Napi sajtószemle

Ferenc pápa eddigi apostoli szolgálatáról
A Heti Válasz címlapon hozza: „Próféta a saját egyházában? – Ferenc pápa evangéliumi forradalmat hirdet. A lapban (40-45.o.) Szőnyi Szilárd készített több oldalas összeállítást. A cikkíró megállapítja: a „mit”-ben nincs változás, a „hogyan”-ban viszont forradalmi a fordulat. A szerző párját ritkítónak nevezi a Szentatya Evangelii gaudium (Az evangélium öröme) című, november végén kiadott apostoli buzdításának a megfogalmazását, szerinte „Hivatalos pápai iromány még sosem szólt ilyen közvetlen nyelvezettel, ugyanakkor evangéliumi mélységgel arról, miért nem tudja hitelesen hirdetni egy savanyú ember Krisztust, miért kell szakítani a túl kegyes beszéddel, vagy miért ellenjavallott hosszan prédikálni.” Szőnyi idézi a dokumentumból a „keresetlen” megfogalmazásokat: „A gyóntatófülkének nem szabad kínzókamrává válnia”, „Jobban szeretem azt az egyházat, melynek véraláfutásai vannak”, „Ugyebár egy nő – Mária – fontosabb, mint a püspökök.” A cikkíró feltételezi, hogy Ferenc pápa a szolgálatára egyetlen jelzőt vállalna a legszívesebben, azt viszont örömmel: „evangéliumi.” Nyilatkozik a lapnak Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök, aki elmondta: „Ferenc pápa írását átolvastam, mert kezdettől rokonszenvesnek találtam a frissítően ható, sokak által régóta várt, újszerűnek tűnő, valójában az evangéliumról hitelesebben, korszerűbben és vonzóbb módon tanúskodó stílusát. Meglátásai saját munkámhoz is támpontot, ösztönzést nyújtanak. Ugyanakkor nem teljesen új dologról van szó. Hasonló stílust honosított volna meg már I. János Pál pápa is, igaz, erre csak 33 napja volt. Carlo Maria Martini, a közelmúltban elhunyt korábbi milánói érsek szintén hasonlóan gondolkodott az egyház önértékeléséről, feladatairól és a stílusbeli, szemléletbeli változtatások szükségességéről.” Sok más főpásztor azonban – „miközben többük lelkesedve beszélt a pápáról” – udvariasan elutasította az orgánum megkeresését. Értesülések szerint ez az óvatosság összefüggésben áll a Szentatya egyik legújabb kezdeményezését övező vitával, vagyis azzal, hogy a Szentszék kérdőívet tett közzé, arra kérve az egyházmegyék vezetőit, hogy annak alapján készítsenek felmérést a családpasztorációról. Ám Szőnyi figyelmeztet, hogy a beleszólás jogát követelők tévednek, ha azt gondolják, hogy a Szentszék vitát nyitott az egyház tanításának alapkérdéseiről. Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértő elmondta: „Nem népszavazásról, és nem is közvélemény-kutatásról van szó. A pápa adat- és tapasztalatgyűjtést végez arról, hogy milyen tényezők nehezítik az evangelizációt.” A magyarországi helyzetet illetően a cikk írója kiemeli, hogy Erdő Péter bíboros, prímás – a jövő évi szinódus főrelátoraként, azaz előkészítőjeként – az Új Emberben nyilatkozva elzárkózott attól, hogy a „nem szolgálati úton” érkező észrevételeket továbbítsák. Mint mondta, elsősorban a püspökök és plébánosok válaszait fogják összesíteni, s figyelembe vehetik egyes világi közösségek tapasztalatait is.

