Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlapban (9.o.) Szerdahelyi Csongor Az idén is lesz dolga a pápának címmel emlékeztet rá, áprilisban lesz öt éve, hogy a konklávé pápává választotta a 78 éves Joseph Ratzinger bíborost, aki XVI. Benedek néven foglalta el Szent Péter trónját. A cikkíró leszögezi: „A ma már 83. életévében járó egyházfő minden várakozást felülmúló aktivistát mutat, ha olyan praktikus, önmagát kímélő, de teológiailag védhető újításokat vezet is be, mint például, hogy nem éjfélkor mondja az éjféli misét, és meghagyja másoknak a boldoggáavatási szertartások végzését, csak a szenttéavatásokat celebrálja személyesen.” A szerző, belepillantva a Szentatya idei naptárába, megállapítja: XVI. Benedek munkabírása rendkívüli, apostoli küldetését mindig teljesíti. Szerdahelyi kiemeli, hogy egyéb szenttéavatások mellett az év kimagasló és legnagyobb tömegeket vonzó, világfigyelmet felkeltő eseményének ígérkezik II. János Pál pápa boldoggáavatása, amelyet nyilvánvalóan XVI. Benedek celebrál, várhatóan októberben, Karol Wojtyla megválasztásának évfordulóján.

A Hetekben (15.o.) Morvay Péter Bob Dylan karácsonya címmel számol be arról, hogy a legendás énekes a karácsonyi ünnepek előtt Karácsony a szívben címmel adott ki új lemezt, és egy interjúban évtizedek óta először beszélt hitéről is. Elmondta: bár zsidó családban nőtt fel, mindig is közel érezte magához a karácsony ünnepét, nem csak külsőségeivel. „Igazi hívő vagyok” – szögezte le a zenész a riporter kérdésére, hogy mitől lett olyan megrázó a Jézus születéséről szóló egyik dal előadása. Bob Dylan felidézte, hogy a hetvenes évek végén, túl egy súlyos motorbaleseten és váláson, arra készült, hogy egy időre kiszáll a koncertezésből. 1978. november 17-én a kaliforniai San Diegóban mégis, lázas betegen is színpadra állt, amikor váratlan esemény történt vele: „A show végén jártunk, amikor valaki a tömegben megérezte, hogy nem vagyok jól. Talán látszott is rajtam, mindenesetre felhajított egy ezüstből készített keresztet a színpadra. Bár nem szoktam foglalkozni az ilyenekkel, akkor úgy éreztem, hogy fel kell vennem. Másnap Arizonába mentünk, és még rosszabbul voltam. Úgy éreztem, hogy valami másra van szükségem, mint máskor. A zsebembe nyúltam, és ott volt a kereszt.” Még aznap este Dylannek látomása volt a hotelszobájában Krisztusról: „Jézus úgy jelent meg nekem, mint a Királyok Királya és az Urak Ura. Egy olyan jelenlétet éreztem a szobában, ami nem származhatott mástól, mint Jézustól… Jézus rám tette a kezét. Ezt a testemen éreztem. Körülvett, mindenütt jelen volt. Az egész testem beleremegett. Isten dicsősége a földre döntött, majd felemelt.” A Hetek szerzője hozzáteszi: a kezdeti intenzív kapcsolat – amely három keresztény ihletésű albumot is eredményezett – később háttérbe szorult. Most azonban a karácsonyi lemez ismét Bob Dylan hitére terelte a figyelmet, bár az énekes az interjú végén „csendes mosollyal megjegyezte, hogy a vallás nem mindenki számára jelent megoldást.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (9.o.) Kacsoh Dániel Hodászon át visz az út Európába címmel mutatja be a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekvő Hodászon csaknem hetven éve zajló cigánypasztorációt, idézve a kistelepülés papját, Gelsei Gábor atyát, aki tizennyolc éve látja el itt a lelkipásztori feladatokat: „Azért okozott valamiféle elégtételt, amikor egy balliberális miniszter a nálunk tett látogatása után azt mondta nekem, hogy az Európába vezető út nem Strasbourgon, hanem Hodászon keresztül visz.” A cikkből kiderül: a XX. század negyvenes  éveiben Sója Miklós személyében egy olyan görög katolikus pap érkezett Hodászra, akinek nevére ma is emlékeznek a településen, sőt talán az egész országban. „Õ ugyanis nem pusztán lelkipásztor, hanem valódi pedagógus is volt, és szívügyének tartotta a felzárkóztatást. Úgy fordult a cigányok felé, hogy a Biblia mellett a betűket is megmutatta nekik. A közösség esténként más-más háznál, putrinál gyűlt össze, imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a tanítást, dicsérték Istent, és évente elzarándokoltak a máriapócsi kegyhelyre. Miklós atya karitatív szolgálatot is ellátott, ruhákat, cipőket, lehetőség szerint pénzt juttatott el a rászorulóknak.” A lapnak Gelsei Gábor atya felidézte, hogy 1995-ben új templomot szenteltek Hodászon: „Az avatáson valaki arról beszélt, elképesztő feszültségek, konfliktusok lesznek romák és magyarok között Magyarországon, ha majd a legnagyobb hazai kisebbség lélekszáma egymillió fölé megy. Én erre csak annyit mondtam, nálunk már a lakosság hatvan százaléka cigány, még sincs probléma.” A katolikus lelkipásztor hozzátette: ha valakit egészen kiskorától az óvodában keresztény szellemben nevelnek, és arra tanítják, hogy „Krisztusban mindenki egyenlő, ezért el kell fogadni a másikat, az talán felnőttkorára megtanulja az alapvető igazságot.” Hodászon ugyanis a cigánypasztoráció részeként óvoda is működik, és egy alapítvány hozzájárulásának köszönhetően idén februárban már bölcsőde is indul. A hodászi cigánypasztorációnak honlapja is van, amelyen ez olvasható: „Sója Miklós öröksége, a hit és az oktatás, a mai napig él. Ebben látjuk a haladás lehetőségét. Hodász kiváló példája annak, miként lehet a hagyományokat megtartva fejlődni. Bízva Istenben, aki betölti minden szükségünket.”

