A Magyar Nemzetben (6.o.) Petrin László Európa és a spirituális alapok címmel leszögezi: a jelenlegi, szekularizált Európára igaz a bibliai mondás, amely szerint az a ház, amely meghasonlott önmagával, nem állhat fönn tovább. Ezért történhetett meg 2006-ban, hogy a British Airways egyik alkalmazottjának, a keresztény hitét komolyan vevő Nadia Eweidának felettesei utasítására le kellett vennie a nyakából a keresztet. Napjainkban pedig Siv Kristin Saellmannak, a norvég közszolgálati televízió egyik legismertebb és egyben legkedveltebb műsorvezetőjének a felettesei néhány héttel ezelőtt megtiltották, hogy munka közben viselje az egyébként mindössze 1,4 centiméternyi kis keresztet. Tavaly pedig az EU fővárosában, Brüsszelben „előfordult az a csúfság”, hogy az egyik legszentebb keresztény ünnep idején a karácsonyfa helyét egy „elektronikus bálványfa” foglalta el. A cikkíró megállapítja: ezek a kirívó esetek „az Európában eluralkodó skizofrén közgondolkodás intő jelei, amely már hosszú ideje jelen van a kontinensen.” A szerző súlyos ellentmondásnak tartja, hogy miközben az EU azzal dicsekszik, hogy a határain belül a polgárok plurális demokráciában és multikulturális viszonyok között élnek, mindeközben könnyedén lemond saját identitásáról és keresztény gyökereiről. „Pedig számos európai politikai párt viseli a nevében a keresztény jelzőt, és valamennyi európai alkotmány védelmezi a vallásszabadságot, mint alapvető emberi jogot. Az európai identitás fogalmának a meghatározása viszont a mai napig nem járt sikerrel.” A cikkíró figyelmeztet: ma már ott tartunk, hogy „Európa-szerte értetlenségbe ütközik az, aki a kereszténység értékrendje szerint akar gondolkodni és cselekedni. Mindez annak az erkölcsi hanyatlásnak a következménye, hogy a korábban nekünk fontos dolgok, mint például a család, a nemzet, a hivatás elszakadtak attól az erkölcsi alaptól, amelyet a kereszténység biztosított a számukra, ezért az elmúlt évtizedekben elvesztették a súlyukat és értéküket. Történelmi tény, hogy a nagy társadalmak többek között a spirituális alapoknak köszönhették tartós jólétüket. Ezért van szükség mind Európában, mind hazánkban mindenekelőtt lelki megújulásra, erkölcsi növekedésre, amely értelmet ad a technológiai, gazdasági és társadalmi fejlődésnek.”
A Népszabadságban (12.o.) Bauer Tamás A szabad Magyarország pontjai címmel reagál Tamás Ervin december 3-án megjelent – és általunk is szemlézett – cikkére, amelyben elemezte a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) választási programját, kiemelve, hogy bár lehet bírálni a vatikáni-magyar szerződést, mégsem kellene neki fejszével esni. A DK ugyanis kilátásba helyezte: hatalomra kerülésük esetén felmondják a megállapodást. Bauer a DK alelnökeként kifejti: „A magyar társadalom Európa egyik leginkább szekularizált társadalma, ahol másfél évszázados, Deákra és Eötvösre visszanyúló hagyománya van állam és egyház elválasztásának, az állam világnézeti semlegességének. Az egyházak állami finanszírozása a pártállam gyakorlata volt, onnan örökölte az új magyar demokrácia. Horn Gyula miniszterelnök annak idején az egyházak politikai semlegességét várta a Vatikánnal kötött megállapodástól, amit nem ért el. A kompromisszumos megállapodás ugyanakkor különleges közjogi státust adott a katolikus egyháznak, garantálta közhasznú tevékenységének állami finanszírozását, de az adófizető polgárok döntéseitől tette függővé az egyházak hitéletéhez nyújtott állami támogatást az egy százalékok fölötti rendelkezéssel. Azóta az állami finanszírozás több lépésben kibővült, az adófizetői döntés viszont lényegében megszűnt: az Orbán-kormány az egy százalékot is a lehetséges teljes összegre egészíti ki. Az orbáni alaptörvénnyel, amely állam és egyház együttműködéséről rendelkezik, összhangban van ez, viszont aki azt a deáki-eötvösi felfogást vallja, amelyet 1990-ben az új magyar demokrácia is magáévá tett, miért ne kérdőjelezhetné meg azt a megállapodást, amely állam és egyház összefonódásáról szól, és távol áll a magyarok többségének mai értékrendjétől? Miért ne lehetne egy párt a XIX. századi magyar liberalizmus követője a politikai katolicizmus helyett?” Tamás Ervin megjegyzést fűz a válaszcikkhez, hangsúlyozva: meggyőződése, hogy hatalomra kerülése esetén Gyurcsány Ferenc nem esne fejszével a vatikáni-magyar szerződésnek.
A Magyar Nemzet (4.o.) Kölcsönkályhához jutnak a legszegényebbek címmel közli, hogy 53 kályhát vásárolt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat olyan mélyszegény családoknak, amelyek eddig fűtetlen házakban próbálták átvészelni a telet. Ezzel párhuzamosan a szolgálat játszó buszokkal járja a leghátrányosabb helyzetű térségeket.
Magyar Kurír