Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Narancsban (49–51.o.) Mártonffy Marcell A példaszerűség dilemmái címmel korabeli források és azóta megjelent cikkek, könyvek, nyilatkozatok alapján arra keresi a választ, miért nem ítélte el nyilvánosan XII. Piusz pápa a holokausztot. A szerző kiemeli: a Vatikán már 1942-ben értesült az európai zsidók teljes megsemmisítésének tervéről, de Hubert Wolf egyháztörténész szerint az új pápa a második világháború kezdetétől alapelvévé emelte a szigorú pártatlanságot. Híres karácsonyi üzenetében, 1942. december 24-én azonban megemlékezett azokról a százezrekről, akikre „önhibájukon kívül, úgyszólván csak nemzetiségük vagy fajtájuk miatt” vár halál. Mártonffy megjegyzi: „Rádióbeszédét gyakran hozzák fel cáfolhatatlan érvként: nem maradt néma, s a rádióhallgatók zöme nyilván pontosan értette, kire és mire gondol. Ugyanaznap egy másik – a bíborosokhoz és a püspökökhöz címzett – beszédében viszont felidézte a Jézus korabeli Jeruzsálemet, amely ’merev elvakultsággal és makacs hálátlansággal válaszolt az Úr hívására és kegyelmére, ami a bűn útján végül istengyilkossághoz vezetett’.” XII. Pius maga is reflektált hallgatására. Konrad von Preysing berlini püspöknek írt levelében így fogalmazott: „A helyben tevékenykedő főpásztorok belátására bízzuk annak megfontolását, hogy a nagyobb rosszat elkerülendő nem tanácsosabb-e önmérsékletet gyakorolniuk. Ez az egyik oka annak, hogy megnyilatkozásainkban miért szabunk Mi is korlátokat önmagunknak.” A cikk írója felidézi: történelmi tény, hogy Hollandiában a nácik eleinte nem deportáltak, a püspökök tiltakozását követően viszont a katolikusnak megkeresztelt zsidókra is kiterjesztették akciójukat. „Csakhogy az utrechti érsek kifejezetten kérte Piuszt a hathatós intézkedésekre, más oldalról pedig Karol Radonski lengyel püspök élesen bírálta erélytelen fellépése miatt”. Mártonffy szerint az sem feledhető, hogy politikai értelemben XII. Piusz eleinte Németország győzelmére számított, „1943-tól kezdve, ahogy a szövetségesek egyre több csatát megnyertek, a németek megtorló intézkedéseitől, a szövetséges bombázásoktól, majd a kommunista megszállástól féltette Rómát, s ’az egyház fejét és szívét’, a Vatikánt.” A cikkíró azt is megemlíti, hogy a pápa 1943-tól kezdve természetfeletti módszerekhez is folyamodott, magánkápolnájában többször végzett távördögűző szertartást annak érdekében, hogy eltántorítsa Hitlert bűnös tetteitől. Mártonffy feltételezi, hogy a pápa „a korabeli katolicizmus felfogását tükröző, politikai üzenetként értelmezett látomásos szövegek szemléletmódját alkalmazta a zsidó nép történetére és sorsára. A holokausztra emlékezve mindenesetre borzongató e determinált történelmi képzelet lenyomata Mystici corporius kezdetű, szintén 1943-ban keletkezett enciklikájában: ’A Megváltó halálával megszűnő Ószövetséget az Újszövetség váltotta fel… A kereszten tehát meghalt és eltemettetett a régi törvény, amely később halált hozónak bizonyult’.” Mártonffy Marcell azt is figyelemre méltónak tartja, hogy „1945 előtt és után az ateista kommunizmus elleni küzdelem volt XII. Piusz fő gondja. Ebből nem következik a nácizmus iránti rokonszenv, de nyilván a zsidóság sorsának mélyreható érzékelése sem. A népirtás előterében a feltételezett semlegesség maga is súlyos és morális kérdéseket vet fel…” A cikkíró rámutat: az a világkép, amely a „kommunista” és a konzervatív-katolikus eszmeiség „leegyszerűsítő (és már az utóbbi ikerítés miatt is tarthatatlan) szembeállításán alapul, a politikai katolicizmus környezetében megőrizte népszerűségét. XII. Piusz felmagasztalása, amely főként az esemény kelet-közép-európai rezonanciaterében óhatatlanul együtt jár dichotomikus gondolkodásának eszményítésével, inkább Pacelli és Ratzinger történelemképének kérdéses mozzanatai, mintsem XII. Piusz tanítása és a judaizmus keresztény megítélését új alapokra helyező II. Vatikáni zsinat között teremt kontinuitást. A túlélők sokat emlegetett hálája a huszadik század legnehezebb pápaságának terhét hordozó Piusz iránt semmiképp sem hagyható figyelmen kívül – kevéssé befolyásolja azonban, hogy miként hat tovább katolikus igazság és közömbös világ kettősségének rá és nézeteire is hivatkozó megerősítése. Főként ott, ahol a keresztény szókészlet felhasználási módjait nem szabályozza a megértett történelem normája.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Új egyházak… 2.o.) az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának (OITH) jelentésére hivatkozva közli: 21 új egyház, vallási közösség alakult 2009-ben Magyarországon.

A Magyar Hírlap (A pécsi dóm orgonistájának koncertkörútja… 16.o.) előzetesen beharangozza, hogy Szamosi Szabolcs pécsi orgonaművész két koncertet is ad Bulgáriában, Pazardzsikban és Szófiában a Pécs 2010 – Európa kulturális fővárosa program keretében. Az orgánum szerint a pécsi dóm 38 éves orgonistáját sokan az egyházi zenei élet megújítójának tartják. Nevéhez fűződik többek között a 2007-ben elindított egyházzenei fesztivál. Szamosi Szabolcs 1994 óta a pécsi bazilika orgonistája és zenei vezetője.

A Heti Válaszban (18-20.o.) Stumpf András Halat és világhálót címmel készített riportot arról, hogy Nyírő András, a szociális internetet kiötlő egykori Index-alapító menedzser a Wifi Falvak kiépítése közben rádöbbent, hogy a cigányság útja a nyomorból kifelé csak az értékrend megváltoztatásán át vezethet. Ezért keresztény alapú oktatási mozgalmat szervezett a borsodi, szabolcsi falvak roma népességének, és Böjte Csabával is összefogott, aki hamarosan Skype-on tart lelkigyakorlatot. A program központja a Mátészalkától tíz kilométerre lévő Wifi Falu, Hodász.

Magyar Kurír