Napi sajtószemle

A vatikáni-magyar megállapodásról

A Népszabadság (Módosított… 2.o.), a Népszava (Módosították… 2.o.), a Magyar Hírlap (Aláírt… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Új megállapodás… 2.o.) is beszámolnak arról, hogy az államival azonos módon biztosítják a katolikus egyházi intézmények finanszírozását – ezt tartalmazza a Magyarország és az Apostoli Szentszék közötti korábbi, 1997-es megállapodás módosítása, amelyet tegnap írt alá Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius Budapesten. A Magyar Nemzet kiemeli: az eseményen részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, aki csaknem egy évvel ezelőtt, a szentszéki-magyar ad hoc vegyes bizottság budapesti ülése után beszélt arról, hogy az állami és az egyházi fenntartású intézményeket egyenlően kell finanszírozni.

Egyéb témák

A Népszava (8.o.) Megdöbbent a pápa a luxuspüspök ügyén? címmel számol be arról, hogy tegnap fogadta Ferenc pápa „a német sajtóban csak luxuspüspöknek” nevezett Franz-Peter Tebartz-van Elst limburgi megyéspüspököt. A lap emlékeztet rá: a főpap az eredetileg tervezett 3 millió helyett legalább 30 millió euróért építtetett rezidenciát magának, szembemenve ezzel Ferenc pápa azon törekvéseivel, melyek szerint az egyházi személyiségeknek szerény életmódot kell folytatniuk. A Vatikán megerősítette a találkozó tényét, de részleteket nem hozott nyilvánosságra. A Népszava figyelemre méltónak tartja, hogy közvetlenül a megbeszélés előtt Ferenc pápa Joachim Meisner kölni bíborost fogadta. Ő azon kevés főpásztorok egyike, akik még kitartanak a limburgi püspök mellett. Franz-Josef Bode osnabrücki püspök viszont azt mondta, mindezek után nagyon nehéz lenne visszatérni a limburgi egyházmegyébe, s nem is látja azt, Tebarzt-van Elst hogyan tudná ellátni további püspöki szolgálatát. Szerinte az egész ügy már eljutott odáig, hogy „valaminek történnie kell”. A Népszava német lapértesülésekre hivatkozik, melyek szerint amikor Ferenc pápa csütörtökön fogadta Robert Zollitschot, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, megdöbbent azon, hogy a limburgi rezidencia építésének költségei a 40 millió eurót is elérhetik. A Népszava valószínűsíti, hogy Ferenc pápa néhány hét múlva teszi közzé döntését. Egyúttal megállapítja: Tebartz-van Elst egyelőre semmiféle jelét sem mutatja annak, hogy önkéntesen hajlandó lenne távozni. Abban reménykedik, hogy a vizsgálóbizottság felmenti őt. A Népszava megjegyzi: „Annyi biztos, hogy nemcsak őt terheli felelősség: a püspökség pénzügyeit ellenőrző hatóság ugyanis szabad kezet adott számára a költekezésben.”

A Hetek (22-23.o.) Luxuspüspökség címmel ugyancsak foglalkozik az üggyel, hangsúlyozva, hogy egyre nagyobbra dagad a botrány Tebartz-van Elst körül. A lap azt is megemlíti, hogy a székesfehérvári egyházmegye a limburgi püspökség testvéregyházmegyéje, Spányi Antal többször meglátogatta már német kollégáját. Emlékeztet az orgánum arra is, hogy a 2012. január 6-án elhunyt P. Szőke János szalézi szerzetes – több boldoggá avatandó, illetve avatott személy posztulátora – a szocializmus idején az Üldözött Egyházak Segélyszervezetének keleti részlegét igazgatta, s a limburgi egyházmegyében alakította ki bázisát. A Hetek német kutatókra hivatkozva azt írja, hogy P. Szőke János III/II-es ügynök volt.

Ugyancsak a Hetek (24-25.o.) Joseph Ratzinger és Szerb Antal főcímű és Magyar munkaszolgálatosokra vigyázott fiatalkorában a pápa alcímű cikkében írja: „Talán furcsa, de a címben szereplő két ember élete legalább három ponton kapcsolódik egymáshoz. Mindketten férfiak, buzgó katolikusok és 1944 őszén a Német Birodalom és Magyarország határán, az úgynevezett Niederdonau erődítő vonal építésén vettek részt. Az akkor 17 éves Joseph, mint a Hitlerjugend tagja, zsidóőrként szolgált, míg a magyar írót munkaszolgálatosként hurcolták oda, ahol később agyonverték.”

A Magyar Nemzet (13.o.) Csalódott katolikusok című beszámolója szerint a spanyol konzervatív kormány legutóbbi ülésén elfogadta az új oktatási törvény tervezetét, de csak részben teljesült a spanyol katolikus egyház egyik fontos kívánsága, mivel csak választható tantárgy lesz a hittan az iskolákban. Juan Antonio Martínez Camino, a katolikus püspöki kar titkára és szóvivője közölte: egyháza nem elégedetett maradéktalanul az új tervezettel. Egyúttal emlékeztetett rá: jóval többet tárgyaltak velük az előző, szociális kormány idején, 2006-ban bevezetett törvény idején. Pedig az a jogi keret állampolgári és alkotmányos ismeretek néven új tantárggyal váltotta fel a hittant, és hatályosságának néhány éve alatt meglehetősen vallásellenes híre volt. Martínez Camino szerint José Ignacio Wert mostani oktatási miniszter megsértette a Szentszékkel kötött korábbi megállapodásokat is. Idézi a Magyar Nemzet Antonio María Rouco Varela bíborost, a spanyol egyház fejét, aki még egyértelműbben fogalmazott. Kijelentette: az új körülmények között bajosan maradhat meg a hittan tantárgya. Javítani, sőt módosítani akar a tervezeten, hiszen a hatályos alkotmány feketén-fehéren rögzítette a közoktatási intézmények hittanoktatásának tényét. A beszámolóból az is kiderül, hogy a baloldali ellenzék képviselői a napokban átadták a parlamentben az összegyűjtött több mint egymillió aláírást az új törvénytervezet elvonásai és más, általuk kifogásolt hiányosságai ellen. A sérelmek első helyén „természetesen” a hittan ilyen formájú visszahozása szerepelt.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Az anyatejjel… 14.o.) Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész nyilatkozik, aki Liszt Ferenc zeneszerzői munkásságának megítélésével kapcsolatban elmondta: „Mindenki tisztában van Liszt műveinek értékeivel, ám bizonyos darabjait ritkán merik koncertműsorra tűzni. Ezért nagy dolog, amikor olyan elhivatott és nagyszerű művészek, mint Ránki Dezső és Klukon Edit adják elő például a Via Crusist. Ez a mű, ami a keresztút állomásairól szól, még többet ad, ha pontosan tudjuk követni azt, amit Liszt leírt. Sőt, számomra mint előadónak is fontos végiggondolni, miről is szól ez a darab. A Via Crusis az emberi történelem legnagyobb drámáját fogalmazza meg a muzsikában. És milyen egyedülállóan zseniálisan, és milyen hihetetlenül kevés hanggal! Nem is ismeri Liszt Ferencet igazán, aki ezzel a darabjával nem találkozott.”

Magyar Kurír