A Hetekben (14.o.) Giczy György A valláskritikák kritikája címmel leszögezi: „Jézus Krisztus születése, a megtestesülés a teljes és végleges kinyilatkoztatás eseménye. Isten már nem közvetítők útján üzen, hanem személyesen jön el. Így lett tökéletes az embernek az Istenhez való viszonya. S miközben a megtestesülés és a megváltás, illetve Jézus egész élete kinyilatkoztatja Isten mivoltát, egyúttal rendkívüli képet rajzol meg magáról az emberről is. Korábban csak annyit tudhattunk, hogy az embert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. A megtestesülésben azonban maga az Isten azonosul az emberrel.” A cikkíró elemezve a különböző valláskritikákat, kiemeli, hogy többek között az egzisztencialisták sem vették észre a kereszténység „speciális vallástörténeti szerepét és egyedülálló jelentőségét. Bár a kereszténységet akarják kritika alá vetni, mégis a kereszténységet megelőző, ókori vallások világából ismert mítoszokat elevenítenek föl.” Giczy megállapítja: „… az ateizmus nemhogy nem eredményezi az ember felszabadítását, hanem az istentagadás az ember ethoszának megtagadásához is vezet. Jézus megtestesülése óta az ateizmus klasszikus kérdése: Isten vagy ember? – túlhaladottá vált. A kereszténységben nem Isten léte veszélyezteti a szabadságunkat, hanem – különösen napjaink jelenségeit figyelembe véve – önmagunk. Önmagunk pogány istenítése. S ezzel ismét visszakanyarodunk az ókori politeizmus világába.” A szerző fölteszi a kérdést: „Vajon a XXI. századi ember a fejlődés eredményeinek birtokában nem érkezett-e el az Olümposz tetejére, hogy elfoglalhassa az egymással is versengő istenek helyét?”

Magyar Kurír