Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Különmegbízottat nevezett ki a pápa címmel számol be arról, hogy Ferenc pápa különmegbízottat nevezett ki a Szentszék gazdasági tevékenységének ellenőrzésére. A személyi titkárát, Alfred Xuerebet bízta meg, hogy kövesse figyelemmel az IOR bank és a Vatikán pénzügyeit átvilágító bizottságokat. A lap emlékeztet rá: a pápa júniusban döntött munkacsoport felállításáról az IOR működésének felülvizsgálatára. Júliusban alakult a másik bizottság, hogy áttekinthetőbbé váljon a Szentszék gazdasági tevékenysége.

A Népszava (1.,3.o.) Választási pénzeső a katolikusoknak címmel a nap fő híreként közli, hogy „Sokkal jobban fog járni a katolikus egyház a többi elismert felekezetnél”, ha az Országgyűlés kormánypárti többsége a jövő héten megszavazza a Vatikáni Szerződés módosításáról szóló törvényjavaslatot. A tervezet szerint mind a 32 elismert egyház részesülhet az egyszázalékos szja-felajánlásokra vonatkozó állami kiegészítés növeléséből, valamint a költségvetési törvény módosításával a hittantanárok után fejenként 309 ezer forintos bértámogatást is kaphatnak – ezt teljes egészében nem kötelesek az oktatók bérére fordítani. Ugyanakkor a Népszava leszögezi: a katolikusok további bőkezű támogatást kaphatnak az államtól. A szerződésmódosítással törvénybe foglalják az éves ingatlanjáradék 5,3 milliárd forinttal való állami kiegészítését, évi másfél milliárdot kaphatnak a katolikus kulturális intézmények, a felsőoktatási intézmények támogatását pedig az állami egyetemek és főiskolák támogatásához igazítják majd. A hitéleti képzés után pedig ugyanannyit fizet majd a költségvetés, mint a tanárképzésért – írja a Népszava.

A Népszabadságban (11.o.) Czene Gábor A hit bére címmel azt fejtegeti, hogy a hitoktatók bérét „már csak azért sem ártana tisztázni, mert könnyen belátható, hogy összefüggés van a létszám és az állami kiadások között. Milliárdos tételekről beszélünk.” A cikkíró számára  nyilvánvaló, hogy a hitoktatók száma nem fog csökkenni, csakis az a kérdés, mennyivel növekszik. „Lehet, hogy jelentősen” – véli Czene és Kamarás István vallásszociológusra hivatkozik, aki szerint már eddig is irreálisan sokan választották a hittant, többször annyian, mint amennyi a rendszeres vallásgyakorlók aránya a társadalomban. Kamarás szerint a szülők egy része úgy gondolta, „a mai világban jobbat tesz a gyerekének, ha inkább hittanra járatja”. A cikk szerzője hozzáteszi: ha a Fidesz „újabb négy évre berendezkedik, akkor a tendencia erősödésére lehet számítani”. Czene ezúttal sem mulasztja el megemlíteni, hogy a „kötelezően választható” hittan bevezetését nem a katolikus egyház kérte. „Igaz, különösebben nem is tiltakozott ellene. A püspöki kar inkább fenntartásokkal fogadta a kormány ötletét, amelynek születési helyét valahol az Orbán Viktor, Balog Zoltán és Semjén Zsolt által határolt háromszögben kell keresni”. A cikkíró leszögezi: „A gyeplő már a lovak között van. A kételyeket a kormány a bevált módszerrel igyekszik eloszlatni: pénzzel. Kell is az anyagi megerősítés. A hatalmon lévő jobboldalt ezúttal is politikai szándékok vezérlik, az általános iskolai hitoktatás a Fidesz-KDNP reményei szerint ideológiai hadállások kiépítését szolgálja. Elvégre nem lehet elég korán elkezdeni. Kerül, amibe kerül.”

A Magyar Nemzet (15.o.) Ajándék a lelkeknek címmel harangozza be, hogy advent első hétvégéjén ismét önkéntes jelentkezők olvassák fel az Újszövetséget a Székesfehérvári Vörösmarty Színház nagyszínpadán: holnap este hat órakor kezdődik a II. Újszövetség-maraton, amelynek ötletgazdája a színház igazgatója, Szikora János. Elmondta: „A színház értékközvetítő intézmény, így a világ egyik legnagyobb kincsének, a Bibliának a közvetítése a színház feladata is.” Tavaly 140 önkéntes jelentkező olvasott fel tízperces részeket az Újszövetségből, csaknem 23 órán át. Az érdeklődés a vártnál sokkal nagyobb volt, az összes hely elkelt. Ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy idén nem tíz-, hanem csak ötperces részeket olvashatnak fel a jelentkezők. Idén is két Bibliából, a katolikusból és a protestánsból olvasnak fel a résztvevők. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök a lapnak elmondta: „Az Újszövetség-maraton ismét a lelket kívánja megajándékozni, hogy az advent örömöt hozzon Székesfehérvár polgárainak.” A főpásztor tavaly is megnyitotta felolvasásával a maratont, Cser-Palkovics András polgármester társaságában. A városvezető hangsúlyozta: a karácsonyi készülődés gyakran előbb látszik meg a külsőségekben, ezért a maraton egy adósság törlesztése.

