Napi sajtószemle

Sándor István vértanú boldoggá avatásáról

A Magyar Demokratában („Don Bosco lelkét kapta…” 59.o.) Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök elmondta: nemcsak a szaléziak, de a magyar fiatalok számára is különös jelentőséggel bírhat Sándor István mai oltárra emelése. Kifejtette: „Nem véletlenül születünk egy adott korba és egy adott helyre. István is úgy gondolta, nem Olaszországban és Ausztriában kell szalézinak lennie, ő a magyar fiatalokért született. Mindenkinek megvan, hogy a hivatását hol és mikor kell megélnie. Lehet, hogy emiatt országot kell váltania, ám nagyon fontos, hogy ez a váltás ne menekülés, kétségbeesés legyen. Tudnom kell, hol a helyem, feladatom a világban. A tanúk mind azt mesélték, mennyire mindennapi volt István. Az értékes élet ugyanis nem a különlegességekben mutatkozik meg, hiába hiszik sokan, hogy csak a karrier, a siker, a tizenöt perc hírnév a fontos. Sándor István – egy közülünk – teljes életet élve mutatta meg, hogy a kitűnőség nem egyenlő a kiválósággal. Mert kitűnni sok mindenben lehet, de kiválónak lenni kizárólag a belsőn múlik.”

A Népszabadságban (13.o.) Czene Gábor Ellenálló ávósokkal együtt ítélték halálra címmel ismerteti Sándor István életét. Nyilatkozik a lapnak Dér András filmrendező, aki Isten szolgája címmel készített rövidfilmet a vértanúhalált halt szalézi szerzetesről. Az alkotást az m1, az m2 és a Duna TV tűzte és tűzi műsorára a jövőben is. Országosan az artmozikban vetítik majd, Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Dér András örömmel mesélte, hogy a Don Bosco Szalézi Társaság jóvoltából Rómában elkészült már az angol és olasz változat, Pozsony pedig szlovák verziót kért. A lap így értékeli a filmet: „A 42 perces alkotás a tévéfilmek régi, mára jócskán porossá vált stílusát idézi. A rendezői szándék nem titkolt, Sándor István életét és motivációit a lehető legjobban érthetővé és követhetővé tenni. A mesélést imitáló első személyben megszólaló narráció valószínűleg a fiatalokat szeretné megszólítani, de ennek sikeréről egyáltalán nem vagyunk meggyőződve.”

Egyéb témák

A Magyar Nemzet (8.o.) Veszélyben Líbia keresztényei címmel idézi Vincent Landelt, az Észak-afrikai Püspöki Konferencia elnökét, aki közölte: a líbiai hatóságok az ország elhagyását ajánlják a Líbiában dolgozó keresztény rendeknek, mivel nem képesek garantálni a biztonságukat. Helybéliek szerint Líbia gyakorlatilag kettészakadt. Az ország keleti részén, Bengáziban és az egész Kireneika-térségben, ahol a fegyveres iszlamista bandák vették át a rendőrség helyét, káosz és erőszak uralkodik. A kialakult helyzet már létezésében fenyegeti a Katolikus Egyházat Líbiában.

A Magyar Nemzetben (Szent Cecília… 15.o.) Varga László atya, a váci székesegyház karnagya nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy fő szervezője annak az országos kórustalálkozónak, amit ma rendez délután háromtól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a Budapesti Kongresszusi Központban. A hangverseny a Magyar katolikus kultúra napjai rendezvénysorozat központi eseménye, amelyen tizenöt egyházmegye számos kórusa, kétezer énekes ad bizonyságot arról, hogy aki énekel, kétszeresen imádkozik. Varga László elmondta: „Két részből áll a kórustalálkozó. Az első felében az ország egyik részének székesegyházi kórusai lesznek a színpadon, akik egyenként és közösen is megszólalnak, a második felvonásban az ország másik fele mutatkozik be, és lesznek művek, melyeket mindenki énekel… Váci zeneigazgatóságom alatt már 14 alkalommal szerveztem a váci székesegyházban 1500 fővel hasonló találkozókat. A mostani eseménynek az a jelentősége, hogy a püspöki kar kezdeményezte, és valóban az egész ország képviselteti magát.” A váci székesegyház karnagya elmondta azt is: „Szent Cecília az egyházzenészek védőszentje. Az ókori Rómában élő, hívő leány volt, aki a vőlegényét és a rokonságát is megtérítette, és amikor a bíróság állásfoglalásra kényszerítette, hogy vallja vagy tagadja meg Krisztus istenségét, ő az élete árán is hű maradt. Az egész élete olyan volt, mintha ének hangzana. A papi zsolozsma egyik antifóniája szerint Cecília orgonaszó mellett ezekkel a szavakkal dicsérte az Urat: ’Legyen az én szívem tiszta és szeplőtelen’.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Kibővült… 4.o.) és a Magyar Hírlap (Iskolabővítés 2.o.) beszámolnak arról, hogy Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár és Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök avatta fel tegnap a bicskei Szent László Általános Iskola új épületszárnyát, amelyet a fenntartó, a Székesfehérvári Egyházmegye 300 millió forintos támogatásából valósítottak meg. Hoffmann Rózsa elmondta: „Egészséges gyermekeket akarunk nevelni, akik meg tudják különböztetni a jót a rossztól, a szépet a csúnyától, a hasznosat a károstól. Akik a Szentírás szavaival élve inkább szeretik az igazságot, mint a hazugságot, akik nem csupán a jelennek élnek, és nemcsak saját magukra összpontosítanak, hanem kisebb és nagyobb közösségükre, illetve az ezzel járó felelősségükre is.” Spányi Antal megyéspüspök a tornaterem felszentelésekor arról beszélt, hogy az iskolához több kell, mint tanrend és pedagógus. Leszögezte: „Olyan gyermekeket kell nevelni, akik el tudnak igazodni a szellem világában, de jártasak a lélek világában is, s testileg is erősek, strammok.”

