Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (12.o.) Sági György Váltás az Apostoli Szentszéknél címmel írt elemzést arról, milyen változások várhatók attól, hogy október közepétől Tarcisio Bertone bíborost Pietro Parolin váltotta a vatikáni államtitkárság élén. A cikkíró kifejti: egyelőre nem láthatjuk még, hogyan alakul az egyiptomi és a szíriai helyzet, de a diplomata múlttal rendelkező Parolin érsek mindenképpen Ferenc pápa segítségére lehet, hogy ebben a helyi keresztényeket súlyosan érintő konfliktushelyzetben „miként tanácsos eljárnia a pápának, illetve az egyház fejeként fogalmaznia. Akkor is, ha persze az egyes nyilatkozatok milyenségéről, erejéről végső soron csak a pápa határozhat, hogy mennyire akar enyhén vagy keményen felszólalni bizonyos ügyekben. Az új államtitkár életpályája okán rendelkezik nagy vezetői tapasztalattal – hogy a korkülönbségből adódó látásmódbeli különbségeket ne is említsük –, de ha sikerül a jó munkakapcsolatot kialakítaniuk, akkor nagy eredményeket is elérhetnek így együtt.” Sági leszögezi: „Pietro Parolin személyének államtitkári kinevezése jól illeszkedik Ferenc pápa azon célkitűzésébe, hogy meg kívánja reformálni a Kúria mára már köztudottan igencsak bürokratikussá és esetenként túl költségessé is vált szerkezeti működését. Mindebben, a már kinevezett nyolctagú bíborosi bizottság mellett nagy szolgálatára lehet a Szentatyának… Parolin.”

A Magyar Nemzetben (28-29.o.) György Zsombor Nagyágyú címmel a polgárháború dúlta Szíriában készített riportot. Nyilatkozik a lapnak Hasszun főmufti, aki néhány évvel ezelőtt, még békeidőben együtt lépett az aleppói hívek ezrei elé Pápai Lajos győri megyéspüspökkel. Elmondta: „Szép időszak volt az, bárcsak újra találkozhatnék a püspökükkel itt vagy önöknél, s ismét együtt szólhatnánk az emberekhez. Nem vallási hovatartozásunk a legfontosabb, hanem az, hogy belül, a szívünkben mi van. Főmufti létemre azt szoktam mondani, szunnita vagyok, síita vagyok, keresztény vagyok vagy bármi más. Ha az üzenet így ér célhoz, hajlandó vagyok ledobni bármilyen külsőséget.” A kérdésre, nem gondolkozott-e azon, hogy politikai pályára is lép, a főmufti azt válaszolta: „Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy muzulmán létemre az itt élő keresztények kilencven százaléka rám szavazna. De nekem más a feladatom. A két területet nem jó összekeverni. Különben sem támogatom a vallási alapúnak mondott pártokat, nem szeretem, amikor a hitet eszközként használják fel tömegek megnyeréséhez vagy manipulálásához. Őszintén szólva az sem tetszik, hogy az európai országok jelentős részében magukat kereszténydemokratának nevező pártok működnek, miközben ugyanúgy részt vesznek a politikai csatákban, mint mások. Igazából a szimbólumokon és a szavakon túl tetteikben nem különböznek ők sem a többiektől, vagy ha igen, akkor az nem keresztény mivoltukkal függ össze. Ugyanezt gondolom a hit nevében fellépő muzulmán politikusokról is, Isten nekik is csak eszköz. Ez nem jelenti azt, hogy egy politikus ne lehetne hívő, vagy egy vallási vezető nem fogalmazhatna meg a politikával kapcsolatos gondolatokat. De a két dolgot akkor is szét kell választani.” Azzal kapcsolatban, hogy Szíriában sokan ölnek Allah nevében, a főmufti elmondta: „Ők nem Allah nevében ölnek, legfeljebb ezt mondják. Nekik semmi közük nincs a valláshoz, az iszlámhoz, főleg nincs Istenhez. Ezek az emberek köztörvényes bűnözők. Nem tudom elfogadni a szent háború kifejezést sem. És léteznek rajtuk kívül olyanok is, akik azért építenek mecsetet vagy templomot, nemcsak itt, hanem akár Európában is, hogy ezzel teret hódítsanak, hogy másokat elnyomjanak. S bár szépen kiöltözve járnak el oda, a lelkük sötét. Én azt mondom, inkább ne legyen mecsetünk vagy templomunk, de odabent a szívünkben legyen világosság. Egy épületet felhúzni nem nagy dolog, ha lerombolják, akkor is újjá lehet építeni. De ami az emberben van, nos, azt nem lehet csupán pénzzel vagy mások munkájával felépíteni, ahhoz ő maga kell, az ő ereje és akarata.” Hasszun főmufti azt is felidézte, hogy 2011-ben megölték a 22 éves fiát, Sariját. Leszögezte: „Mi itt, a földön nem szolgáltathatunk végső igazságot, a bosszú nem old meg semmit, csak újabb és újabb emberek vére fog folyni miatta. Ennek az országnak megegyezésre és nyugalomra van végre szüksége, minden szavam és tettem hiábavaló volna, ha nem ezt a célt szolgálnám a nap minden percében… Az egyháznak és az iskoláknak az lenne a feladatuk, hogy minden erejükkel próbálják a jó úton tartani vagy oda téríteni a gyermekeket. Sajnos ki kell mondani, a világban számos helyen épp az ellenkezője történik, a vallás nevében az iskola falai között tanítják őket gyűlöletre és erőszakra. Ez nagyon nagy baj, rengeteget vitáztam már emiatt olyan vezetőkkel, akik szerintem felelősek ezért.”

