Napi sajtószemle

A Népszabadság és a Népszava után ma a Magyar Nemzet (10.o.) A költekező püspök címmel foglalkozik azzal, hogy elérheti a 40 millió eurót a németországi limburgi római katolikus egyházmegye püspöki rezidenciájának költsége. A beruházást az első tervek szerint 2,5 millió euróból akarták megvalósítani, az ügy miatt a püspököt széles körben bírálják. A német püspöki konferencia vizsgálatot rendelt el a beruházás ügyében, Franz-Peter Tebartz-van Elst püspök pedig Rómába utazott, minden bizonnyal ott dől el további sorsa – írja a napilap, hozzátéve, hogy a főpásztort tekintélyelvűnek tartott vezetési stílusa miatt is sokan bírálják.

A Heti Válaszban (Budavári Te Deum 6.o.) Deák Zoltán tervező építész nyilatkozik, aki még 2006-ban miniszteri dicséretet kapott a Mátyás-templom felújítása kapcsán végzett munkájáért. A kérdésre, mit tartott szem előtt, amikor megtervezte az új oltárt, azt válaszolta: „Meggyőztünk mindenkit, hogy tévút a rekonstrukció, az eklektika felidézése. A liturgiai mondanivaló is egyszerűséget diktált, ezért az első elképzelés egy mészkőtömboltár volt. Ezt a tömböt a plébánia túlságosan egyszerűnek ítélte. Mivel az irodánk 2004 óta itt van a Várban, ismernek az egyházközség tagjai, és tudom, hogy a többség díszesebb oltárt képzelt el. Persze, vannak, akik helyénvalónak tartják, hogy ilyen leegyszerűsített, jelképekkel operáló, modern. Én is engedtem, de a végeredménnyel elégedett vagyok.”

A Magyar Hírlap (13.o.) Az imádság jegyében csendülnek fel az egyházzenei művek címmel közli, hogy országos kórustalálkozót rendez szombaton a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK): a Budapesti Kongresszusi Központban délután három órakor kezdődő hangverseny a Magyar Katolikus Kultúra Napjai idei, immár ötödik rendezvénysorozatának központi eseménye, amelyen tizenöt egyházmegye számos kórusa, kétezer énekes ad bizonyságot arról: aki énekel, kétszeresen imádkozik. A lap idéz Erdő Péter bíboros, prímás köszöntőjéből: „A míves egyházzene azért is bír különös értékkel, mert az egyházi szertartásokba beépülve segíti az Istennel való találkozás elmélyítését, de a liturgián kívül, önállóan is megállja helyét, felkeltve hívő és akár nem hívő szomját, hogy elinduljon az élő víz forrásához.” Az esemény főszervezője Veres András szombathelyi megyéspüspök, aki a lapnak elmondta: először rendeznek ilyen programot nem templomi körülmények között, aminek egyrészt szervezési és kényelmi okai vannak. Másrészt oly módon egy valóban kötetlen, felszabadult találkozóra kerülhet sor, hiszen itt nem csupán a szakrális mozzanaton van a hangsúly.

A Heti Válaszban („Minden szöget ismertem” (78-80.o.) Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, a Nemzeti Filharmónikus Zenekar főzeneigazgatója nyilatkozik, aki elmondta: a zene nagyon sokat segít neki abban, hogyan viszonyuljon Istenhez: „Ha meghallgatom például Bach 54. kantátáját, akkor elhiszem, amit Pilinszky mondott Bachról, hogy a zenéje egyértelműen istenbizonyíték. De hadd maradjon meg az Istennel való viszonyom magamnak, hadd ne kelljen már kikürtölnöm a világnak. És hadd ne legyek jó valaki előtt azzal, hogy hiszek Istenben, másvalaki szemében pedig rossz fiú ugyanezért. Ez lenne a jó világ. De lehet, hogy… ahol fény van, ott árnyéknak is kell lennie. Lehet, hogy a jó csak úgy feltűnő, ha ott van mellette a rossz. Lehet, hogy az ördögnek állandóan jelen kell lenni, ha másért nem, azért, hogy legyőzzük. És lehet, hogy Istennek is jelen kell lennie, ha másért nem, azért, mert szükségünk van rá.”

