Napi sajtószemle

A Népszabadságban (14.o.) Ortutay L. Gyula Bibliai téma a szegénység címmel felhívja a figyelmet: még a Vatikán kiközösítése fenyegette három évtizede a felszabadítás teológiájának néhány képviselőjét, ám most Ferenc pápa közösen celebrált misét a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában a 85 éves Gustavo Gutierrez perui domonkos atyával, aki 1971-ben megjelent könyvével a mozgalom egyik alapítójának számít. A cikkíró szerint a szeptember közepén történt találkozó híre talán azért nem keltett nagyobb visszhangot, mert néhány nappal korábban a Vatikáni Hittani Kongregáció prefektusa, Gerhard Ludwig Müller püspök már egyértelműen jelét adta, hogy a Szentszék – a több évtizedes elutasító magatartás után – nyit a felszabadítás teológiája felé. Müller A szegények oldalán, a felszabadítás teológiája című esszékötet Mantovában rendezett bemutatóján jelent meg szerzőtársa, Gustavo Gutierrez oldalán, és már akkor közölte, hogy a pápa tervezi fogadni a perui teológus atyát. A cikk szerzője emlékeztet rá: Ferenc pápa korábban, a jezsuiták argentínai rendfőnökeként, a katonai diktatúra idején megkérdőjelezte a felszabadítás teológiáját. Sandro Magister vatikáni szakértő az AFP-nek nyilatkozva felidézte, hogy Bergoglio bíborosként még 2005-ben is azt mondta a felszabadítás teológiájáról, hogy ugyanúgy halott, mint a létező szocializmus. A szakértő szerint Bergoglio rendfőnökként, majd Buenos Aires érsekeként is Juan Carlos Scannone argentin jezsuita népteológiájának a tanításait követte. Ebből adódik, hogy pápaként is látványos gesztusokat tesz a szegények, a társadalom peremére szorultak felé. Ortutay arra is felhívja a figyelmet, hogy még XVI. Benedek pápa nevezte ki 2012-ben Gerhard Müllert a Hittani Kongregáció élére, pedig ő köztudomásúlag érdeklődött Gutierrez tanítása iránt, 2004-ben Németországban és Spanyolországban is megjelent közösen írt esszékötetük. A szeptemberi kiadásnak a L’Osservatore Romano két teljes oldalt szentelt, és idézte Müller püspököt, aki szerint a felszabadítás teológiáját nem helyes csak Latin-Amerikára leszűkíteni, mert az „a huszadik századi katolikus teológia egyik legfontosabb folyamata”. A Vatikán lapja interjút közölt Gutierrez atyával, aki elmondta: a felszabadítás teológiája semmit sem veszített érvényéből, mert a szegénység ma is jelen van, örök bibliai téma. Szerinte a 80-as évek bírálata részben félreértésen alapult, mert „nincs szó a szociális felszabadítás teológiájáról, még akkor sem, ha a felszabadításnak van persze szociális vonatkozása is, ám a hangsúly legalább annyira a bűnök alóli felszabaduláson van.” Ortutay szerint az üzenet egyértelmű: „Mivel ma már nem áll fenn a hit és a politika összekeveredésének veszélye, Ferenc pápa elismerheti azt a pozitív szerepet, amelyet a felszabadítás teológiája szellemében tevékenykedő papok a szegények körében betöltöttek.”

A Magyar Hírlapban (8.o.) Farkas Péter A munka méltósága címmel megállapítja: a munka teológiájával legátfogóbban II. János Pál pápa Laborem exercens kezdetű enciklikája foglalkozik, amely rámutat arra, hogy a szélsőségesen „gazdaság- és anyagelvű” gondolkodásmód következtében létrejöhet egy olyan helytelen felfogás, amely szerint a munka a tőke eszköze. Ám a tőke, amely az „emberi munka történeti örökségének gyümölcse”, és egy „óriási és hatalmas eszköztár”, nem tekintheti eszközként az emberi munkát, hanem a tőkét a munka hozza létre. A munka elsődleges a tőkével szemben. Az embernek pedig elsődlegessége van a munkával (technikával) szemben. A munka szolgálja az embert és nem az ember a munkát. A cikkíró idéz a Katolikus Egyház társadalmi tanításából: „Az Egyház szociális tanításával ellenkeznek azok a gazdasági és társadalmi rendszerek, melyek föláldozzák a személyek alapvető jogait, vagy a profitot tekintik kizárólagos törvényüknek és végső céljuknak. Ezért az Egyház elutasítja a modern időkben a kommunizmushoz vagy a szocializmus ateista és totalitárius formáihoz kapcsolódó ideológiákat. Továbbá elutasítja a kapitalizmus gyakorlatában az individualizmust és a piac törvényének az emberi munkával szembeni abszolút elsőbbségét.” Farkas Péter leszögezi: „Korunk egyik legnagyobb társadalmi problémája a munkanélküliség. Mai munkacentrikus világunkban a munkahely köré szerveződik sok olyan intézmény és tevékenység, amelynek elvesztése a pszichikai közérzetet is veszélyezteti.” A szerző hangsúlyozza, hogy az egyes munkanélküli-csoportokhoz (pályakezdők, nők) illeszkedő specifikus ellátásra van szükség, mivel a problémák gyökere eltérő. Emellett arról sem feledkezhetünk meg, hogy a munka nem életcél. „A munka egyszerre személyes és közösségi vonatkozású. A személyes jelleg a munka személyt gazdagító, alkotó tevékenységében, a közösségi jelleg a másokkal való szolidaritásban mutatkozik meg.”

A Népszabadság (Kövér… 2.o.), a Magyar Hírlap (Kövér… 1.,2.o.) és a Magyar Nemzet (Példamutatás… 4.o.) is beszámolnak arról, hogy tegnap Kövér László házelnök a parlamentben fogadta öt keresztény roma szakkollégium hallgatóit és tanárait. Elmondta: nagy számban kellene a roma értelmiségieknek olyan életutat választaniuk, amely példaképként szolgál közösségük többi tagjának. A parlament fideszes elnöke rámutatott: jelenleg a teljes roma közösség egy százalékának van felsőfokú végzettsége, s még sok víznek kell lefolynia a Dunán ahhoz, hogy legalább tíz százalékra javuljon az arány. A házelnök tévútnak nevezte azt a jogvédő gyakorlatot, amelyik csak konfliktuskeltésben érdekelt, és a cigányság minden problémájáért a többséget hibáztatja. Ezért arra kérte a hallgatókat: keresztény szemléletben, a kölcsönös szeretet és elfogadás útján próbálják megoldani a gondokat. Ismeretes, hogy a magyarországi történelmi egyházak 2011. március 17-én alapították meg a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatot a cigány közösséghez tartozó fiatalok felsőoktatási képzésének segítésére.

Magyar Kurír