Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (2.o.) Romák jártak a pápánál címmel számol be arról, hogy több mint kétszáz magyar roma zarándok vett részt tegnap a római Szent Péter téren Ferenc pápa általános kihallgatásán. Az eseményen jelen volt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is, aki elmondta: ha lelkileg nem újul meg a cigányság, az egész magyarság, akkor az ország nem lehet sikeres. A lap megjegyzi: a szerdai audiencián fordult elő először, hogy Ferenc pápa magyarul is köszöntötte a híveket, és magyarul is felolvastak a Szentírásból.

A Népszava (2.o.) Vita a vatikáni szerződés ügyében címmel számol be arról, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) követeli, hogy azonnal hozzák nyilvánosságra a vatikáni szerződés októberben aláírt módosításának szövegét. A DK szerint a kormány „titkos körülmények között” módosította a szerződést. „Erős a gyanú, hogy itt a vatikáni mutyi” – fogalmaztak. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerdai sajtótájékoztatóján közölte: tegnapi ülésén tárgyalta a kormány a vatikáni szerződés közelmúltbeli módosításának aláírt szövegét, a jóváhagyás után pedig benyújtják azt a parlamentnek. Semjén szerint a DK közleményében szereplő „itt a vatikáni mutyi” felvetés „megint Gyurcsány Ferenc beteges egyházellenességéből és tájékozatlanságából adódik. Nincs szó titkosításról” – szögezte le a miniszterelnök-helyettes.

A Magyar Hírlap (Bölcskei… 6.o.) tudósítása szerint a következő hét évre beválasztották Bölcskei Gusztávot, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának lelkészi elnökét az Egyházak Világtanácsa (EVT) vezető testületébe tegnap a dél-koreai Puszanban. Az MH megjegyzi: az EVT az egyházak ökumenikus közösségének legszélesebb, ha nem is teljes képviseletét biztosítja.

A Heti Válaszban (61-63.o.) Laky Zoltán Noé, az ökoterrorista címmel készített összeállítást arról, hogy Hollywoodban Batman és Superman után 2014-ben Noé és Mózes foglalja el a filmvásznakat. Noé történetét Daniel Aronofsky rendezte – más most rengeteg negatív kritikát kapott –, Mózesét pedig Ridley Scott viszi filmvászonra. Ezeken kívül filmet terveznek Poncius Pilátusról – Brad Pitt főszereplésével –, Káinról és Ábelről, Szűz Máriáról és a Jézus kereszthalála és feltámadása közötti időszakról is. A lapnak ketten nyilatkoznak. Gelencsér Gábor, az ELTE Filmtudomány Tanszékének docense szerint „özönvízzel, égő bokorral, szétnyíló tengerrel” az Ószövetség tálcán kínálja a látványos témákat, márpedig ma a látvány Hollywood fő fegyvere a fennmaradásért zajló csatában. „Mindig akkor kerülnek elő a bibliai sztorik, amikor a film a látvánnyal próbálja a moziba csábítani a nézőt. Így volt ez az ősfilm korában is: gyakran feldolgozták a passiót, hogy jól ismert történeteken keresztül ismertessék meg az új médiumot. Amikor Hollywood az ötvenes években válságba került, a látvánnyal támadt: bejött a színes film és a szuperszéles-vászon, s velük a bibliai alkotások. Most a 3D és a CGI (számítógépen létrehozott kép) az, amivel a mozi még labdába rúghat, biztos vagyok benne, hogy ezek a filmek is tele lesznek ezekkel.” A lap emlékeztet rá, hogy a ’60-as, ’70-es évek progresszív Amerikájában a Biblia mellékvágányra került. Lázár Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétikai Tanszékének tanára a Szív című folyóiratban így írt erről: „Beállt a modern vallási, spirituális érdektelenség, hosszú ideig csönd, néhol egy kis buddhizmus, sci-fi, szitáros Beatles, jógamesterek, ezoterikusok, anyaföld-ideológus ökomozgalmak, és ennek szellemi eredőjeként Norman Jewison Jézus Krisztus Szupersztárja. Ebben Jézus hippifőnök és lazagyerek.” E csöndet törte meg Mel Gibson 2004-es A passiója, ami kikövezte az utat a mostani hullámnak. Kovács ezt többnek véli látványfétisnél. Ahogy a Heti Válasznak fogalmazott: „Az emberekben ott van a spirituális horizont, és éhség. Egy ideig lehet flower powerrel és ’Légy önmagad!’ filozófiával etetni, de kevés lesz, visszatalálunk az igazi mélységhez. Sokkal nagyobb a zsidó-keresztény narratíva mágneses ereje, mint hisszük.” Az esztéta úgy véli: „Kétféle vallásos témájú film születhet: ami szervesen épül a zsidó-keresztény tanításra, és ami meglovagolja, esetleg megerőszakolja. Előbbire példa A nagy csend (Philip Gröning, 2005) vagy az Emberek és istenek (Xavier Beauvois, 2010). A Jézus utolsó megkísértésére is sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ne volna szerves viszonya a keresztény tanítással. Aronofsky Noé-filmje viszont szervetlenül kapcsolódik. Annak az öncélú természetvédő eszmének a következménye, aminek kevés köze van a teremtés védelméhez. Ám egy kereszténynek mindig észben kell tartania: Aronofsky és Scorsese is Isten gyermeke. Joguk van szólni róla, még ha pontatlanul és tendenciózusan is teszik.”

Magyar Kurír
(bd)