Ugyancsak a Heti Válaszban (46-47.o.) Bogárdi Szabó István Az egyszerűség zsenije című írásában leszögezi: „Ferenc pápa az egyszerűség zsenije. Hogy ez miért ejti ámulatba a világot, vagy legalábbis a pápakommentálókat, az inkább az ámuldozókról állít ki bizonyítványt. A II. Vatikáni Zsinat óta ósdi dolog azt sugallni, hogy a pápák egyszerűsége mímelés, a régi pompa álcája volna… Ferenc pápa szolgálatának jelentős része éppen arra fog irányulni, hogy ezt az identitásalapú különbségtevést minél nyilvánvalóbbá tegye – és dinamizálja. Ha az egyházra elvárások tömege nehezedik (történelmi orvoslatok és utópikus képzelgések furcsa elegye), ellennyomást fejt ki: ez az evangélium ügye. Ám ezt folytonos feladatként határozza meg, az evangélium nem puszta gyógyír a világ kríziseire, hanem maga is krízist vált ki. Az isteni létre való meghívás döntéshelyzetet létesít.” A református püspök Az Evangélium öröme című apostoli buzdításról kifejti: Ferenc pápa „egyértelművé teszi, hogy a világkatolicizmus teljes örökségét kívánja tovább vinni, mégpedig a „keresztyéni (krisztusi) elhivatás és küldetés megújításában.” A cikkíró idéz a dokumentumból: „Új élet és hiteles evangéliumi lelkület nélkül, az Egyház saját elhivatásához való hűsége nélkül bármely új szerkezet csakhamar hatástalannak fog bizonyulni.” A református püspök hozzáteszi: „Ebben a krisztusi elhívásban koncentrálja az egész keresztényi életet és az egyház örök karakterét is. Korábbi lelkigyakorlatos elmélkedései, a Hit Évében tartott katekizációs sorozata, tehát tanítói megnyilatkozásai mind erre a krisztusi centrumra irányulnak. Ezekben egyszerű természetességgel megnyitja az ökumenikus dimenziót is. Az evangélium közlése terén nem lát – és nem is sejtet – riválist a többi keresztyén egyházban.”

A HVG-ben (32-34.o.) Keresztes Imre Ferenc, a kapunyitó pápa – Hites személyiség címekkel ugyancsak leszögezi: „Forradalmi változásokat kezdeményezett a Vatikánban Ferenc pápa, aki az egyház egyes vezetőit narcisztikusnak, a pápaság udvartartását leprának nevezte.” A cikkíró kiemeli, hogy a kapitalizmus bírálata, a szegények és elesettek felkarolása a korábbi pápák napirendjén is szerepelt, de Ferenc – elődje, XVI, Benedek akadémikus írásaival ellentétben – egyszerűen és hitelesen fogalmaz: „Jézus Krisztusban megtestesült Isten üdvözítő szeretetének szépsége, annak dicsérete.” Szavait „példamutatással, képileg is erős gesztusokkal, nyilvános szereplésekkel támasztja alá. Nem aranyból, hanem acélból készült keresztet hord, a díszes Apostoli Palota helyett a Szent Márta vendégház puritánul berendezett lakásában él, és Ford Focus típusú autóval közlekedik.” Keresztes arra is kitér, hogy míg az egyház „rendellenességnek” nevezi a homoszexualitást, Ferenc pápa azt mondta, nem érzi magát abban a helyzetben, hogy megítélje a saját neműekhez vonzódó embereket. Vatikáni megfigyelők szerint arról is szó van, hogy a katolikus egyháznak döntenie kell: vagy ragaszkodik a „bűnösök” ostorozásához, és akkor a legnagyobb keresztény közösség lassanként kis szektává töpörödik, vagy korszerűsíti tanítását, Jézusra összpontosít, és közös nevezőt talál a nyájával. A cikk szerzője megemlíti azt is, hogy Ferenc pápa elismerte, vannak meleg papok, de azt nem, hogy érdekvédelmi közösségként lobbit alkotnának.

Egyéb témák

A Magyar Nemzet (20.o.) Pápai boldogság címmel számol be arról, hogy Ferenc pápa is a magasba emelte kedvenc futballklubja, az argentin San Lorenzo bajnoki serlegét tegnap a Vatikánban. A Szentatya találkozott a vezetőkkel és játékosokkal a Szent Péter-bazilika lépcsőin, akik átadták neki a trófea másolatát, s egy Francisco campeon feliratú mezt.

