirtják. Hitler harcot folytatott Isten ellen. A nácizmus pogány hitvallás volt, a holokauszt teológiai kérdés volt. Nem ellenséget öltek, hanem Isten tanúit akarták megsemmisíteni. Ez kimondott cél is volt. A náci párt főembereinek ott kellett hagyniuk az egyházaikat, mert a német mitológiát vissza akarták hozni a német történelmi és kortárs gondolkodásba. Ezért tehát a kettő nem összehasonlítható egymással. Természetesen a bolsevizmus is ölt gyerekeket, de nem volt elsőrendű célja az utánpótlás kiirtása. Ilyen módon nem, de más szempontból viszont nagyon is áll az összehasonlítás.”

A Magyar Hírlapban (A kromatikus skála… 15.o.) Kocsis Zoltán zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy a világon először hangzik el Arnold Schönberg Mózes és Áron című operája a Kocsis Zoltán által megkomponált harmadik felvonással holnap este a Művészetek Palotájában. A művész elmondta: „Éreztem a mű befejezetlenségét, így Schönberg szövege alapján megkomponáltam a harmadik felvonást. A mű a zsidók Egyiptomból való kivezetéséről szól, a zeneszerző Mózes második és negyedik könyve alapján állította össze a szöveget. Így jött létre ez a sajátos bibliai adaptáció, amelynek egyik legfőbb értéke, hogy nemcsak életszerű közelségbe, hanem egyenesen a XX. századba transzformálva rajzolja elénk a történetet. Az angolok szorgalmazta Uganda-programot – amely szerint a zsidó népet nem Palesztinában, hanem Madagaszkárban vagy Ugandában kellett volna elhelyezni – ugyanis nagyon ellenezte Schönberg, aki nemcsak ezt az operát, hanem a Bibliai út című színművét is erről írta. Tehát egy nagyon is megfogható világpolitikai esemény ürügyén fogalmazta meg saját szavaival a bibliai történetet.”

Magyar Kurír