A Magyar Nemzet (Követik… 2.o.) és a Magyar Hírlap (Fogyasztható… 2.o.) tudósítanak a Kereszténydemokrácia, közpolitika és közerkölcs a mai Európában címmel tegnap, Budapesten rendezett konferenciáról, ahol Rétvári Bence, a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára elmondta: Európában Magyarország támogatóinak száma egyre nő, a gazdasági intézkedéseket és a politikai irányvonalat tekintve egyaránt. A politikus kijelentette: az elmúlt három év kormányzásában minden benne volt, ami a kereszténység számára fontos, és semmi olyan eleme nem volt, ami vállalhatatlan lenne. Kiemelte, hogy az új magyar alaptörvény rögzíti a házasság, a család, az emberi élet és méltóság védelmét. Az államtitkár a közélet és a kereszténység kapcsolatát elemezve figyelmeztetett: ha nincs erkölcs, moralitás a politikában, és nincs kereszténység, akkor nem számít az emberi méltóság sem. Kereszténység nélkül csak a verseny, a fogyasztás, az emberi „öntörvény” lenne.

A Magyar Nemzetben (Téglavetés 34.o.) Hager Ritta Kossuth-díjas textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja nyilatkozik, felidézve, hogy néhány éve Beer Miklós váci megyéspüspök nyitotta meg a férje, Gelley András nagybácsijának, Giegl Kálmánnak az emlékházában rendezett kiállítást. A beszélgetésből kiderül, hogy a művésznő családját az ötvenes években kitelepítették, mert az édesapja huszártábornok volt a háború előtt. Később pedig elismerték róla, hogy tehetséges, mégis sokféle módon akadályozták. Hager Ritta így emlékszik: „Egyszer aztán megsokalltam a dolgot, visszavonultam, s megpróbáltam elmélyülni az egyházfilozófusok műveiben: Keresztes Szent János, Avilai Szent Teréz, Sienai Szent Katalin, Teilhard de Chardin írásait olvasgattam. Akkoriban nehéz volt megszerezni a könyveiket, de innen-onnan mégis sikerült. Ezeknek az inspiráló hatására születtek meg szövött meditációs munkáim, például az Éjszaka, a belső tűz. Az előbbit Keresztes Szent János A lélek sötét éjszakája című verse ihlette, az a gondolat, amely szerint, ha hisz az ember, ott van mellette a fény, amely mindenen átsegíti. 1988-ban sikerült kiállítani ezeket a műveket, aminek pályám későbbi alakulásában komoly következményei lettek. Elsőként az, hogy meglátta őket Michael Marsch német domonkos rendi szerzetes, pszichoterapeuta, aki meghívott kiállítani a baden-württembergi Heiligkreuztalba, egy középkori cisztercita kolostorban létrehozott meditációs központba. A tíz műnek, amelyet sikerült bemutatni, jótékony hatása volt a pszichés betegekre.” Hager Ritta elmondta azt is, hogy egyik művével, a Szent István-kárpittal sikerült elérnie, hogy összehozza a Magyar Kárpitművészek Egyesületét. A művésznő vallja: „Mindannyiunkba beleleheli Isten a lelkét, amikor megszületünk. Ezt a bennünk lévő istenit kell kibontanunk, ha ez sikerül, nem a rossz, hanem a jó felé haladunk. Tanítani senkit nem szeretnék, de annak örülnék, ha az emberek észrevennék a bennük lévő fényt, azt, hogy ennek a fénynek a segítségével alakulhat ki valami a káoszból. Ezt a tisztulási folyamatot átimádkoztam, átmeditáltam. Egy évig szövök egy-egy munkát, mindent magam csinálok, van időm, módom arra, hogy átéljem a műveket. Keveset alkottam talán, de amit igen, az én vagyok.”

Magyar Kurír