Napi sajtószemle

Sándor István vértanú szalézi szerzetes boldoggá avatásáról

A Magyar Nemzet (Boldoggá avatták… 1.,4.o.) részletesen, a Magyar Hírlap (Sándor István… 14.o.) és a Népszabadság (Sándor Istvánt… 2.o.) néhány sorban számolnak be arról, hogy ünnepi szentmisén avatták boldoggá a budapesti Szent István-bazilika előtti téren szombaton délelőtt Sándor István vértanú szalézi szerzetest, akit 1953. június 8-án a kommunisták a fiatalok nevelése, tanítása miatt, koncepciós pert követően végeztek ki.

Magyar Nemzetben többen nyilatkoznak. Vitális István és felesége, akiknek fia, Gábor szintén szalézi szerzetes, elmondták: „A hitünk hozott minket ide. Tizennégy éve állunk kapcsolatban a szaléziakkal, így természetes, hogy részt akartunk venni Sándor István boldoggá avatásán.” Hasonlóképpen indokolta a részvételét Rudnyánszky Lívia is, aki Újpest-Megyer szalézi plébániája közelében lakik. Az idős asszony felidézte: „Hosszú évekkel ezelőtt hallottam először Sándor István életéről és vértanúhaláláról, örömteli, hogy most a magyar boldogok sorába emelkedett.” Gaal Gergely, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) ügyvezető elnöke, a KDNP parlamenti képviselője és Nacsa Lőrinc, a szervezet egyházügyi munkacsoportjának vezetője közleményükben hangsúlyozzák: Sándor Istvánnak „és a kommunista diktatúra ellen bátran kiálló, hitüket és hazaszeretetüket az elnyomásban is felvállaló hősöknek köszönhető, hogy mára a kommunizmus megbukott.” Hozzátették: Sándor István bátor kiállása barátaiért és hitéért, szülőföldje iránti hűsége és a fiatalok közösségének építésében végzett áldozatos munkája máig élő példát mutat számunkra.

Egyéb hírek

A Magyar Nemzetben (10.o.) Farkas Adrienne Lelki utazás a valóságos Szentföldön címmel számol be szentföldi zarándokútjáról, hangsúlyozva: „Vannak helyek, ahová nem érdemes egyedül menni. Helyismeret, speciális tudás nélkül elvész az élmény. Ilyen hely a Szentföld. Kell, aki tudja, mi dolga volt itt Istennek, és kell, aki megmutatja, mi dolga van most itt az embernek.”

A Magyar Hírlap (Eltemették… 5.o.) beszámolója szerint a család, valamint belga és uniós politikusok – köztük Orbán Viktor miniszterelnök – részvételével több százan vettek végső búcsút Wilfried Martens egykori belga kormányfőtől, az Európai Néppárt (EPP) október 9-én elhunyt elnökétől szombaton Gentben. A flamand politikus állami temetésben részesült, amit két és fél órás egyházi szertartás előzött meg a Szent Bávó-katedrálisban. A gyászmisét bemutató Luc Van Looy genti püspök kiemelte: egy nagy flamand, belga és európai politikus emléke előtt tisztelegnek.

A Magyar Hírlap (Kövér… 3.o.) és a Magyar Nemzet (Emlékezés… 4.o.) tudósítanak a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) szombati mosonmagyaróvári rendezvényéről, amelyen a KÉSZ és a KDNP elhunyt tagjai, köztük Barankovics István, Varga László, Kovács K. Zoltán, Isépy Tamás és Rapcsák András lelki üdvéért fohászkodtak. Az eseményen Kövér László, az Országgyűlés elnöke kijelentette: „A kereszténydemokrácia hasznos, semmivel nem pótolható része a hazai demokráciának, a magyar szabadság ügyének.” Ez az eszme a keresztényszociális tanítást követve, az európai fejlődés élvonalába repíthette volna Magyarországot, ha hagyják azok, akik letértek az erkölcsi alapú politizálás útjáról, vagy sohasem jártak azon, vagy „akiknek egyetlen szempontjuk volt: saját maguk.” Kövér László rámutatott: a XX. század bővelkedett olyan mérgező és gyilkos politikai eszmékben, amelyek a történelem süllyesztőjébe kerültek.