A Heti Válaszban (Se beszéd…” 48-50.o.) a Németországban élő Jálics Ferenc jezsuita szerzetes, a szemlélődő ima „mestere” nyilatkozik, akit a hetvenes években Argentínában elhurcoltak és fél évig fogva tartottak a diktatúra emberei. Felidézte: „Azért mentem a szegénynegyedbe, mert barátom és rendtársam, Yorio Orlando, akit Argentínában a legspirituálisabb embernek ismertem, ott lakott, s tanulni akartam tőle. Magam egyébként nemigen tudok a szegényekkel dolgozni – inkább az egyetemistákkal találom meg a hangot –, míg a kiköltözést elsősorban tanúságtételnek szántam a nyomorban élők mellett. Engem a meditáció, a teológia érdekelt, ők viszont ezt a világot nemigen értették… A barátomat keresték, mert baloldali gerillának hitték, s vele együtt engem is begyűjtöttek… hat hónapig bekötött szemmel, egy ágyúgolyóhoz láncolva fogva tartottak. De mi legalább túléltük – ellentétben az akkor velünk együtt elhurcolt hatezer emberrel.” P. Jálics Ferenc azt állítja: a hat hónap alatt nem szenvedett semmilyen lelki sérülést, sőt földolgozta élete több traumatikus élményét. „Előtte volt egy enyhe depresszióm – ez ott elmúlt. Az őrök meg nem tudták mire vélni, hogy nem esünk kétségbe, nem ordibálunk, hanem Jézus nevét ismételgetjük s meditálunk. A rabságban egyébként nem is a fizikai szenvedés volt a legnagyobb megpróbáltatás, hanem az a lelki folyamat, aminek következtében sikerült helyükre tennem a múlt egyes történéseit. A meditáció csendje vezetett el aztán valami mélységes megtisztuláshoz, aminek gyümölcseit azóta is alkalmazom a lelkigyakorlatokban… A történtekkel egyébként azóta megbékéltem, sőt a következményeket tekintve jobb nem is eshetett volna meg velem. Az ugyanis, amit csinálok, Dél-Amerikából nem talált volna ilyen termékeny talajra.” 

A Magyar Nemzet (10.o.) Csodát tett VI. Pál pápa címmel számol be arról, hogy megmagyarázhatatlannak ismert el a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának orvosi bizottsága egy VI. Pál pápa közbenjárásának tulajdonított gyógyulást. Egy kaliforniai magzatnál az orvosok már az anyaméhben súlyos rendellenességet állapítottak meg, s emiatt a fiatal édesanyának egyetlen megoldásként az abortuszt javasolták. Az anya azonban az orvosi vélemény ellenére a magzat kihordása mellett döntött, és az életvédelem terén rendkívül elkötelezett VI. Pál pápa közbenjárását kérte. A gyermek a várakozásokkal szemben egészségesen, minden probléma nélkül megszületett, de meg kellett várni, míg felnő, hogy a gyógyulást maradandónak tekinthessék. Az elmúlt évben az orvosi szakértők behatóan tanulmányozták az esetet, amelyet a bizottság múlt heti pozitív döntése után egy teológusból s bíborosokból álló bizottság is megvizsgál. Egy éve Antonio Marrazzo, a boldoggá avatási ügyek posztulátora a Vatikáni Rádiónak azt mondta: a gyógyulás véleménye szerint nemcsak rendkívüli és természetfeletti csoda, amely VI. Pál közbenjárására történt, de olyan eset is, amelynek üzenete jól illeszkedik a Humanae vitae enciklika szerzője által képviselt tanítói irányvonalhoz. A lap szerint Montini pápát így várhatóan hónapokon belül boldoggá avathatják.

Magyar Kurír
(bd)