A Magyar Hírlapban (Megőrizni… 17.o.) Valló Péter színházi rendező nyilatkozik, aki a Kaposvári Csiky Gergely Színházban megrendezte Gotthold Ephraim Lessing Bölcs Náthán című, 1779-ben írt drámáját, amelynek alapkérdése: vajon tud-e muzulmán, zsidó és keresztény hívő egyszerűen ember lenni: a darab a keresztes háború idején játszódó, vallási különbségek miatt beteljesülhetetlen szerelmet ábrázolja. Valló Péter elmondta: a vallás olyan valami, amit őseink hagytak ránk, abban hiszünk, amit ők tanítottak nekünk, ebben az emberek közötti különbségek elenyészők. „Szájhagyomány útján továbbadott történetek és hagyományok jelentik azokat a kapaszkodókat, amelyek az eligazodásban segítenek bennünket. Lessing azt próbálja bebizonyítani, hogy a különböző felfogások mélyén van egy olyan közös erkölcsiség, amelynek mentén meg lehet egyezni egymással… A szerzőt olyan egyszerű szándék vezérli, hogy mi, emberek egyezzünk meg bizonyos erkölcsi minimumban – és utána különböztethetünk kedvünk szerint, de akkor az ütközéseink már egy másik szinten zajlanak majd.”

A Magyar Nemzetben (31.o.) Mezős Tamás Zarándokutak címmel ír arról, hogy magyar egyetemi hallgatók munkálkodnak a közép-európai zarándokút-hálózat kijelölésén, és a magyar szórványemlékek megmentésén. A cikkíró kiemeli, hogy a Mariazelltől Csíksomlyóig, illetve Czestochowáig vezető közép-európai Mária-út magyarországi szakaszának kitűzése is megkezdődött. Ebben a munkában a központi régión áthaladó szakasz jelölésével, tájértékfelméréssel vett részt a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának hallgatói és oktatói csapata. E zarándokút ugyanis úgy adhat maradandó élményeket, ha a szellemi, spirituális és közösségi élményen túl a táj is megérinti a zarándokokat. Ezért az útvonal kijelölése fontos tervezési feladat, hiszen a vándorút során folyamatosan tárul fel a táj, s az ott található természeti és kulturális értékek is beépülnek a zarándoklat élményébe.

Magyar Kurír