A Magyar Nemzet (4.o.) Egyházi szerepvállalás a szociális területen címmel számol be arról, hogy nyolcvan megváltozott munkaképességű embernek adnak munkát a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász intézményeként működő Hársfa-házban. A felújított és kibővített épületet tegnap adta át Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár, s Veres András szombathelyi megyéspüspök áldotta meg. Az államtitkár leszögezte: az egyházak, ezen belül is a Katolikus Karitász szerepe kiemelkedő a szociális és gyermekvédelmi területen. Az egyház a legrászorultabbak felé fordul, őket próbálja felemelni azzal, hogy nem ragaszkodik a tulajdonban lévő épületek eredeti rendeltetéséhez, az üresen álló plébániáknak és iskolaépületeknek más funkciót keres, például hátrányos helyzetű emberek számára teremt munkalehetőséget. Tuczainé Régvári Marietta, a szombathelyi karitász igazgatója elmondta: a Hársfa-ház eddig szenvedélybetegek átmeneti otthona volt, a felújítást és bővítést követően pedig nappali ellátó intézményként működik tovább, és hatvan pszichiátriai beteg és húsz szenvedélybeteg számára nemcsak nappali foglalkoztatást kínálnak, hanem igazi munkahelyet, ahol az elvégzett értékteremtő munkáért természetesen fizetés jár.

A Heti Válaszban (Kard és nyolcágú kereszt 26-27.o.) Matthew Festing, a 900 éves Máltai Lovagrend nemzetközi vezetője nyilatkozik, hangsúlyozva: „Ameddig lesz emberi szenvedés, mi is létezni fogunk.” Elmondta azt is, megalakulásuk óta az a vezérelvük, hogy mindenkinek segítenek, akinek szüksége van rá, így természetesen a muszlimoknak is. Magyar karitatív szervezetükről így vélekedik: „Évek óta kimagasló munkát végeznek, ráadásul hihetetlen lelkesedéssel. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat például a roma közösségek támogatásában iránymutató egész Európában.”

Ugyancsak a Heti Válasz (Miénk… 10-11.o.) összeállítást készített annak kapcsán, hogy mostantól egyes közterületeken büntetik a hajléktalanságot. A lapnak többen nyilatkoznak. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke elmondta: a Budapesten élő több ezer hajléktalan közül 300-400 rendkívül rossz állapotú emberről beszélünk, akinek jelenléte irritálja a lakosságot. A beteg, önmagáról gondoskodni képtelen, szenvedélybeteg vagy agresszív emberek ellátásához a szociális munkások, a mentők, a közterület-felügyelők és a rendőrök együttműködése szükséges. Közös fellépésüknek köszönhetően javult a helyzet a Nyugati téri aluljáróban, ahol korábban félszázan is aludtak, most pedig csak két-három ember van ott éjszakánként. A Ferenciek terén viszont tűrhetetlen állapotok alakultak ki. Ám a hajléktalanszállók nincsenek felkészülve arra, hogy alkoholista, drogbeteg, pszichiátriai gondokkal, vizelettartási nehézségekkel egyszerre küzdő embereket fogadjanak be. A legtöbb menedékhelyre való belépésnek alapfeltétele, hogy „tisztának” kell lenni, a szó minden értelmében. A fővárosi Gyáli úti fürdető és a hajléktalanok számára kialakított egészségügyi szolgáltatók segítenek „szállóképessé tenni” az embereket. Vecsei Miklós arra is felhívta a figyelmet, hogy még a középosztály is nehezen talál pszichiátert, addiktológust, így nem csodálkozhatunk, ha a hajléktalanellátó helyek sem képesek erre. A hajléktalant kényszerrel nem vihetik el szállóra. A máltaiak alelnöke leszögezte: „az emberi szabadság határait addig kell tiszteletben tartani, amíg az illető nem veszélyezteti magát vagy másokat. Ha egy magatehetetlen embernek kukacok rágják a lábát, ő éppúgy segítségre szorul, mint egy közlekedési baleset sérültje. Itt volna tehát a kötelező beavatkozás határa.”

A Magyar Hírlapban (7.o.) Farkas Péter Szegénység itt és most címmel Jézus Krisztust idézi: „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám” (Mt 25,35-36). A szerző felhívja a figyelmet, hogy Magyarországon a népesség 32,4 százaléka, vagyis csaknem 3,2 millió ember él relatív szegénységben. Az EU 27 országában pedig százhúszmillióan, ami a népesség 24-25 százaléka. Magyarországon a szegénységi küszöb alatt élők aránya három százalékponttal alacsonyabb, mint a 27 uniós tagállam átlaga. A cikkíró tényként állapítja meg, hogy az európai kultúrkörben a szegénység megítélése soha nem volt egyértelmű. Egyrészt tovább élt az antik hagyomány, hogy a szegénység bélyeg és megvetendő, másrészt viszont Jézus arról ismeri fel választottjait, hogy mit tettek a szegényekért. Ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusában olvashatjuk: „Urunk figyelmeztet bennünket, hogy el leszünk tőle választva, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei.”

Magyar Kurír