Napi sajtószemle

A Népszava (A pápa… 15.o.) beszámol arról, hogy privát audiencián fogadta Joseph Blattert, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnökét Ferenc pápa. A FIFA vezetője a találkozó után azt írta a twitteren, hogy „hihetetlen pillanat a Szentatyával találkozni, és arról beszélgetni vele, hogy a futball segít az emberek összekapcsolásában és hidak építésében.” A lap emlékeztet rá: Ferenc pápa fiatal kora óta az argentin első osztályú San Lorenzo csapatának a szurkolója, a drukkerek „A Szenteknek” is hívják az együttest. A FIFA közleménye szerint a római katolikus vallású Blatter a The FIFA Weekly című magazin egy különleges, latin nyelvű s a San Lorenzóról szóló képes melléklettel ellátott példányát adta ajándékba Ferenc pápának.

A Magyar Nemzet (4.o.) Erdő Péter a vallásbéke koráról címmel emlékeztet rá, hogy a héten a milánói ediktum 1700. évfordulója alkalmából rendeztek konferenciát az egyházak és az egyházügyi államtitkárság. A lap kérdésére Erdő Péter bíboros, prímás elmondta: „Az egyház emlékezetében úgy él ez a rendelkezés, mint a konstantini vallásbéke. Az addigi ellenséges időszak után békesség köszöntött az egyházra. Nem volt akkor még szó keresztény államiságról, keresztény államvallásról, hanem megteremtődött a lehetőség, hogy a keresztények hitüknek megfelelően éljenek. Ma, amikor a vallásszabadság egy teljesebb jelentését is kidolgozta már az emberiség, méltó visszaemlékezni arra a nagy eseményre, ami a nyugati kultúrát új helyzettel ajándékozta meg.” Nyilatkozik az orgánumnak Hölvényi György egyházügyekért is felelős államtitkár és Gáncs Péter evangélikus püspök-elnök. Hölvényi kifejtette: a milánói ediktummal kezdődő európai fejlődés következménye, hogy az államnak és az egyházaknak együtt kell gondolkodniuk a közjó érdekében. „Hangsúlyoznunk kell az egyházak államtól való függetlenségét, másrészt szem előtt kell tartanunk az egyházak társadalmi szerepét. Az egyházak nemcsak azért képezik a társadalom szerves részét, mert oktatási és szociális intézményeket működtetnek, hanem mert a közösségek, amelyek az egyházak körül szerveződnek, olyan értéket képviselnek a társadalom számára, ami az együttműködést mindenképpen meghatározza.” Gáncs Péter leszögezte: a vallásszabadság sohasem öncél. Példaértékűnek nevezte azt a megállapodást, amit október végén a reformáció ünnepén írtak alá a protestáns egyházak és a kormány. „Ennek lényege: tiszteletben tartva az egyház és az állam szétválasztását, de azt meghaladva keressük az együttműködést a közjóért, az oktatás, a szociális szféra, és sok más területen. Az egyháznak nem önmagáért van léte ebben a világban, hanem a világért küldetett, és mi ezt szeretnénk megvalósítani.”
Szintén a Magyar Nemzetben (Személyre szabott… 4.o.) Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke nyilatkozik abból az alkalomból, hogy a Fővárosi Közgyűlés a közelmúltban olyan határozatot hozott, amely több helyen is megtiltotta a hajléktalanoknak a közterületeken való életvitelszerű tartózkodást. Vecsei szerint egyetlen olyan kerület lakóinak sem kell attól tartaniuk, hogy elözönlik a környéket a hajléktalanok, ahol nem született külön tiltó rendelkezés a közterületen való életvitelszerű tartózkodásról. Több érintett kerületben ugyanis olyan jól működő modellt alkalmaznak, amellyel minimálisra csökkentik az utcán élők számát. A máltaiak alelnöke elmondta azt is: az érintett kerületek között több olyan is van (a III., a