Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (9.o.) Elutasított világiasság címmel számol be arról, hogy Ferenc pápa tegnap, Olaszország védőszentjének, Assisi Szent Ferencnek az ünnepnapján Assisi városába látogatott. A Szentatya százezres tömeg előtt a társadalom peremére szorult betegek és szegények segítését és az egyháznak a világi javaktól és érdekektől való elfordulását szorgalmazta. A lap emlékeztet rá: az argentin egyházfő pápaként a Ferenc nevet vette fel, Isten Szegénykéjének a tiszteletére, mert olyan egyházat szeretne, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében.

A Népszabadság (3.o.) Assisibe látogatott Ferenc pápa címmel egy fotót közöl, amelyen távcsővel nézi egy apáca a városba érkező Ferenc pápát.

A Magyar Hírlap (5.o.) Agyonlőtt egyházi vezető címmel számol be arról, hogy muzulmán fiatalok felgyújtottak egy keresztény templomot és rendőrökre támadtak Kenyában, miután fegyveresek agyonlőtték egy olyan mecset népszerű hitszónokát, amely korábban szomáliai iszlám szélsőségesek egyik törzshelye volt. Ibrahim Omar sejk meggyilkolása után zavargások törtek ki Mombasa kikötőváros egyik negyedében, a tüntetők felgyújtották az Üdvhadsereg egyik templomát és összecsaptak a helyszínre érkező rendőrökkel, akik gumilövedéket és könnygázt vetettek be a tömeg oszlatására.

A Magyar Hírlap (Egyetembővítés… 6.o.) és a Magyar Nemzet (Erdélyi… 9.o.) is tudósítanak arról, hogy a magyar kormány képviselői és az erdélyi magyar történelmi egyházi vezetők jelenlétében avatták fel tegnap a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új épületét Kolozsvárott. Az ingatlan ötmillió euróra rúgó költségeit szinte teljes egészében a magyar állam fedezte.

A Népszavában (Iványi… 12.o.) Iványi Gábor, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) vezető lelkésze nyilatkozik abból az alkalomból, hogy gyülekezetének sikerült összegyűjtenie 10 ezer támogató aláírást, így remény van arra, hogy a parlament egyházként jegyzi be őket. Molnár Richárd interjúkészítő feltette a kérdést: „Azzal, hogy a kormány pozitívan diszkriminálja a nagy keresztény felekezeteket, elérte, hogy az egyházak ideológiai szinten alátámasszák a kabinet bizonyos intézkedéseit, vagy beálljanak mögé? A kötelező, állami hit- és erkölcstanoktatás bevezetése például nem tetszett a katolikus egyháznak, hiszen Erdő Péter bíboros is kritizálta azt.” Iványi válasza: „A kormány nyilván azt szeretné, ha beállnának mögé ezek a felekezetek. A bevett egyházi státusszal azt érzékeltetik, hogy beemelték őket a hatalomba. Ott viszont már muszáj lesz azokhoz a tendenciákhoz igazodni, amelyeket a hatalom tetején lévők diktálnak. Aki fizet, annak a nótáját húzzák a csárdában is. Éppen ezt akarja a hatalom, hogy az elismert egyházak a szócsövei legyenek és ideológiai hátteret biztosítsanak számára. Ez egy méltatlan szerep, de ha valaki vállalja, akkor a következményeket is tudomásul kell vennie.”

A Népszabadságban (11.o.) Megyesi Gusztáv Kényes ízlés címmel rendkívül durva hangnemben minősíti az istenhívők szerinte képmutató viselkedését.

A Magyar Nemzetben (29.o.) Csontos János Visegrádi ökumené címmel megállapítja: „A Krisztusban való egyesülés gondolata a XXI. században népszerűbb, mint valaha, de az ökumené az ateista diktatúrából ocsúdó Magyarországon is sokáig inkább csak a karitásztevékenység területén volt jelen.” A cikkíró szerint ez most változhat, és megemlíti, hogy a jövő héten a Parlament felsőházi üléstermében rendezik a Hit és egység Közép-Európában elnevezésű ökumenikus konferenciát öt történelmi – a katolikus, a református, az evangélikus, a zsidó és az ortodox – egyház képviselőinek részvételével. A kezdeményezés – Krasznai Andrea lelkipásztornak és a fiatal szervezőbizottságnak köszönhetően – alulról jövő, de az ötletgazda Nagy Andor, hazánk újonnan kinevezett izraeli nagykövete, aki egy esztendeje vetette fel, hogy mivel 2013 Közép-Európa éve, talán ezen a területen is lehetne tenni valamit. Így öltött formát a visegrádi ökumené: az elképzelés szerint mindig a visegrádi országok soros elnöke adna otthont a rendezvénynek. A fővédnökséget Horváth János, az Országgyűlés korelnöke vállalta, az egyházak patrónusai pedig üdvözölték a lehetőséget. Csontos rámutat: a program fókuszában az ifjúság áll, az egyházak korosztályos szervezetei. „Az az aktív réteg, amely a missziós tevékenységben is jeleskedik. Ők már azon törik a fejüket, miként lehetne folyamatossá tenni a kooperációt: már tavasszal időközi ökumenikus szemináriumot szervezni. Merthogy Istent sokféleképpen lehet imádni, de együtt mégiscsak bensőségesebb.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Kálvária 32.o.) a Torontóban élő, 88 éves Forbáth Péter kardiológusprofesszor nyilatkozik, aki 1992-ben a város operaházának próbatermében akadt rá Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című, évtizedekig keresett festményére. (Ismeretes, hogy a kép Munkácsy Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó monumentális Trilógiájának egyik része, az Ecce Homo és a Golgota mellett – a szerk.) Az interjúból az is kiderül, hogy a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című alkotások majdnem elégtek. A festmények a XX. század első évtizedében John Wanamaker philadelphiai üzletember tulajdonában voltak, aki a város melletti birtokán őrizte őket. 1907-ben azonban tűz pusztított a kastélyban, és nem sok hiányozott ahhoz, hogy a képek is elégjenek. Mivel nem lehetett kivinni Munkácsy nagyméretű alkotásait az ajtón, Wanamaker utasította a személyzetet, hogy vágják ki a keretből, és az ablakon keresztül dobják ki őket a hóra. Így maradtak meg.

Szintén a Magyar Nemzet (Csak ceruza és papír… 15.o.) számol be a Terror Háza Múzeumban fél évig látogatható Szolzsenyicin-kiállításról, amelynek címe: Egy orosz hazafi: Alekszandr Szolzsenyicin (1918–2008). A kiállítás szakértője, Kiss Ilona irodalomtörténész elmondta: amikor Szolzsenyicint 1945-ben először tartóztatták le, „még úgy hitte, hogy a Sztálin által eltorzított lenini eszmék megtisztítása a jövő útja, csak a börtönben és a lágerben szerzett tapasztalatok után fordult teljesen a kommunizmus ellen. Szolzsenyicin politikai nézetei sokat változtak, az egyetlen állandó elem a világnézetében a mély vallásosság volt.” Így könnyen értelmezhető a kiállítás másik mottója: „Az emberek megfeledkeztek Istenről, ezért történt mindez.”

Magyar Kurír