A HVG-ben (Az antiszemitizmus… 30-31.o.). Kovács András szociológus nyilatkozik, aki elmondta: kutatásaikból kiderül, hogy az utóbbi években a zsidóság félelme és az antiszemitizmus is nőtt hazánkban. Ám a zsidóság félelemérzete és az antiszemitizmus mértéke nem feltétlenül azonos arányban növekszik. Kovács András állítja: „A magyarországi antiszemitizmus talán a leghangosabb Európában. Gyakran hallunk vagy látunk az utcán, a villamoson és legfőképpen az interneten zsidókat sértő, gyűlölködő kiszólásokat, feliratokat, szövegeket. Ráadásul a politikai térben, parlamentben jelen van egy antiszemita retorikát használó párt. A nyugati országokban ez a fajta utcai zsidózás elképzelhetetlen. Ott a radikális idegenellenes pártok a parlamentbe kerülve rendszerint megszűnnek antiszemiták lenni, ha egyáltalán azok voltak korábban. Sokat mond, hogy most formálódó európai szövetségük egyik vezető erejének, a francia Nemzeti Frontnak az alelnöke épp a napokban jelentette ki, hogy a Jobbikkal nem kívánnak kapcsolatot tartani, mert nincs helye antiszemita pártnak a közösségükben.” Kovács arra is kitért, hogy a Tom Lantos Intézet októberi konferenciáján a magyar keresztény egyházak vezetői mind abban a szellemben nyilatkoztak, amelyben Ferenc pápa is, hogy aki keresztény, az nem lehet antiszemita. „Márpedig a mérvadó személyiségek véleménye igazodási pont a hétköznap ember számára. Az állásfoglalás hatása természetesen attól függ, hogy ez a szemlélet uralkodóvá válik-e az egyházi hierarchia alsó szintjein is, azoknak a papoknak a körében, akik nap mint nap találkoznak és beszélnek a hívekkel.”

A Népszavában (7.o.) Giczy György A fanatizmus címmel azt állítja, hogy a fanatizmus vallási köntösben lépett a történelem színpadára. „A fanatikus vallás – s itt elsősorban a keresztény-keresztyén hitvallásra gondolhatunk! – egyetemesnek vallott igazságai körül buzgólkodva arra törekszik, hogy azok általános érvényét saját elképzelései szerint alakítsa, kedvére szűkítse. Hiszen ellentmondásban bővelkedő elméletei saját hasznára készülnek.” A cikkíró megállapítja: a fanatizmus napjainkban „korokat, életutakat értékel át, követendő álláspontjának igazolására történelmi előképeket, eszményeket keresve. Így lesz Jézus – letudva a kellemetlen rokonságot – párthus herceg. És mivel lépten-nyomon hangsúlyozza a maga kikezdhetetlen és példaadónak szánt elkötelezettségét, környezetében is csak nagy ritkán tudatosul a végkicsengésében Istent bíráló magatartásának képtelensége. Holott legalábbis a keresztény-keresztyén valláson belül tudnunk kellene, hogy az ember megtagadása szükségképpen Isten-tagadáshoz vezet.” Giczy szerint ezért mondhatta a közelmúltban Ferenc pápa, hogy „egy keresztény nem lehet antiszemita.” A cikkíró hozzáteszi: „Ha e két fogalom – eszerint illetéktelen – összekapcsolása nem lenne jellemző, aligha volna érdemes szót vesztegetni rá. De ne essünk tévedésbe: a fanatizmusnak csak álruhája a vallás. Bármennyire is ragaszkodik hozzá. Az igazi vallásosság, a kereszténység felelőssége csak akkor merülhet fel a fanatizmussal kapcsolatban, ha eltűri, hogy uralomra jusson. S már akkor is, ha hallgatólagosan tudomásul veszi.”

A Magyar Hírlap (Fraknói Vilmos… 2.o.) beszámol arról, hogy Balog Zoltán humán-csúcsminiszter tegnap Fraknói Vilmos-díjakat adott át. Az emberi erőforrások minisztere a vallási élet megújulásának és a teológiai oktatás fejlődésének segítéséért adható díj kapcsán hangsúlyozta: a teológiának vállalnia kell a közvetítő szerepet hit és tudomány között. Az elismerést Haader Lea, az OSZK munkatársa, Brenner József atya és Gyürki László nyugalmazott plébános vehette át.

A Magyar Hírlap (Liszt… 13.o.) hírt ad arról, hogy az ótordai református templom raktárában várja sorsának jobbra fordulását egy nagyon leromlott állapotú, Bécsben gyártott Bösendorfer zongora, amellyel Liszt Ferenc 1881-ben Pozsonyban hangversenyezett. Nagy Albert református lelkész szerint több ezer euróba kerül a hangszer megjavítása. „Mi ingyen kaptuk és ingyen adnánk oda valakinek, aki felelősséget érez iránta és képes róla gondoskodni.”

Magyar Kurír