XII. és a XV. kerület), amelyek a szeretetszolgálattal együttműködve olyan modellt alkalmaznak, amelynek segítségével személyre szabott megoldásokat keresnek a kerületi hajléktalanság felszámolására, és ez igen eredményes módszernek bizonyult. Leszögezte: a hajléktalanság szociális betegség. Számos oka lehet, éppen ezért minden egyes esetet másképpen kell kezelni. Vecsei Miklós példaként említette azt a fideszes vezetésű kerületet, ahol a közelmúltban egy erdőben létrejött hajléktalantelepet számoltak fel. Az adatokból az derül ki, hogy a telep felszámolásával jobb körülmények közé kerültek a fedél nélkül élők, és azóta emberhez méltóbb életet élhetnek. Ehhez azonban megfelelő szakembergárda (szociális munkások, pszichológus) és elegendő pénz is kell, amelyet ebben az esetben az érintett kerület biztosított. A „telep lakói” az intézkedések során névre szóló értesítéseket kaptak a hivataltól, és minden olyan határidőt betartottak, amihez hasonló helyzetben minden állampolgárnak joga van. A 46 hajléktalan közel 10 százalékát sikerült lakáshoz juttatni vidéken, 18 százalékuk pedig albérletbe költözött. Egynegyedük átmeneti szállásra, munkásszállóra, 10 százalékuk pedig páros szállóra került, és mindössze alig 25 százalékuk maradt továbbra is az utcán, vagyis a segítségnek köszönhetően a hajléktalanok háromnegyede újra emberi körülmények közé került. Vecsei Miklós ugyanakkor sürgősen megoldandó problémának nevezte annak a kb. 300 hajléktalannak a helyzetét, akiket súlyos alkohol- vagy pszichés problémájuk, illetve más betegségük miatt a normál ellátórendszerben nem tudnak elhelyezni. Hozzátette: remény van arra, hogy kormányzati támogatással ezeknek az embereknek az ellátásához egyenként fognak megoldást keresni.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (25.o.) Jó pásztorok címmel ír arról, hogy halmozottan hátrányos helyzetű kistelepüléseket keres fel időről időre a Református Missziói Központ egészségügyi csoportja. Szűréseket végez, segélycsomagokat és jó tanácsokat oszt. „Mindegyikre nagy szükség van.” A lap a román határhoz közeli Gáborjánba kísérte el a csoportot, ahol egy 44 éves cigány református lelkész, Tóth József a közösség motorja. Elmondta: ahány település a környéken, annyiféle mentalitás, úgy érzi, talán itt, Gáborjánban a legkedvesebbek és leginkább befogadók az emberek. Csak sajnos egyre kevésbé igényesek, magukkal sem foglalkoznak, belefáradtak lelkileg a pénztelenségbe, kilátástalanságba. Nem csak itt, a többi faluban is. Rossz látni, hogyan épülnek le egyesek évről évre. Tóth József hangsúlyozza: az, hogy ő cigány, senkit sem zavar, nem ez a fontos. Ám a többi roma nagyon ritkán jár el a templomba, inkább csak karácsonykor meg húsvétkor. Vagy ha házasodnak, temetnek. A lakosság harmada cigány, szinte mindegyikük szegényes körülmények között él, mint ahogy legalább ennyi magyar is. A romák többségükben valójában romungrók, vagyis magyar cigányok. Nincsenek erős etnikai feszültségek, ugyanolyan bajokkal küzd mindenki.
Nyilatkozik a Magyar Nemzetben (Keretes… 21.,23.o.) a 80 éves Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendező és operatőr, aki elmondta: „Családunk erkölcsi rendje keresztény hitünkre, a tízparancsolatra épült, az én világképemnek is az lett fundamentuma. A maga szigorával az a világrend olyan magatartásformákat követelt, amelyek nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy az emberek békében éljenek.”

Magyar Kurír
(bd)