Napi sajtószemle

A Népszava (1.,9.o.) Lehallgatások mindenhol, mindenekfelett címmel, a nap fő híreként közli, hogy olasz lapértesülés szerint az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség a volt és a jelenlegi katolikus egyházfőt, XVI. Benedek és Ferenc pápát is lehallgatta. Az NSA ezt cáfolta. John Kerry amerikai külügyminiszter elismerte, hogy bizonyos esetekben az amerikai hírszerzés túl messzire ment. A Népszava címlapon közöl egy karikatúrát, amelyen Ferenc pápa a kereszt előtt térdelve, kacagva mondja Jézusnak: „Tudtad, hogy bennünket is lehallgatnak?” Az ugyancsak nevető Krisztus válasza: „Naná!” 

A Magyar Hírlap (2.o.) Együttműködés a közjó érdekében, a Magyar Nemzet (2.o.) Orbán az európai deformációról címmel számolnak be arról, hogy az államnak és az egyháznak a közjó érdekében való együttműködését szorgalmazta Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön, a reformáció emléknapján mondott beszédében. A kormányfő a budapesti Deák téri Evangélikus Gimnáziumban megállapodást írt alá a Magyarországi Evangélikus Egyházzal az evangélikusok közösségi szolgálatában fontos szerepet játszó épületek felújításáról, amely az evangélikus egyház születésének 500. évfordulójára, 2017-re várható. Az egyházaknak adott állami támogatás valójában a magyar embereknek juttatott támogatás, a pénzből ugyanis az egyházi iskolákban tudás lesz, a szociális intézményekben pedig gondoskodó szeretet – mondta Orbán. Utalt arra is, október 31-én világszerte arról emlékeznek meg, hogy Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes és egyetemi tanár, a reformáció megindítója 1517-ben e napon tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Luther Márton azt vallotta meg, hogy kész vitába szállni az őt körülvevő világgal, és tettével azt üzente, hogy a kereszténység és Európa csak akkor menthető meg, ha visszatér gyökereihez – fejtette ki a miniszterelnök, aki úgy fogalmazott – párhuzamot vonva az akkori és a mostani világ között –, hogy „Európa ma is deformációtól szenved”, így lehet, hogy Luther Márton ma is kiszegezné tételeit a vártemplom kapujára. Orbán meggyőződése szerint Európa még meglévő gazdasági és politikai pozíciója is leginkább annak köszönhető, hogy a kontinens „az akkori megújulásból fakadó értékrendszerre épült”. A miniszterelnök emlékeztetett rá: Európa akkor indult el a diadal útjára, amikor megtanulta, a munkára úgy tekintsen, mint Istentől kapott hivatásra, és akkor került mindig válságba, amikor megfeledkezett e tanításról. Gáncs Péter, a Magyar Evangélikus Egyház püspök-elnöke a megállapodásról elmondta: annak célja, hogy „az állam és egyház elválasztásának elvét megvalósítva, de azt meghaladva, a közösségi célok érdekében történő együttműködés útját válasszuk.” 

A Magyar Hírlap (Átadták… 2.o.) és a Magyar Nemzet (a fenti beszámoló részeként) arról is tudósítanak, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Károli Gáspár-díj október 31-ei átadásakor bejelentette: a miniszterelnök vezetésével megalakult a Reformáció Emlékbizottság, amely a 2017-ben tartandó ünnepi rendezvényeket készíti elő. Az idén hárman kapták meg a Károli Gáspár-díjat: Berkesi Sándor, a debreceni kollégium kántusának karnagya, Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára és A. Molnár Ferenc nyelvtörténész.

A Figyelőben („Csányi Sándor…” 15-16.o.) Demján Sándor nagyvállalkozó nyilatkozik, aki elmondta: „Természetesen, halálom után vagyonom 95 százaléka jótékonysági célokra fordítódik. Ha most azonnal megtettem volna, hamar szétosztották volna… A célom főleg a szegény gyerekek oktatása, hiszen én is szegény gyerek voltam, és sokat köszönhetek az akkor kapott támogatásnak. A felajánlás nemcsak Magyarországra vonatkozik, hanem sok más olyan ország lesz benne, ahol a jövedelmemet szereztem. Nagyon fontos, hogy nem szeretném, hogy egy kövér kurátor a szeretőinek vásároljon aranyláncot belőle. Megfelelően kidolgozott programra lesz szükség. Éppen ezért valószínűleg az egyházak töltik majd be ezt a szerepet. Ugyan ateista vagyok, ennek ellenére tisztelem őket, amit tesznek a köz érdekében. Maximálisan elismerem az egyházak társadalmi hasznosságát, valamint évezredes tudását, amit az emberek segítése során tesznek. Az a tapasztalatom, hogy jótékonysági ügyekben ők a leghatékonyabbak. A legkisebb költséggel ők tudják eljuttatni a legtöbb pénzt a valóban rászorulóknak. Szemben a különböző állami és más intézményekkel.”

