Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (Szolgálat… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Felértékelődik… 2.o.) beszámol arról, hogy a Milánói Ediktum 1700. évfordulója alkalmából rendeztek tegnap konferenciát a fővárosban, A keresztény egyházak öröksége és feladata a 21. században címmel. Hölvényi György egyházi kapcsolatokért is felelős államtitkár elmondta: különösen felértékelődik az egyház szerepe ma, amikor Európa szellemi válságban van, lelki kohézió nélkül maradt. Az egyházak és a kormányzat célja közös: hazánk felemelése lelki, szellemi és anyagi értelemben egyaránt, ám ehhez szükséges a párbeszéd az „azonos értékek szolgálata mentén.” Erdő Péter bíboros, prímás emlékeztetett rá: az ediktum annak idején véget vetett a keresztények elleni üldözések korának, megváltoztatta a Római Birodalom és a keresztény vallás viszonyát. Gáncs Péter evangélikus-elnök püspök arról beszélt, hogy egyházuk meghirdette a Reformáció és a tolerancia nevű tematikus évet, mert „mi nem egyszerűen békésen akarunk egymás mellett, hanem egymásért akarunk élni.” Leszögezte: azon kell munkálkodni, hogy kapuk és hidak épüljenek egyház és állam között. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára pedig kijelentette: „Az emlékezés erőt ad számunkra, hogy lássuk, milyen feladatok várnak ránk a jövőben.”

A Magyar Hírlap (2.o.) Keresztények fóruma a Parlamentben címmel tudósít arról, hogy kilencedik alkalommal tartották meg a civilszervezetek fórumát tegnap. A rendezvénynek az Országgyűlés Felsőházi Terme adott helyet. Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője a rendezvény szünetében elmondta: a keresztény szervezetek nem kirekesztők, hanem befogadók, összhangban az örök emberi értékekkel. Sajnálattal szólt arról, hogy egyesek olykor kioktatják a több ezer éves egyházakat, emiatt a kereszténydemokrata politikai erők mindig tiltakozni fognak. Harrach leszögezte: társadalmi kérdésekben a felekezeteknek igenis lehet határozott véleményük.

A Népszava (2.o.) Százmilliárdokat adnának az egyházaknak címmel közli, hogy „minden eddiginél nagyobb ’ajándékot’ kaphatnak” a hazai egyházak az Orbán-kormánytól: 250-300 milliárd forintos pluszforráshoz juttatná a felekezeteket az európai uniós pénzek elosztása során a 2014-2020-as költségvetési időszakban Lázár János, Miniszterelnökséget vezető államtitkár.
A Népszabadság (2.o.) Tovább vizsgálják az egyházmegyét főcímmel és Költségvetési csalás felcímmel közli, hogy január 19-éig meghosszabbította a NAV Kecskeméti Bűnügyi Igazgatósága a Szeged-csanádi Egyházmegyében nyáron elkezdett nyomozást.

A 168 Órában (A politikai hittröszt 10-12.o.) Gábor György vallásszociológus nyilatkozik, aki a Magyar Bálint és Vásárhelyi Mária szerkesztésében megjelent, Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam című kötet vallásról és egyházakról szóló fejezetét írta. Találónak tartja azt a kifejezést, hogy a maffiaállam „élő istene” valójában a szakralizált keresztapa, aki bármit megtehet. „Erősíthetik, legitimálhatják a szakrális keresztapa tekintélyét. Nem véletlen, hogy az egyházzá szerveződés ma már nem vallási és lelkiismereti szabadság kérdése, hanem a kétharmados politikai hatalom kegyúri döntésétől függ. Az iskolákban kötelezően választandó hit- és erkölcstanórákon pedig a jelenlegi kurzus igényeinek megfelelően nevelik a jövő engedelmes állampolgárait.” Gábor György azt állítja: „… a maffiaállamban az egyházakat is a félelem irányítja, és komoly ’ösztönző erő’ a megvásárolhatóság is. Orbán többször hangoztatta, hogy az általa teremtett új államban a történelmi keresztény egyházak képviselik az erkölcsi mércét.” Gábor György „elképesztő” nézetnek minősíti Balog Zoltán humáncsúcsminiszter kijelentését, hogy a hívő ember, ellentétben a nem keresztényekkel, „tudja, hogy ha nem is viszi át mindig az erkölcsi lécet, a bűnvallomás után bűnbocsánatot kaphat.” A vallásszociológus különösen megdöbbentőnek nevezi, hogy mindez egy református lelkész szájából hangzott el. „A tudatlanságról árulkodó zavaros teológiai nézeteivel a protestáns hagyományok eredeti céljait is képes negligálni. Amúgy például Karl Rahner, a jelentős 20. századi jezsuita gondolkodó is elismerte már az anonim kereszténységet: transzcendens megalapozás nélkül is lehet tisztességes életet élni. Az ateista is képes különbséget tenni az erkölcsi jó és rossz között. De hasonló gondolatokat lehet kihallani Ferenc pápa megnyilatkozásaiból is. Ehhez képest Balog visszatért egy középkori ókonzervatív szemlélethez, amely a kereszténységet Isten földi monopóliumának tekinti. Aki nincs az egyház bárkáján, az nem üdvözülhet, elkárhozik.” Gábor György leszögezte: „A jelenlegi rezsim szoros pórázon tartja a számára kedves egyházakat, és a támogatásokért ideológiai szolgálatokat vár el.”

