Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (Levésett farkasok 30-31.o.) Major Balázs régész, a szíriai Margat várának – és más közel-keleti keresztény műemlékek – feltárásán dolgozó magyar misszó vezetője nyilatkozik a végveszélybe került szír keresztények helyzetéről. A polgárháború miatt olyan keresztes várak is veszélybe kerültek, amelyeknek a kincsei a magyar régészek sokéves munkájának köszönhetően tárultak fel. A régész professzor úgy véli, addig nem fog alapvetően megváltozni semmi a ,mozlim országokban, ameddig létre nem jön egy igazán erős középosztály. Arra is figyelmeztetett: ne legyenek illúzióink afelől, hogy a kifosztott keresztény múzeumok és régészeti lelőhelyek anyagának jelentős része nyugati műgyűjtőknél landol majd. „A háborúknak mindig vannak haszonélvezői, akik pontosan tudják, hogy milyen műkincset hogyan szerezzenek meg.” Major Balázs leszögezte: jelenleg a térségben két és fél millió alavita mozlim és legalább ennyi keresztény élete van közvetlen veszélyben. Ha a vallási türelmetlenség terjed, az iszlám világból egyes becslések szerint több mint tízmillió kereszténynek kell elmenekülnie, már ha egyáltalán lesz lehetőségük az életük mentésére. A professzor szerint „Akárhogyan alakulnak is a dolgok Szíriában, egy biztos: sokára lesz újra az a kedves, barátságos ország, amelyet annyira megszerettünk. Barátainkat és kollégáinkat soha nem hagyjuk el, így, amint lehet, visszamegyünk dolgozni a teljes stábbal. De hogy béke és bizalom lesz-e az ott élő emberek között? Hát, a mostani eseményeket látva, ennek a helyreállítása nagyon nehéz feladat lesz.”

A Magyar Hírlapban (12.o.) Szabó Palócz Attila Jezsuiták címmel mutatja be röviden a százéves Szív című jezsuita újság nyári, dupla számát, amely Latin-Amerikával foglalkozik, megemlékezik a salvadori jezsuita vértanúkról, s interjút közöl Szabó Zsolt Józseffel, a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgálati Missziós Mozgalom (HVSZSZMM) elő magyar papjával, aki Peruban szolgál. Az MH újságírója a beszélgetésből kiemeli: „Európában sokan ábrándoznak a legszegényebbek szolgálatáról, mások elterelik a szót, amikor hallanak felőlük. Vannak, akik felvállalják, hogy életüket a harmadik világnak szenteljék, és az ott élőkkel töltsék életük hátralevő részét. Közülük való Szabó Zsolt József…”

A Népszava Szép Szó című mellékletében (1.o.) Rónay László A szeretet pedagógusa címmel emlékezik a fél évszázada elhunyt Sík Sándor piarista pap kötőre, pedagógusra. A cikkíró kiemeli: Sík Sándor hitelességének alapját tapasztalatai adták. „A fiatalságot a gimnáziumban és cserkészetben ismerte meg, így szembesült gondolkodásukkal, értékek iránt érzett vágyukkal. Az ő esetében gyakorlati tevékenysége hitelesítette írásait, nem minden tapasztalat nélkül foglalkozott az oktatás-nevelés nyitott kérdéseivel, mint ez napjainkban divatos eljárás. Személyiség- és nem rendeletközpontú volt. Nem ’felülről’, hanem ’belülről’ alakította ki nevelői ténykedését. Napjaink legvisszataszítóbb jelensége, hogy az oktatásügy némely irányítója foghegyről, kioktató gőggel beszél a pedagógusokról. Tanulhatnának Sík Sándorról.” A cikk szerzője Sík Sándor egyik legszebb tanulmányának nevezi a Nagy dolog a szeretet című dolgozatát, amelyben Pál apostolra hivatkozik: „Mindennek a szeretetben kell meggyökerezve és megalapozva lennie.” Rónay László hozzáteszi: „Az ő pedagógiájára érvényes ez a kívánalom, az oktatás-nevelés ügy irányítója most éppen ellenkező szellemben nyilatkozik. Hogy lesz, hogyan lehet ebből erkölcsi értékteremtés? Kivagyiságból, gőgből, lenézésből nem lehet erkölcs.” A szerző figyelmeztet: hiteles értékeket szolgálni és teremteni csak úgy lehet, ahogy azt Sík Sándor tette: „ugyanazt mondani, ugyanúgy cselekedni ma, holnap, holnapután és azután. Nem ellenkezőjére fordított magatartással és mondatokkal. Többek között ez a szeretet pedagógusának nem halványuló tanítása. Éppen fél évszázada hunyt el, de a tanítása él. És élnie kellene egy olyan társadalomban, amely erkölcsi értékekre alapozna. Akik kilúgozták ebből, ostobaságból vagy szándékosan, azok szégyellhetik magukat.”

Ugyancsak a Népszava Szép Szó mellékletében (1.,2.o.) Várkonyi Tibor A historikus Paul Lendvai címmel méltatja a magyar származású osztrák újságíró Magyarok főcímű, Győzelmek és kudarcok alcímű, közelmúltban megjelent kötetét. Várkonyi a könyv szerzőjének egyik nagy leleményének tartja, hogy idézi „azt a kevésbé citált Prohászka Ottokár-mondatot, amelyet a ma annyit bálványozott hajdani püspök, a közoktatás prófétájának kikiáltott politikus” fogalmazott meg a XIX. század végén: „Ami az úr és a paraszt közötti ellentmondást illeti… az úr a parasztot nem egész embernek, hanem egy fél szarvasmarhának tekinti.”

Magyar Kurír