Napi sajtószemle

A Népszava (9.o.) Ferenc pápa az év embere? címmel harangozza be, hogy ma dönt a Time amerikai magazin szerkesztősége a minden évben megválasztott Év embere címről. Tegnap délután négy óráig már több mint 40 ezer voks érkezett be a laphoz az olvasóktól. A szavazatok kimagasló többségével Ferenc pápa vezetett. A Szentatya a leadott 40 005 voks 60 százalékát, 23 889-et kapott. Második lett 12 százalékkal s 4668 szavazattal Edward Snowden, míg a harmadik helyen holtverseny alakult ki 7-7 százalékkal a popénekes Miley Cyrus és Ted Cruz texasi szenátor között.

A Magyar Hírlapban (Közös szentmise Ferenc pápával 8.o.) Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend hazai vezetője nyilatkozik, aki a közelmúltban együtt misézett Rómában a Szentatyával. Elmondta: „A Szentatya roppant közvetlen és kedves volt, ám láttam rajta, nagy terhet hordoz. Találkozásunkkor úgy éreztem, megerősítést nyert, sőt igazolódott is az eddigi hivatásom.” Kozma atya a Hit évéről kifejtette: „Az egyház kiemelt küldetése, hogy minél több embert felkészítsen a hit jegyében való, az isteni értékek szerinti életre. Napjainkban a világ ennek az ellenkezőjét akarja elérni a társadalomban. Úgy vélem, hogy az igazságot erősítette a most záruló kezdeményezés, ugyanakkor Európa számára egyfajta lelkiismeret-vizsgálatot is hozott. Hiszen bár innen indult a keresztény civilizáció, a jelek szerint mostanra meggyengültek az alapvető értékek. Az öreg kontinens mintha távolodna a kereszténységtől – miközben másutt új lehetőségek tárulnak fel. Vagyis ez az év nyitás is volt azért, hogy a Krisztus nevében nagyobb áldozatot vállalni hajlandó nemzetek felé forduljunk. Ezt egyébként az Argentínából érkező Ferenc pápa is erősíti, aki alázatosságával, egyszerűségével mutatja: mekkora erő rejlik az egyházban.”

A Népszavában (7.o.) Beck Tamás Vatikáni intervenciót! címmel felidézi, hogy a hagyomány szerint Nagy Szent Gergely pápa misézéshez készülődött, amikor jelentették neki, hogy a közelben éhen halt valaki. A Szentatya ekkor levetette a miseruhát, és kijelentette: „Ha Rómában éhen hal egy ember, a pápa nem érdemli meg, hogy bemutassa az áldozatot!” A cikkírónak ez a történet akkor jutott eszébe, amikor olvasta, hogy a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke jelentős összeget áldozna az egyház pénzéből a szegedi futballstadion építésére. Kiss-Rigó László ezenkívül „egy Orbán Viktort dicsőítő könyv bemutatója alkalmából is köszöntőt fog mondani.” Ugyanakkor Beck Tamás méltatja Ferenc pápát, szerinte „hazánkra is vetnie kellene egy röpke pillantást. A latin-amerikai származású egyházfő jól tudja, hogy a jobboldali juntákkal együttműködő püspökök mekkora kárt okoztak az egyháznak. Asz intézményesített képmutatás hisztérikus reakciókat válthat ki az elnyomott társadalmakból. Imponáló kivételt képez a vértanú Romero érsek. Az Apostoli Szentszéknek éppen ezért lépnie kellene; rábírnia a magyar katolikus főpapokat, hogy hagyjanak fel a ’trón és oltár’ közötti szövetség újbóli létrehozására tett kísérletekkel… lépjenek ki Orbán árnyékából! Ma júdáspénznek számít minden fillér, amit az egyház templomok építésére, illetve renoválására kap ettől a kormánytól. Ráadásul értelmetlen dolog ezeket a támogatásokat elfogadnia. Üresen kongó templomokra és stadionokra mi szükség?”

A Népszabadság (5.o.) Alkotmánymentes zóna címmel számol be Sólyom László volt államfőnek, az Alkotmánybíróság első elnökének akadémiai székfoglalójáról, kiemelve, hogy az azon való részvétel óvatos kormánykritikának is felfogható, ennek ellenére telt ház volt. Jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek is. A lap egy fotót is közöl, amelyen a magyar katolikus egyházfő kezet fog Sólyom Lászlóval.

A Magyar Hírlap (8.o.) A nemzeti megmaradás támaszai címmel számol be arról, hogy tegnap a Sándor-palotában Áder János államfő fogadta a határon túli egyházak vezetőit. Az eseményen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is. A köztársasági elnök hangsúlyozta: „Az egyház mindig közösség és bástya, megtartó hely és menedék, ismeret és tapasztalat, segítő kéz és oltalom, a határainkon túli magyar közösségekben pedig még inkább az.”
A Magyar Nemzetben (6.o.) Csóti György Antall József emléke címmel idézi fel a rendszerváltozás miniszterelnökének munkásságát, halálának huszadik évfordulója alkalmából. A cikkíró figyelmeztet, hogy a történelem tanúsága szerint „az erősek összefognak, a gyengék széthullanak.” Ezért jó lenne megfogadni Böjte Csaba atya példabeszédét, „aki fenn a Hargitán egy gyors folyású hegyi patak partján sétálva látta, hogy a tiszta vízbe hulló faleveleket a sodrás a kanyarokban szépen kiteszi a parti kövekre, és a víz tisztán szalad tovább. Így kellene cselekedni nekünk is, embereknek, mondta Csaba testvér, a sérelmeket, haragot, gyűlölködést vessük ki lelkünkből menet közben, és szeretetben, egyetértésben haladjunk tovább. Így messzebb jutunk, és sikeresebbek leszünk.” A Fidesz országgyűlési képviselője hozzáteszi: „Nekünk is, magyar politikusoknak a kanyarokban kell hagynunk az egymás iránti haragot, meg nem értést, a felesleges rivalizálást nemzetpolitikai kérdésekben… S miközben Antall Józsefre… emlékezünk, legyünk hűek politikai hagyatékához, a 15 milliós magyar nemzet határokon átívelő felélesztéséhez!”

A Népszabadságban (12.o.) Horváth Aladár Keresztes hadjárat címmel azt állítja, hogy a közelmúltban a nevében is „keresztény+demokrata” párt kódoltan, az advent idején kettős fakeresztekkel „pogányoló” Jobbik pedig nyíltan uszított a nagycsaládos cigányok ellen. A Magyarországi Cigány Párt (MCP) szóvivője arra figyelmezteti a két párt politikusait, hogy legalább advent idején vegyék kezükbe a Bibliát. „A keresztény erkölcs nem tesz különbséget a megszületendő gyermek fogantatásával kapcsolatos körülményeket illetően. Az élet fogantatása a teremtés része. Nincs bűnben vagy felelőtlenségben fogant gyerek. Csak olyan gyerek van, aki Isten ajándéka. Az ember dolga, hogy ezt az ajándékot miként fogadja el. Ha feltételeket támasztunk a gyermek létezésével szemben, azokat a törvényeket kérdőjelezzük meg, amelyeket az emberre bízott a Mindenható. Ezért a nyomorúságban élő családok felelősségét erőltető pártvezéreknek azt a felelősséget kell végiggondolniuk, hogy a magyar társadalom miképpen tud boldogulást és jövőt teremteni legszegényebb gyerekeinek, miképp tudja a szülők felelősségvállalását megkönnyíteni, és miképp tudja ezt a felelősséget szociális biztonsággal körülvenni.”

Magyar Kurír
(bd)