Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (4.o.) Csaknem félmilliárd jut hittanórákra című beszámolója szerint a köznevelési államtitkár közölte a lappal: bruttó 244 020 forintos fizetést kapnak a hit- és erkölcstanoktatók. A hitoktatás idei évre vonatkozó teljes állami támogatása 367,2 millió forint. Az állami támogatást nyolcfős csoportokkal számolják, de a kormány külön keretet határozott meg azokra az esetekre, ahol nem jön össze ennyi gyerek. Alacsonyabb csoportlétszám esetén kiegészítő támogatás jár, e célra 100 milliót különítettek el. A kis csoportok finanszírozásával kapcsolatban azonban vannak még tisztázatlan kérdések, ezt a tárca is elismerte, jelezve: a csoportok összegyűjtésének és nyilvántartásának módja pontosítást igényel, elsősorban a szenzitiv adatok védelme miatt. Ismeretes, még az iskolai dokumentumokban sem tüntetik fel, hogy a diák milyen felekezet órájára jár, sőt azt sem, hogy hittant vagy erkölcstant választott. Az egyházak egyébként tankönyvtámogatásra is jogosultak, tanulónként 980 és 1580 forint értékben, évfolyamtól függően. Közli az MN azt is, hogy a jövő évi költségvetési tervezet szerint 2014-ben több mint egymilliárd forint jut majd a hit- és erkölcstanoktatásra.

A Magyar Hírlap (8.o.) Film készül a cibakházi plébános meggyilkolásáról címmel adja hírül, hogy a Médiatanács 53 millió forintos támogatásról hozott döntést a Magyar Média Mecenatúra program legutóbbi pályázatai alapján. Az egyik, Escher Károlyról elnevezett pályázat nyertese, Varga Ágota a cibakházi esperes, Szarvasi András meggyilkolásával kapcsolatos eseményeket rögzítheti  a kétmillió forintos támogatásból. Ez utóbbi pályázati kiírással a Médiatanács olyan magyar vonatkozású, „hirtelen felmerülő vagy speciális események” forgatási nyersanyagának előkészítését akarja lehetővé tenni, amelyek megörökítése fontos lehet az utókor számára, és amelyek megfelelő alapot biztosíthatnak egy – a témából később elkészülő – színvonalas dokumentum- vagy ismeretterjesztő film leforgatásához.

A Heti Válaszban (45.o.) Baritz Sarolta Laura Alapjövedelem vagy emberi fejlődés? címmel reagál arra, hogy az Európai Unióban aláírásgyűjtés zajlik arról, hogy alanyi jogon, feltételek nélkül mindenkit bizonyos összegű alapjövedelem illessen meg. Magyarországon 85 ezer forintos összegről beszél Szanyi Tibor, az MSZP parlamenti képviselője, az elv egyik szószólója, ami a költségvetést évi tízezermilliárd forinttal terhelné meg. A közgazdász domonkos szerzetesnő figyelmeztet, hogy ez hasonlít a szocializmusból jól ismert állami paternalizmushoz, s az alapjövedelem bevezetése irreálisan magas költségvetési kiadást is okozna. Egyúttal emlékeztet rá: az egyház társadalmi tanítása szerint az embert alanyi jogon a munka illeti meg. II. János Pál pápa Laborem Exercens kezdetű enciklikájában a következőket írja: „az ember tehát, mint személy, a munka alanya… a (munkatevékenységeknek) arra kell szolgálniuk, hogy (az ember) kibontakoztassa emberi mivoltát és betöltse hivatását, ami őt ember-voltából következően, mint személyt megilleti.” Laura nővér hozzáteszi: „Ezek szerint a munka sokkal inkább szolgálja az ember kiteljesedését, mint a segély jellegű juttatások. S ha az állam az emberhez méltó, az ember valós érdekeit és céljait szolgáló munka feltételeinek biztosításán buzgólkodik, mind anyagi, mind szellemi, mind erkölcsi szinten, akkor a költségvetés kímélőbb és az embert jobban segíti. Ehhez szükség van mind az államapparátus, mind a társadalom erkölcsi, értékrendi megújulására. Az alapjövedelem kifizetésére tervezett anyagi források hatékonyabban működnének, ha a teljes ember széles körű fejlődését céloznánk meg velük, mintha a komplex feladatot egy pénzbeli juttatás kifizetésére redukálnánk.” A szerző idéz Az egyház társadalmi tanításának kompendiumából is: „Ezért az államhatalomnak nagy gonddal kell őrködnie azon, hogy a személy cselekvési szabadságának soha semmilyen korlátozása vagy megnehezítése ne sértse a személy méltóságát, illetve, hogy az emberi jogok tényleges és hatékony gyakorlása biztosított legyen. Ismét hangsúlyozzuk, hogy mindez az ember személyként való felfogásán alapul, azaz olyan lényként való felfogásán, aki maga az aktív és felelős alanya fejlődésének, azzal a közösséggel együtt, amelyhez tartozik.”

Ugyancsak a Heti Válasz (63.o.) Minden út hazavezet címmel számol be arról, hogy a 2007-ben 53 évesen elhunyt Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőről szeptember 27-én irodalmi múzeumot neveztek el szülőfalujában, a Vas megyei Bérbaltaváron. Az egykori pannonhalmi diák egész életében hű maradt katolikus hitéhez, élete utolsó éveiben a Magyar Katolikus Rádió kulturális rovatát vezette. Az emlékmúzeum falán a főhelyen látható az Üdvözítő az Olajfák hegyén című festmény, mellette Nagy Gáspár bekeretezett fényképe. A Heti Válasz szerint ez a költészet nem csupán arról szól, hogy Nagy Gáspár verseiben megfogalmazta egy nemzedék szabadságvágyát, fellázadt a szocialista rendszer hazugságai ellen. Ennél többről van szó, „életigenlésről, szeretetről, szerelemről, istenhitről, a családi örökség megőrzéséről, a nemzet féltéséről, felelősségről… Az égbe nyúló fenyőktől őrzött házból kilépve megértjük, miért írta a költő szeretett keresztanyjának, hogy az ő útja mindig hazavezet. Itt az ég és föld összeölelkezik, itt még kerek a világ.”

Magyar Kurír