A Népszabadság (Mozart… 11.o.) közli, hogy ma, halottak napján, este 8-kor a budapesti Szent István-bazilikában Wolfgang Amadeus Mozart Requiem című művét adják elő. Előtte a bazilika orgonáján Virágh András Gábor szólaltatja meg Johann Sebastian Bach d-moll toccata és fúgáját.

A Magyar Nemzetben (37.o.) Szörényi László Pöcegödör és sivatag címmel a száz éve született költő, Weöres Sándor kevésbé ismert, Rapszódia a kivívott szabadságról című, az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt tisztelgő verséből idéz: „Az én szavam még hősöket/ sose dicsérhetett/ korunk pöcegödrében./ Köszöntelek, szsbadsághősök/ Világos után százhét évre/ harcotok végre győzött/ vívtatok szinte csupasz mellel/ fegyveres cár és Paskievics ellen!/ üdv nektek, ti szabadsághősök,/ akik emberi életünkért/ vívtatok szinte csupasz mellel,/ fegyver nélkül a fegyver ellen!” A cikk szerzője szerint a Weöres-versből elsajátított szemlélettel kell tekintenünk a közelmúlt „egyik legmegrázóbb és legfelemelőbb” eseményére, Sándor István szalézi szerzetes és vértanú boldoggá avatására. Szörényi egyháztörténészeket idéz, akik szerint Sándor Istvánnak van a legtöbb esélye arra, hogy viszonylag rövid időn belül elérje a „szent” fokozat kinyilvánítását, amely az egész keresztény világban lehetővé teheti tiszteletét. A cikkíró azt is felidézi, hogy II. János Pál pápa 1995-ben Kassán szentté avatott három boldog sziléziai vértanút, a lengyel Grodecz Menyhértet, a horvát Kőrösi Márkot és az erdélyi magyar Pongrácz Istvánt. Egyikük tehát II. Ferdinándnak cseh, a két másik magyar királyi minőségében volt alattvalója. Szörényi felidézi: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619 szeptemberében megindította hadait a bécsi uralkodó ellen. „A tomboló hajdúk, a sereg legfegyelmezetlenebb része már korábban is bebizonyította, hogy szeret katolikus papokat ölni, Kassán is azonnal letartóztatták a lelki gondozóként ott tartózkodó két jezsuita és a horvát eredetű esztergomi kanonokot. Kétnapi éheztetés után megpróbálták különböző ígéretekkel rávenni őket, hogy térjenek át a kálvini hitre. Mivel ezt állhatatosan megtagadták, ezért levágták nemi szervüket, fáklyákkal égették oldalukat, majd Grodeczet és Kőrösit sikerrel lefejezték, Pongráczot csak kétszer fejbe verték, de még húsz percet élt a pöcegödörben, ahová társaival együtt őt is behajították. Később maga a fejedelem is bevonult a városba, bált rendezett, ahol a nádor felesége elkérte tőle a vele lejtett tánc jutalmául, mint ellen-Szalóme, a vértanúk maradványait. Bethlen engedélyezte, a városi hóhér végezte a pöcegödör-tisztítást, és elismerte, hogy olyan tökéletesen agyon vannak verve az áldozatok, hogy még ő se csinálhatta volna jobban, pedig ő szakember. A cikk szerzője emlékeztet rá, senki sem gyanúsíthatja azzal II. János Pált, hogy felekezeti viszályt akart kelteni a három katolikus vértanú szentté avatásával, hiszen tudjuk, hogyan tisztelte meg Debrecenben jártakor a gályarab prédikátorok emlékművét. „Legföljebb magunkat vádolhatjuk, ha életveszélyesen kurta a történelmi emlékezetünk.” Szörényi László figyelmeztet: „Aki a rosszul értett ’megbékélés’ jegyében elfeledkezik a kommunizmus rémtetteiről, az visszacsúszhat a pöcegödörbe, aki pedig a rosszul felfogott ’jó szomszédság’ jegyében elfeledkezik a kisebbség szenvedéséről, az eltéved a sivatagban. Vigyázzunk!”

Magyar Kurír