Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Egyre több olasz jár templomba címmel ismerteti a Valláskutató Intézet (CESNUR) jelentését, amelyből kiderül: Olaszországban látványosan nőtt a templomba járó hívők száma azóta, hogy márciusban megválasztották Ferenc pápát. A felmérés vezetője, Massimo Introvigne 250 olasz papot kérdezett meg a hívők számáról, és 51 százalékuk mondta, hogy az elmúlt hónapokban egyre több embert lát a miséken. Ha a „Ferenc-effektus” csak az egyházkerületek felét érte el, akkor is több százezer hívő tért vissza a templomokba. Introvigne szerint ez nem mulandó jelenség, és Ferenc pápa azokra a hívőkre is pozitív hatást gyakorol, akik már régóta nagy ívben elkerülik a templomokat. Idézi a lap Giuseppe Betori bíborost is, aki örömmel közölte: „Annyira sokan jönnek vissza, van köztük, aki évtizedek múltán.” Az új keletű hitbuzgalom Giovanni D’ Ercole l’aquilai püspök szerint az új pápa kiállásában keresendő, vagyis abban, hogy a 76 éves katolikus egyházfő elutasítja a világi hívságokat, így azt a luxust is, amely a főpapoknak kijár, és amelyet rendszerint meg is követelnek.

A Hetek (15–17.o.) Kormányzati kálvinizmus címmel készített összeállítást annak kapcsán, hogy a közelmúltban a Szabadság téri, református Hazatérés-templomban ifjabb Hegedűs Lóránt lelkész felavatta Horthy Miklós egykori kormányzó szobrát. A lap megállapítja: „A nemzetközi visszhangot is kiváltó Horthy-szobor egyik tanulsága, hogy az antiszemita kormányzót saját egyháza sem tudja lenyelni, avagy kiköpni. Ez az ambivalencia a kormányzati szereplők nyilatkozataiban is jól megfigyelhető, s ennek egyik oka vélhetően a protestáns hagyományon alapuló történelemszemléletükben rejlik. Ezek után jogos kérdés, hogy mennyiben befolyásolja a kálvinizmus világlátása és hatalomhoz való viszonya a jelenlegi kormányzati politikát.” A lapnak Tamás Gáspár Miklós filozófus, az SZDSZ egykori parlamenti képviselője kifejtette: bár a kormányzati döntéshozók egy része protestáns elkötelezettségű, a kabinet mégis a háború előtti katolikus politikai hagyományt folytatja. Horthy Miklós alatt ugyanis – a kormányzó vallási meggyőződése ellenére – a 400 éves Habsburg katolikus tradíciónak megfelelően, inkább ellenzékben voltak a reformátusok. Nem véletlen, hogy nem Ravasz László református püspök, hanem Serédi Jusztinián katolikus bíboros volt a főpap a kormányzó idejében, és Debrecen helyett Esztergom lett a vallási centrum – mondta Tamás Gáspár Miklós. Szerinte a közép-európai hagyományos jobboldal társadalomszemléletét a mai napig elsősorban XI. Pius szociális enciklikája, a Quadragesimo anno határozza meg, így hazánkban is ennek mentén politizál a katolikus többségnek az egyébként akár protestáns meggyőződéssel is rendelkező döntéshozói köre.

Ugyancsak a Hetek (18-21.o.) folytatja Konstantin és az államegyház születése című tanulmányának közlését. A mostani fejezetnek Róma megér egy misét a címe. Kulcsár Árpád leszögezi: Nagy Konstantin intézkedései nyomán 313. után „megkezdődött az állam és az egyház összefonódása, és a 4. század végére a Római Birodalomban kiformálódott a római katolikus államegyház. Sokak számára úgy tűnt, hogy az állam által biztosított privilegizált helyzet, a megannyi kedvezmény és támogatás az egyház megerősödését fogja eredményezni. A valóságban azonban épp az ellenkezője zajlott le. A hivatalos egyházban látványos erkölcsi romlás ment végbe és egyre kevésbé tudták úgy közvetíteni az evangéliumot, hogy az az emberek életében pozitív változásokat eredményezzen. Sőt, azokat a keresztényeket kezdték üldözni, akik ragaszkodtak a hiteles, valódi kereszténységhez és a bibliai hithez.” A cikkíró azt állítja, hogy Nagy Konstantin több évtizedes egyházpolitikája nyomán „megkezdődött a formális kereszténység, valamint a kevert keresztény pogány értékrend alapján álló államhatalom összefonódása. A létrejövő államegyházi rendszer napjainkig tartóan az egyik meghatározó tényezőjévé vált az európai nemzetek történetének, és az egyik legfőbb akadályát jelentette a tényleges kereszténység érvényesülésének a kontinensen.”  

A Magyar Nemzetben (Lemaradt… 5.o.) Vizi E. Szilveszter agykutató, az MTA volt elnöke nyilatkozik, aki elmondta: „Nyertesei és vesztesei vagyunk egy kornak, amelyben rendkívül gyors a technológia fejlődése. Az erkölcs ugyanakkor Krisztus születése óta a legjobb esetben is lineárisan fejlődött. Vagyis az etika nem tartott lépést a tudomány exponenciális fejlődésével, és az olló szétnyílt. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy Hitlerek és Sztálinok léptek be a történelembe. Ez vezetett oda, hogy a nácizmus ideje alatt egy emberirtásnak vált ideológiai alapjává az a gondolat, hogy genetikai manipulációval megváltoztatjuk, jobbá tesszük az embert. Itt egyértelműen arról van szó, hogy a tudomány eredményeinek felhasználását nem tudta korlátozni a törvényhozó.” Napjainkban pedig „A végtelen szabadság tönkretesz mindent.”

A Magyar Hírlap (Gótikus mester… 13.o.) hírt ad arról, hogy nagy jelentőségű, de ismeretlen személyazonosságú gótikus festőt mutat be a bécsi Belvedere múzeum új kiállítása. A hét végén megnyílt tárlat középpontjában egy több mint húsz képből álló, monumentális szárnyas oltár áll, amelynek darabjai most láthatók először együtt. Az oltár eredetileg 26 képből állt. A megmaradtak közül húsz festményt most láthatnak először a látogatók azóta, hogy 1835 előtt szétválasztották és egyenként eladták a képeket. A szakirodalomban csak a Lichtenstein-kastély mestere néven említett, 15. századi művész generációjának egyik legjelentősebb közép-európai festőművésze volt.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Zsinagógafelújítások 13.o.) közli, hogy megkezdődik a debreceni Kápolnási utcai és a nagyváradi Zion zsinagóga felújítása a két hitközség és a városi önkormányzat közös pályázatán nyert 1,41 millió euróból. A négyszázmillió forintból 68 milliót használhat a magyar fél.

Magyar Kurír