Ugyancsak a 168 Órában (Szociális gyógyítás 16-18.o.) Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke nyilatkozik, aki elmondta: van olyan hajléktalan, akit szeretnek a környéken, tudják talán a nevét is, esetleg feladatot is kaphat, elsöpörheti a havat, kirakhatja a székeket a kocsmából, rendezheti a kertet tavasszal. Az ilyen hajléktalan része egy közösségnek. „Bűn lenne őt elmozdítani onnan. Az emberi kapcsolatok tartják életben a hajléktalant: elsősorban erre kell figyelni a szociális munkásnak. Ugyanakkor a hajléktalanság igazából nagyvárosi probléma. Sokkal rosszabb helyzetben vannak emberek ma Magyarországon. Egy hajléktalannak a fővárosban száz méteren belül tudok mutatni meleg helyet, ahova betérhet. Lehet, hogy csak tíz percre, de akkor is. Ötszáz méteres körben tudok olyan helyet említeni, ahol kaphat ruhát, cipőt, egy tál ételt. Aztán ingyen orvosi ellátást akkor is, ha nincs TAJ-kártyája. Postacímet biztosítok, jogi tanácsadást, kimoshatja a ruháját, s ha elfogadja a szállást, ingyen lakhat valahol. És tudok olyan települést, ahol tíz kilométeres körben nincs ember, aki megkérdezze egy éhező gyerektől, mikor evett utoljára. Hogy mennyire látszik egy probléma, a társadalom reakcióján is múlik. Az nálunk nem hír, hányan fagynak meg egy Isten háta mögötti faluban.” Vecsei Miklós elmondta azt is, hogy a hajléktalanok négy százaléka diplomás. „Van most egy orvos hajléktalanunk, aki osztályt vezetett tíz évvel ezelőtt. Meghalt az édesanyja, és ő úgy összeomlott, hogy többet nem tudott talpra állni. Nincs ereje, nincs kedve. Ennek nyilván van valami pszichiátriai diagnózisa is. Rengeteg olyan esetünk van, amikor valaki hirtelen zuhanni kezd lefelé egy normális helyzetből. Mi nem ismerjük föl a töréspontot.” A máltaiak alelnöke elmesélte azt is, hogy egy templomba járó néni megkérdezte tőle: mivel meghalt a férje, és sok meleg ruha maradt utána, átadja-e annak a hajléktalannak, aki a háza környékén van? „Azt válaszoltam: menjen oda hozzá, szólítsa meg, mondja el neki, mi történt a férjével, kérdezze meg tőle, átadhatná-e neki a hátrahagyott ruhákat. Egy hét múlva jött a néni, kinyílva mesélte, igen, beszélt a hajléktalannal, kiderült, egy iskolába jártak, azóta is köszönnek egymásnak. Megértette a problémát, addig egy koszos hajléktalant látott, most pedig egy iskolatársat. Ebben van az írástudók felelőssége is, hogy honnan világítják meg az ilyen történetet. És ezért nem mindegy, milyen mondatokat mondunk.”

Magyar Kurír
(bd)