A Magyar Nemzet (15.o.) Tisztelgés Szent Lukács előtt címmel közli, hogy tizenkettedik alkalommal rendezik meg október 14. és 25. között a magyar festészet napja eseménysorozatát Martonyi János külügyminiszter fővédnökségével a XI. kerületben, a Feneketlen-tó környékén. A lapnak Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész elmondta: az esemény tisztelgés Szent Lukács evangélista, a festők védőszentje előtt.

A Népszabadságban („Tulajdonképpen…” 12.o.) Varga Mátyás bencés szerzetes, tanár, költő, esszéista, a Bencés Kiadó vezetője, az idei Déry-díj egyik kitüntetettje nyilatkozik, aki elmondta: „… úgy érzem, katolikusként nemegyszer igyekszünk úgy viselkedni, mintha egy prekeresztény világban élnénk, és az embereknek még mindig azt kellene elmondanunk, milyen nagyszerű is ez a vallás. Pedig igazában egy posztkeresztény korban élünk, ami nem azt jelenti, hogy a kereszténység elmúlt, hanem, hogy van már egy közös történetünk, egész egyszerűen: hogy máshonnan indul a beszélgetés. Azt hiszem, a dialogicitás csak akkor képzelhető el, ha mi is meghallgatjuk az embereket arról, mit gondolnak. A kereszténységnek a saját spirituális gyakorlatába, gondolkodásába nem a művészetpótlékot, hanem a tényleges művészetet kellene integrálnia. Ez hozna spirituális nyitást, gazdagodást. Úgy érzem, most éppen nem ez a jellemző, markáns irány, s attól félek, hogy ez további spirituális elszegényedéshez vezet majd. A művészet a világ problémáit igyekszik megragadni. Az embernek nemegyszer az az érzése, a kereszténységben sokakat csak a nagyon lekerekített válaszok érdekelnek, és szeretnének egy ültő helyükben eljutni az összes kérdés megválaszolásáig. De hát a világ ennél sokkal komplettebb! Ha az evangéliumot olvassuk, azt látjuk, hogy Jézus folyton kérdez. Gyakorlatilag az összes parabola egy-egy nyitva hagyott kérdés. Mindenki ismeri a tékozló fiú történetét. De hogy miről is szól, mind a mai napig nem tudjuk pontosan. Ki az az idősebb fiú? Orrhon marad-e a fiatalabb? Hazament, ez rendben van. De hogy aztán otthon marad-e, arról nem esik szó. Azt hiszem, legfontosabb feladatunk nem a katekizmusszerű válaszadás, hanem a kérdezés. Nekem ezt jelenti a felnőttebb kereszténység. Attól tartok, a fundamentalista kereszténység elpusztítja a spiritualitást. És ez a legnagyobb veszély. Persze nagyon izgalmas az új pápa személye, új hangot, új látásmódot hozott az egyházba… De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kereszténység sokkal több annál, mint amit ma Magyarországon, Európában vagy akár a katolikus egyházban látunk belőle. És azt is látnunk kell, ha végigtekintünk a katolikus hagyományon, hogy akiket most szentként tisztelünk, azok nagy része a saját korában igencsak problematikus ember volt. Akkor miről is beszélünk?”

Ugyancsak a Népszabadság (Emlékbizottságot alapít… 2.o.) közli, hogy Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője a reformáció emlékhónapja keretében tartott vasárnapi gálaesten bejelentette: a kormány létrehozza a reformáció emlékbizottságát, amely 2013. október 31-től 2017. december 31-éig működik, elnöke Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor lesz.

Magyar Kurír